Margaret Atwood: Az ehető nő

Fülszöveg:

Marian nem akar mást, csak normális életet, és ehhez szinte mindene meg is van: állása egy piackutató cégnél, barátnőjével közösen bérelt lakás, és Peter, aki kissé unalmas, ám megbízható társ. Amikor a férfi megkéri a kezét, Marian családja és ismerősei legnagyobb örömére engedelmesen igent mond. De az eljegyzést követően a lányt különös gondolatok kerítik hatalmukba. Úgy érzi, mintha belső énje és a teste lassan elválna egymástól, és képtelen enni, hiszen ő maga is csak egy felfalni való áru…
Margaret Atwood első regényében már ott találjuk a kanadai szerző egész életművének kulcsmotívumát és központi témáját: a nők társadalmi helyzetének és lehetőségeinek együttérző vizsgálatát és értő kritikáját. Az 1969-ben megjelent történet sok tekintetben azóta sem vesztett aktualitásából. Az ehető nőt, az észak-amerikai feminista próza egyik megalapozó művét végre magyarul is kézbe vehetik az olvasók.

Margaret Atwood mindig képes valami újat mutatni a regényeivel. Az ehető nő teljesen más, mint az eddigi történetei, mégis visszaadja azt, ami Atwood lényege íróként. A regény magyar nyelven 2020-ban jelent meg a Jelenkor Kiadónál, és most tizenegy bloggerünk is elmondja róla a véleményét nektek. Természetesen a turné végén ti is nyerhettek egy példányt a könyvből.

Margaret Atwood az egyik kedvenc íróm, így nagy örömmel fogadtam, hogy végre megjelenik magyarul a szerző legkorábban megjelent regénye is. Kíváncsi voltam, hogy vajon mennyire érződik már ezen az első regényen Atwood később jellegzetessé vált stílusa, és irodalmi innovativitása. Már a könyv borítóját is nagyon érdekesnek találtam, de hamar kiderült, hogy ami belül van, az is ugyanolyan érdekes, furcsa és abszurd. Bár nem lett a könyv a kedvenc Atwood-regényem, mindenképpen érdemes volt elolvasni.

Ami biztos a könyvvel kapcsolatban, hogy egyáltalán nem azt kaptam tőle, amit vártam – persze nem feltétlenül rossz értelemben. A könyvből nekem hiányzott Atwood stílusa, mely azt hiszem, a regényeiből már kirajzolódott előttem, ezért aztán nem is haladtam olyan jól a regénnyel, mint a szerző eddigi könyveivel. Valahogy számomra nem volt annyira gördülékeny és kiforrott a nyelvezet, amit persze a különös téma is indokolt. A főszereplő, Marian ugyanis végig a normalitás és az őrület határán ingadozik, miközben igyekszik megfelelni a társadalom elvárásainak. Mivel a regény eseményeit a főszereplőn keresztül ismerjük meg (nem mindig egye szám első személyben szólal meg a főszereplő, de végig közel maradunk a nézőpontjához), így egy nagyon különös hangulatú, néhol abszurd elbeszélést kapunk, melyből jól érződik az a folyamat, melynek során Marian elméje egyre inkább eltávolodik a valóságtól.

Marian egyébként is nagyon érdekes karakter, tipikusan a csendben magában szenvedő, a vágyait elfojtó figura. Olyasvalaki, aki számára nagyon fontos, hogy a társadalom befogadja, és illeszkedjen ahhoz a képhez, melyet mások elvárnak tőle Nem véletlen, hogy Az ehető nő a feminizmus egyik fontos regényévé vált, hiszen Mariant éppen ez megfelelni vágyás őrli fel – szeretne megfelelni a társadalom által elvárt nőképnek. A női szereplők egyébként mindannyian érdekesek voltak, és annak ellenére, hogy nagyon különböztek egymástól, végső soron mind ugyanazt az utat járták be, vagy szerették volna bejárni. Ugyanis Ashley, Clara, de még az irodai szüzek is feleséggé és anyává akartak várni, és csak ezek segítségével látták kibontakoztathatónak a nőiességüket.

„Ainsley felvonta szinte láthatatlan szemöldökét – nem tűnt meglepettnek.
– Hát, én a helyedben az Államokban kötnék házasságot, úgy sokkal könnyebb lesz elválni, amikor kell.”

Sokat gondolkodtam rajta, hogy valójában mi is áll Marian őrületének hátterében: bár kézenfekvőnek tűnne Petert hibáztatni azért, mert a nő egyre mélyebbre süllyed, az a megérzésem, hogy ennél bonyolultabb a helyzet. Számomra úgy tűnt, a legnagyobb baj az, hogy bár Mariant körülveszik az emberek, igazából senki sem figyel rá. Hiába produkál a teste egészen furcsa dolgokat, és válik a viselkedése is erősen megkérdőjelezhetővé, igazából senki sem veszi észre a változást, és amikor Marian nem bírja tovább, akkor sincs kihez fordulnia, legfeljebb egy kissé őrült baráthoz, aki pedig csak kihasználja a nőt.

