Értékelés

Sara Nović: Halál komolyan

A Halál komolyan fülszövege:

A River Valley Siketek Iskolájának kamasz hősei a diákok hétköznapjait élik, történelemvizsgára készülnek, amikor a politika és az egészségügyi lobbi egyik napról a másikra feldúlja az életüket: bejelentik, hogy felszámolják a mindennapjaikat meghatározó középiskolát. A diákság és a tanári kar követeli, hogy ne az orvosok és a kívülállók mondják meg nekik, mit tehetnek a testükkel és az anyanyelvükként beszélt jelnyelvvel. Az olvasó a bentlakásos iskola különleges világán keresztül sokkal általánosabb kérdésekkel szembesül, hiszen a konfliktus alapvetően az emberi szabadságjogok és az arctalan üzleti világ érdekei között feszül. Charlie, a lázadó kamasz lány, Austin, az iskola kiválósága és February, a megszállottan igazságpárti igazgatónő sorsa a közös cél érdekében összefonódik. A tét: egy kisközösség joga az életben maradáshoz.


Sara Nović könyveinek magyar debütálása egyelőre meglepően visszhangtalan maradt, és nagyon kevés reklámot kapott, pedig a szerzőnek tavaly két kötete is megjelent az Európa Kiadónál. A Halál komolyan megjelenéséről csupán azért értesültem, mert azóta várom a könyv magyar megjelenését, amióta a Popkult, csajok, satöbbi podcast Brigije az egyik adásban beszélt a könyvről, és azt is elárulta, hogy ő fordítja. A könyv egészen egyedülálló volta miatt keltette fel a figyelmemet, ugyanis bepillantást enged a siketek mindennapjaiba, és a kulturális örökségükbe.

Elsőként szeretném felhívni a figyelmet, hogy bár a borító nagyon szép, de félrevezető is – épp úgy, ahogy a cím: egyiket sem tartom jó választásnak. A fülszöveg is inkább a politikai vonulatára hívja fel a figyelmet a könyvnek, pedig a történet ennél sokkal többről szól. Bár több szereplő szólamával is találkozhatunk a könyvben, két fő szál fut egymás mellett: egyrészt February történetét ismerhetjük meg, aki a River Valley Siketek Iskolájának igazgatója, Másrészt Charlie, az egyik tanulót követhetjük. Annak ellenére, hogy a könyv fikció, a szereplőket érintő hátrányos megkülönböztetés és a mindennapi problémáik, illetve kérdéseik nagyon is valósak.

Charlie siket fiatal lány, aki egy úgynevezett cochleáris implantátummal él. Ezt a szerkezetet még kisgyermekkorában ültették be a fülébe, és abban segít, hogy a lány halljon – csakhogy a szerkezet nem működik tökéletesen, így a lánynak problémát okoz a mindennapi társalgási helyzetekben való eligazodás, és különösen az iskolai órák. A szülei válását követően Charlie ez utóbbi miatt kerül a River Valleybe, ahol megtanul jelelni, és felfedezheti, hogy milyen a siket közösséghez tartozni.

„Charlie nem volt hülye. Csak mindent egyedül kellet megtanulnia, méghozzá egy olyan környezetben, amely nem volt alkalmas a tanulásra: az állami iskola tantermében – a nyikorgó bútorok, fecsegő diákok véget nem élő tumultusában, amelyben a tanárok az osztálynak háttal folytatták a mondókájukat, miközben a táblára írtak.”

A siketek kultúrájáról a Halál komolyan elolvasásáig szinte semmit nem tudtam, fogalmam sem volt, hogy saját történelmük, mitológiájuk, sőt, valójában egy olyan saját nyelvük van, amely nem kötődik szorosan a beszélt nyelvekhez, hiszen önálló nyelvtannal rendelkezik. A könyvben megismert siketek ezt az állapotot nem tekintik betegségnek, csak egy olyan kisebbségként szemlélik magukat, amely speciális igényekkel rendelkezik, ezeket pedig a világ nem biztosítja számukra. Kiállnak a sokszínűség mellett, ezért sok siket család elutasítja a cochleáris implantátumokat is, és nem akarnak teljes mértékben integrálódni a többségi társadalomba.


