Tom Felton: Túl a varázslaton

Fülszöveg:

Az esetlen kis „csenő manóból” karizmatikus varázslóvá váló Tom Felton gyerekkora minden volt, csak hétköznapi nem. Korán hírnevet szerzett, és mindössze tizenkét évesen hirtelen a rivaldafényben találta magát, amikor megkapta a Harry Potter-filmek Draco Malfoyának ikonikus szerepét.
Tom őszintén és a védjegyévé vált humorral most először vall arról, milyen is volt a mozivásznon, a varázslóvilág tagjaként felnőni. Mindent elmesél a nagy áttörésről, magáról a forgatásról, a tíz év alatt szerzett tartós barátságokról, de olvashatunk a hírnév előnyeiről és hátrányairól, és arról is, hogyan boldogult felnőttként a forgatás befejezése után.
Készüljünk fel, mert egy hús-vér varázslóval fogunk találkozni!

---

Tom Feltont a legtöbben a Harry Potter filmekből ismerhetjük, és őszintén szólva én sem tudtam róla sokkal többet annál, hogy a filmekben ő játszotta Dracot. Valamiért mégis azonnal felkeltette az érdeklődésem az önéletrajzi könyve, és hónapok óta vártam, hogy megvehessem. Végül sajnos a megjelenés után csak egy héttel sikerült eljutnom érte a könyvesboltba, viszont szuper szombat estét csinált nekem a kötet, amit egy délután/este alatt végig is olvastam.

A könyv elsősorban nyilvánvalóan a Harry Potter rajongóknak szól, ezt bizonyítja az alcím is, és aki HP rajongóként olvassa, az valószínűleg nem is fog csalódni, mert a kötet legnagyobb részét a Harry Potter forgatásán töltött élmények és sztorik teszik ki. Tom nem vette sorra kategorikusan a filmek forgatásait, helyette vicces, izgalmas és emlékezetes történeteket mesélt, és szinte minden színésztársáról volt néhány kedves szava, miközben őszintén – és óriási tisztelettel – elmesélte, hogy kihez hogyan tudott kapcsolódni, és kik voltak rá igazán nagy hatással a forgatások alatt.

„A mai világban, úgy tűnik, egyre nagyobb szükségünk van olyan megoldásokra, amelyek egyesítenek bennünket, amelyek révén hidakat építhetünk, és egy nagy egységnek érezhetjük magunkat. Rá kellett döbbennem, hogy nagyon kevés dolognak sikerült olyan sikeresen megvalósítania ezeket a célokat, mint a Harry Potter zseniális világának.”

Tom igazán őszintén beszélt arról, hogy Draco szerepét nem véletlenül osztották rá: az akkor 12 éves fiúnak már két film, és több reklám volt a háta mögött, épp belépett a kamaszkorba, és némiképp fennhordta az orrát, így tudott azonosulni a gonoszkodó Dracoval. Vele ellentétben viszont Tom vidám kisfiú volt, aki a forgatáson szerzett mardekáros barátaival mindig rossz fát tett a tűzre, és nem keveset bosszantotta a színésztársait és az alkotókat. Szerencsére mindez nem nyomta rá a bélyegét a forgatásokra, ahol mindenki igyekezett biztonságos légkört teremteni a gyerekek számára, akik azonban a színfalak mögül kilépve mégis sok nehézséggel találkoztak.

„Azt hiszem, én lehettem az egyetlen kölyök az egész meghallgatáson, akinek fogalma sem volt róla, mik is ezek a könyvek, és milyen sokat jelentenek az olvasóknak.”

A könyv során Tom újra és újra igyekezett bemutatni, hogy amellett, hogy a világ egyik legnépszerűbb filmjében játszott, jó adag normalitás is jutott az életébe: Draco jóval kevesebbet szerepelt a filmekben, mint Ron, Hermione és Harry, így a fiú sok időt tölthetett a családjával, a forgatások között rendes iskolába járt, és a kamaszkori csínytevéseit is nagyrészt úgy követhette el, hogy közben nem ismerték fel. Néha kicsit furcsának éreztem, hogy Tom ennyire hangsúlyozza azt, hogy normalitás is volt az életében, azonban később világos lett az oka: épp ez a normalitás – a testvérek, a barátok és a normális közeg – hiányzott a fiúnak Los Angelesben, ahol a hirtelen jött siker hatására mentális problémák is megjelentek nála.

Bár nagyon élveztem a Harry Potterről szóló részeket, melyek tényleg a kulisszák mögé kalauzoltak, nem kevésbé volt érdekes az sem, amikor Tom gyerekkoráról, és első szárnypróbálgatásairól olvashatunk, valamint a könyv végén arról, hogy miként élt Los Angelesben, és hogyan sikerült átlendülnie a nehézségeken. A könyvből egy olyan ember képe rajzolódott ki, aki rendkívül alázatos, a tehetségét sokszor inkább kisebbíti, mint nagyítja, és akinek bizony a korán jött siker miatt sok nehézségen is keresztül kellett mennie.

A Túl a varázslaton egy nagyon személyes életrajzi kötet, tele izgalmas sztorikkal, és egy tényleg különleges embert ismerhetünk meg belőle. Akár a Harry Potter, akár Tom Felton személye miatt olvasnád a könyvet, úgy gondolom, nem fogsz csalódni. Tom rettentő jól és gördülékenyen ír, miközben remek humora van, és nem kevés öniróniája, így tényleg élvezet volt olvasni a történetét.

Értékelés:

Ha kedvet kaptál a könyvhöz, itt beszerezheted!