-
Évértékelés: ez volt 2019!
Ahogy tavaly, úgy idén is szeretném egy kicsit összefoglalni az évemet könyves szempontból, ezért született meg ez a poszt. 2019-ben sokat fejlődött a blog, egyre több a bejegyzés, és szerencsére egyre több az olvasó is, így aztán így is fejlesztésekbe kezdtem. Ezen kívül tagja lettem a Blogturné Klubnak, és rengeteg könyvet is olvastam, bár sajnos a misztikus 100-ast éppen nem sikerült elérnem – összesen 96 könyvet olvastam el. Úgy gondoltam, hogy idén műfajok szerint próbálom kiválasztani a kedvenc olvasmányaimat, ami nyilván ahhoz vezetett, hogy egyes műfajokból sokat, míg másokból csak egyet-egyet tudtam kiválasztani. De igazság szerint ez nem baj, mert így arról is képet kaphattam, hogy miket szeretek olvasni leginkább.…
-
Daniel Keyes: Virágot Algernonnak
Általában nem szoktam bevezetőt írni az értékeléseim elé, hagyom, hogy a fülszöveg magáért beszéljen, de ebben az esetben muszáj figyelmeztetnem mindenkit, hogy a fülszöveg gyakorlatilag az egész könyvet elmeséli, tehát erősen spoileres! És ha már a fülszöveg megengedte magának, hogy lelője a poént, úgy döntöttem, hogy én is megengedek magamnak egy kicsit spoileresebb kritikát a szokásosnál, tehát csak akkor olvass tovább, ha ez nem zavar, vagy ha már olvastad a regényt – vagy a fülszöveget. Azt ugyanis megígérhetem, hogy a bejegyzésben nem fogok olyan fontos fordulatokat elárulni, amik nem derülnek ki az ismertetőből. Lássunk is neki! Fülszöveg: Ennek a regénynek rendhagyó a története: először novella volt, szépirodalmi és tudományos-fantasztikus antológiáknak…