A regény több pontján volt olyan érzésem, hogy nemcsak Marian, de igazából minden szereplő őrült egy kissé. Aztán persze rájöttem, hogy a karakterek nem bolondultak meg mind, egyszerűen csak Atwood nem valós személyeket, hanem sarkított típusokat akar bemutatni ebben a regényben. Az allegorikus szereplők mellett fontos szerepet kapnak a műben a szimbólumok is, közülük is kiemelkedik az evés: Marian fokozatosan leszokik a táplálkozásról, egyre kevesebb dolgot tud befogadni a teste, például azért, mert az ételek hasonlítanak valami undorító dologra, vagy mert látja maga előtt a szenvedő állatokat vagy növényeket. Néhol azt éreztem, mintha Marian agyában a metafora válna valóssággá, a hasonló pedig ugyanazzá, és többé nem tudna különbséget tenni a valóság és az irodalom között. Ez persze már egy messzire vezető elmélkedés.

„Sose higgyétek el, amit az anyai ösztönről mondanak – tette hozzá lehangoltan, nekünk címezve. – Nem értem, hogyan képes bárki szeretni a gyerekeit, amíg nem kezdenek emberré válni.”

Mindenesetre a regény fontos részét képezi a művészet és a valóság, amit csak tovább fokoz a fiatal angol szakos egyetemisták elmélkedése. Esküszöm, hogy az egyik kedvenc részem Fischer elmélkedése volt az irodalom és a születés kapcsolatáról. Ez a jelenet is nagyon jól mutatja egyébként, hogy milyen izgalmas irodalmi-poétikai eljárásokkal kísérletezett ebben a regényben Atwood, ugyanis Fisher nagy monológját újra és újra megszakítja Marian belső vívódása arról, hogy hogyan rejtse el a húst, amit nem tud megenni.

Talán a csapongó értékelésemben már kiderült, hogy mennyire érdekes, különös és abszurd ez a regény, tele irodalmi bravúrokkal és izgalmas kísérletekkel. Ennek ellenére mégis fontos problémákról és a nők helyzetéről is képes nagyon egyértelműen és figyelemfelkeltően beszélni ez a könyv. Mindezek után talán furcsának fog hangozni, ha azt mondom, nem szerettem ezt a könyvet. Nem szerettem a bizarr hangulatát, a kifordított szituációkat, és azt, hogy valamire nagyon rátapintott bennem, amire nem szerettem volna rátapintani. És azt hiszem, ugyanaz az oka annak is, hogy valahol mégis szerettem ezt a regényt. Margaret Atwood először megjelent regénye – bár nem olyan, mint a szerző többi könyve – igazi irodalmi csemege, de legalább ilyen jó disztópia, feminista regény vagy lélektani írás.

Az ehető nő egy nagyon modern szövegnek tűnik, pedig a 60-as években íródott. Atwood nem is felejt el reflektálni erre a modernségre a kötet előszavában, melyben egy elképesztően fontos mondatot ír le, mely ugyan kiábrándító, de fontos problémákra hívja fel a figyelmet. Ezért aztán ezzel zárnám az értékelésemet:

„A könyv hangvétele valójában kortársabbnak hat most, mint, teszem azt, 1971-ben, amikor úgy tűnt, a társadalom sokkal gyorsabban képes lesz változtatni önmagán, mint amilyenek a jelenlegi kilátások. A feminista mozgalom nem érte el céljait, és azok, akik azt állítják, posztfeminista időket élünk, sajnálatos módon vagy tévednek, vagy pedig már belefáradtak abba, hogy a témáról gondolkodjanak.”

Ne fáradjunk tehát bele a gondolkodásba, és olvassunk sok feminista irodalmi művet!

Értékelés:

Ha kedvet kaptál a regényhez, itt megrendelheted!

Nem tudom, hogy melyik Atwood-regénynek volt a legtöbb borítója, de Az ehető nő biztosan benne van a top 5-ben. Íme egy kis válogatás a kedvenc kiviteleimből:

Ha kedvet kaptál a regényhez, itt megrendelheted!

NYEREMÉNYJÁTÉK

Margaret Atwood mindig más témát vesz elő a regényeihez, elég sokszínű, fantáziadús író. Ezúttal a turnéállomásokon található egymondatos leírások alapján kell kitalálnotok, hogy éppen melyik regényére gondoltunk (egy regénye többször is előkerülhet a feladat során). A feladatotok az, hogy beírjátok a regény címét a Rafflecopter dobozába, a megfelelő helyre.

Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

Feladat:

„Egy fiatal szexmunkás és Isten egyik Kertésze szemszögéből ismerhetjük meg a világ pusztulása előtti romlottságot és az emberiség uralmának végét követő világot.”

A turné állomásai:

[Blogturné Klub]
05. 26. Spirit Bliss Sárga könyves út
05. 28. Flora the Sweaterist
05. 30. Pandalány olvas
06. 01. Sorok között
06. 03. Utószó
06. 05. Never Let Me Go
06. 07. Booktastic Boglinc
06. 09. Csak olvass!
06. 11. Könyv és más
06. 13. Readinspo
06. 15. A Szofisztikált Macska

A könyv adatai:

Kiadó: Jelenkor Kiadó
Kiadási év: 2010
Fordító: Csonka Ágnes
Oldalszám: 468 oldal