A cochleáris implantátumok megjelenése egy hosszú történelmi fejlődés eredménye. A siketség kiküszöbölése hosszú évszázadok óta célja számos politikai irányzatnak – akár a siketek szaporodásának korlátozásával is. Az implantátumok segítségével ma már lehetőség van rá, hogy visszaadják a siketek hallását, azonban számos kérdés merül fel az eszközökkel kapcsolatban. Az implantátumok akkor a leghatékonyabbak, ha kisgyermekeknek ültetik be, a nyelvi fejlődés minél korábbi szakaszában. Azért, hogy a gyerekeket minél inkább a fülükre hagyatkozzanak, gyakran nem tanítják meg az implantos gyerekeknek a jelbeszédet – így ha az implantátum nem működik teljes hatékonysággal, előfordul, hogy ezek a gyerekek nem jutnak nyelv birtokába 5 éves korig, a nyelvi fejlődés korai – és legfontosabb – szakaszában.


Charlie szála elsősorban arról szól tehát, hogy a lány miként találja meg a közösségét az új iskolában, és mi mindenen megy keresztül az első fél évében a River Valleyben. Az iskola bezárásának fojtogató közeledte inkább February szólamában jelenik meg, ugyanis ő az, aki szinte a regény elejétől kezdve tud a bezárás tervéről. February siket szülők halló gyermekeként született, és szívügye az iskola, hiszen az identitása szerves részét képezi a siket kultúra. February sok mindenen megy keresztül a könyv során, párkapcsolati és más magánéleti nehézségekkel küszködik az édesanyja egyre súlyosbodó demenciája miatt. Mindeközben pedig az iskolában található közösségért, és az egyes gyerekekért is kiemelt felelősséget érez – Charlie útját például közelről nyomon követi.

„Mintha egy gyerek, akiből eléggé „hallót” lehetett csinálni, jobban megérdemelte volna a szeretetet.”

Charlie ellenpontjaként, az egyik legérdekesebb karakter Austen volt a könyvben, aki egy olyan család sarja, akik generációk óta siketek. Bár az apja halló, az édesanyja családjában generációk óta öröklődik a siketség, és egyfajta büszkeséggel és eltölti a családot. A családi történelem nemcsak a család számára fontos, de Austent is kiemelt pozícióba juttatja az iskolában, hiszen a fiú olyan privilégiumokkal született, amellyel a legtöbb gyerek nem: az ő családjában nem bélyegezték meg a fiút, sőt, tökéletesen megértették és támogatták. Austen jelleme tulajdonképpen azért volt kifejezetten érdekes, mert ő valójában csak ebben a könyvben kezdi el felismerni a szerencsés helyzete mibenlétét, és egészen új nézőpontből kezdi el látni magát, amikor egy esemény felrázza a családját.

A Halál komolyan fő fókusza a karaktereken és a siket világ bemutatásán volt: ez utóbbihoz hozzájárult, hogy a regényt időről időre megszakítják 1-2 oldalas nyelvtani magyarázatot a jelbeszéd nyelvtanáról, vagy a siket történelmet részletező rövid cikkek és leírások – mindez igazodva Charlie aktuális tanulmányaihoz. Ezek a rövid részek így nem zökkentettek ki, sőt, számomra sokszor nagyon érdekesek voltak, hiszen ezek a részek segítettek még többet megtudnom a siket közösségről. Amellett, hogy a cselekmény is izgalmas, a stílus pedig olvasmányos és magával ragadó volt, számomra mégis az a plusz volt a legérdekesebb, amit a kötet a siket kultúrával való megismertetés során adott. Régen nem olvastam olyan könyvet, amely ennyi gondolkoznivalót adott volna.

Értékelés: