Carrie Fisher: A hercegnő naplója
Fülszöveg:
A hercegnő naplója szellemes, provokatív, őszinte, intelligens és szókimondó. Épp olyan, mint szerzője volt, a napló megszületésekor mindössze 19 éves Carrie Fisher. A színésznő régi újsághalmok között bukkant rá kézzel írott naplójára, és szembesült tinédzserkori önmagával, azzal, hogy milyen is volt megélnie a Csillagok háborújának forgatását vagy éppen „hosszúra nyúlt egyéjszakás kalandját” színésztársával, Harrison Forddal. A hercegnő naplója ezekről az intimitásokról is beszámol, igazán egyedivé azonban az időutazás teszi: az idősebb Carrie Fisher találkozása a 19 évessel. A könyvben a hatvanéves színésznő emlékei a stábról, a forgatásról, a szerelemről, a sikerről vagy éppen a függőségekről izgalmasan keverednek, vetülnek a kézzel írott napló szövegeivel, amelyek egy sokkal naivabb, sebezhetőbb nő képét mutatják. Carrie Fisher utolsó kötete ékes bizonyíték rá, hogy nem csupán egy hollywoodi szupersztárt, generációk ikonját, de egy kiváló írót is elveszítettünk a személyében.
A 70-es években a Star Wars olyan elképesztően sikeres film lett, hogy generációk életét befolyásolta, és vált milliók rajongásának tárgyává – így aztán a főszereplők egy pillanat alatt a reflektorfénybe kerültek, különösen a három főszereplő, Mark Hamill, Harrison Ford, és az akkor csupán 19 éves Carrie Fisher. Innentől minden, ami a színészekkel történt, elképesztő érdeklődésre tarthatott számot. Carrie Fisher nem sokkal a halála előtt írta meg az önéletrajzát, ami külföldön alaposan felkavarta az állóvizet – még ha nálunk nem is lett olyan népszerű, ugyanis ebből a könyvből derült ki, hogy Han Solo és Leia hercegnő nemcsak a filmvásznon jöttek össze – hanem a valóságban is.
Bár a könyvben sok mindenről szó van, kétségtelenül Carrie Fisher Harrison Forddal folytatott viszonya állt a középpontjában. Ehhez kapcsolódik a könyv egyik központi eleme – Fisher fiatalkori naplója, amit az első Star Wars forgatása alatt írt, azonban mégsem a filmes elemeiről, hanem a kollégájával folytatott viszonyról szól. Ez a napló nagyon érdekes része a könyvnek, ugyanis szinte szépirodalmi nyelvezettel íródott, és a fiatal Carrie Fisher alig ír konkrétumokat, csupán metaforákkal, versekkel, lelki események leírásával számol be a férfival való kapcsolatáról. Nagyon érdekes volt látni, hogy miközben egy történelmi jelentőségű, erős nőalakot formál meg a mozivásznon Fisher, igazából milyen bizonytalan, és mennyire vágyik Harrison Ford figyelmére.
„Harrisonra néztem.Olyan…Szentséges isten…Milyen jóképű férfi! Nem.Ebből elég legyen! Úgy nézett ki, mintha képes lenne levezényelni a rohamot egy csatában, felhágni a magaslatokra, megnyerni egy párbajt, a gluténmentes világ vezetőjévé válni – és mindezt úgy, hogy közben meg sem izzad.”
Erről az időszakról az idősebb Carrie Fisher is ír, és nagyon érdekes szemügyre venni, hogy mennyire másként értelmezi a kapcsolatukat évtizedekkel később a színésznő. Annak ellenére, hogy a fiatalkori jegyzetekből sütnek az érzelmek, amik talán nem mélyek, de mindenképpen hevesek voltak, az idősebb színésznő próbálja azt a képet festeni, hogy egyikük sem volt szerelmes, és nem akartak többet néhány kósza éjszakánál, esetleg együtt töltött hétvégénél.
A könyvből egyébként nemcsak Carrie Fishernek, hanem Harrison Fordnak is egy egészen új arcát ismerhetjük meg, bár az írónő többször is nyomatékosítja, hogy a kép, ami az ő szemén keresztül alkotunk, kissé csalóka is lehet, mert később ő maga is másként tekintett már színésztársára. Mindenesetre kíváncsi volnék, hogy hogyan élte meg ezt a kapcsolatot Harrison Ford, mert csak így lehetne teljes képet alkotni a románcukról, a színész azonban elzárkózik a témától.
„– Mit gondol, hogyan alakult volna az élete, ha nem lett volna intergalaktikus hercegnő?
Akkor én lennék.
Tudjátok, Carrie.
Egyszerűen: én.”
A könyv persze nem csupán erről a szerelemről szól, nagyon érdekes például az eleje, ahol arról beszél a színésznő, hogy hogyan került erre a pályára annak ellenére, hogy sosem akart a showbizniszben dolgozni. De a legjobban nekem a könyv vége tetszett, melyben Fisher a rajongókkal való viszonyáról beszél, és bizony elég sokat megtudhatunk arról is, hogy milyen negatív tapasztalatokat szerzett Fisher, mint egy legendás film idősödő színésznője. A könyv vége számomra egészen szívbemarkoló volt, hiszen sosem gondolunk bele igazán, hogy milyen árnyoldalai vannak annak, ha valakit az egész világ egy kultikus sci-fi karakterrel azonosít.
Összességében nagyon érdekesnek tartottam ezt a könyvet, sokat megtudtam arról, hogy Carrie Fisher nőként, először döbbenetesen fiatal, majd idősödő nőként, hogyan élte meg, hogy részese volt a világ egyik legnépszerűbb filmjének, és ezzel örök életére Leia hercegnővé vált a rajongók szemében. Azoknak, akiket érdekel a nemrég elhunyt színésznő élete, vagy rajongnak a Star Warsért, mindenképpen ajánlom ezt a könyvet.
Értékelés:
