Jill Santopolo: A fény, amit elvesztettünk

Fülszöveg:

Két ​élet. Két szerelem. Egy választás. 
Ő ihlette meg elsőként, ő indította meg és értette meg igazán. Ő lesz-e az utolsó is? 
Lucy az életét megváltoztató döntés előtt áll. De mielőtt megtehetné, elölről kell elmesélnie a történetét, a közös történetüket. 
Lucy és Gabe 2001. szeptember 11-én ismerkednek meg New York-ban, ahol végzősök a Columbia Egyetemen. Az a nap mindkettőjük életét örökre megváltoztatja. Együtt döntik el, hogy azt szeretnék, ha az életük jelentene valamit, igazán számítana. Amikor egy évvel később megint találkoznak, mintha a sors akarná, hogy talán egymásban találják meg az élet értelmét. De aztán Gabe fotós-újságíró lesz a Közép-Keleten, Lucyt pedig New York-hoz köti a munkája. A következő tizenhárom évben közös útjuk álmokon, vágyakon, féltékenykedéseken, megcsalásokon vezet el végül a szerelemig. A sors sodorta-e egymáshoz őket? És az ő döntésük tartja-e távol őket egymástól? Hiába választják el kontinensek őket, mindig van helyük egymás szívében.

Jill Santopolo egyedülálló első regénye egy szerelmi történet, ami Lucy és Gabe életét követi nyomon. Az ikertornyok tragédiája megváltoztatja és árnyékba borítja az életüket. Hogy tudják összeegyeztetni a szenvedélyt és a biztonságot, az álmokat és a valóságot? Gyönyörű romantikus regény az első szerelem elpusztíthatatlan erejéről.

Amikor megláttam ezt a könyvet az interneten, teljesen másra számítottam vele kapcsolatban, mint amit végül kaptam. A fülszöveg és az értékelések számomra azt sugallták, hogy egy végtelenül romantikus, sírós, szomorú könyv lesz, de A fény, amit elvesztettünk nem teljesen felelt meg az előzetes elvárásaimnak. A könyv főszereplője, Lucy, 2001. szeptember 11-én ismerkedik meg Gabe-bel, és rögtön beleszeret a fiúba, anélkül, hogy valójában bármit is tudna róla. Ráadásul a fiú már az első napon cserben hagyta, és az együtt töltött nap után visszatért a volt barátnőjéhez.

„A szerelem ezt teszi. Végtelennek és legyőzhetetlennek érezzük tőle magunkat, mintha kitárulna előttünk az egész világ, bármit elérhetnénk, és minden nap csodákkal lenne tele.”

Lényegében ez az esemény jól példázza az egész könyvet: Lucy egész életében képtelen szabadulni Gabe bűvköréből: meghatározza az életét akkor is, amikor vele van, és akkor is, amikor nem. Bár Gabe bizonygatja, hogy ugyanazt érzi Lucy iránt, ami Lucy iránta, de a tettei folyamatosan azt bizonyítják, hogy önző, és mindig a saját érdekeit helyezi a lány elé. Úgy látom, hogy ez a kapcsolat sosem vált egyenrangú, de Lucy ezt nem vette észre, és amikor egy jól működő, egyenlő felek közötti kapcsolatba került, akkor sem érezte jól magát: unalmasnak gondolta az életét, és folyton a férfi hibáira koncentrált.

A könyv végigkíséri a szerelem egész történetét, minden viszontagságon keresztül, és közben bemutatja Lucy fél életét és a felnőtté válását. A mű lélektani színezete szerintem sokkal érdekesebb, mint a szerelmi történet, ugyanis megismerhetjük Lucy gondolatait, aki annak ellenére, hogy mindig a legjobbat akarja, képtelen elszakadni Gabe-től, aki valójában nem tudja megbecsülni őt. Azoknak, akik szeretik az efféle vívódó szereplőket, mindenképpen ajánlom ezt a könyvet.

„Ne feledd, hogy más a rajongás, és más a szerelem”

Értékelés: 3/5