Elizabeth Lim: Az alkonyhántó (A hajnalszövő 2.)
Az alkonyhántó fülszövege:
Maia Tamarinnak hatalmas árat kellett fizetnie azért, hogy elkészíthesse Amana gyermekeinek legendás ruháit. Bár a szerelme, Edan segítségével végrehajtotta a lehetetlen küldetést, közben egy megtörhetetlen átok sújtott le rá. A lányt megérintette egy démon, és mindennap elveszít egy kicsit önmagából: a testét, az elméjét, végül a lelkét is. Ám Maia nem ér rá meggyászolni az életét, mert A’landi továbbra is a háború küszöbén áll. Sarnainak, a sanszen egyetlen lányának hozzá kell mennie Khanudzsin császárhoz, különben az országot felemészti a polgárháború, és minden áldozat hiábavaló volt. Ám az úrnőnek más tervei vannak…
A hajnalszövő folytatását udvari intrikák, álnok démonok és lélegzetelállító varázslatok teszik letehetetlen olvasmánnyá.
Szerencsére nem kellett sokat várnia a rajongóknak, ugyanis az első rész után még az idei évben elolvashatják a duológia második részét, Az alkonyhántót. Maia Tamarinnak hatalmas árat kellett fizetnie azért, hogy elkészíthesse Amana gyermekeinek legendás ruháit. Megérintette őt egy démon, és mindennap elveszít egy kicsit önmagából: a testét, az elméjét, végül a lelkét is. Tartsatok velünk, legyünk társai az úton, drukkoljunk neki közösen, hogy megtartsa minél tovább az emberségét és vigyétek haza a kiadó által felajánlott nyereménykönyvet.
Elizabeth Lim történetei elsősorban azért tetszettek meg, mert a szerző csodálatos és érdekes, mitológiai alapokon nyugvó világokat és történeteket tár elénk – sokszor nagyon izgalmas és egyedi ötletekkel. A hajnalszövő kis szabójának története, aki csillagfényből, holdsugárból és a csillagok véréből készít varázslatos ruhákat, teljesen elvarázsolt, és bár nem voltam tökéletesen elégedett a duológia első részével, nagyon szerettem az alapötletet. A folytatással kapcsolatban pedig ismét nagy elvárásaim voltak.
Az alkonyhántó ott veszi fel a fonalat, ahol A hajnalszövő véget ért: az udvar épp a császár esküvőjére készül, és Maia mindent megtesz, hogy az ünnepség rendben végbemenjen, hiszen ez a házasság lenne elvileg a béke záloga. A könyv elején hosszasan időzünk ennél az eseménynél, és bár Maia Sarnaiban látja az országa egyetlen reményét, én nem kedveltem a hercegnőt, és a legkevésbé sem hittem benne, hogy a császárral való esküvője majd megfékezi az apja hatalomvágyát. Nekem emiatt meglehetősen vontatottá vált a történet eleje, és sajnos sokszor éreztem a sztori folyamán üres járatokat. Már más Elizabeth Lim-könyvnél is panaszkodtam emlékeim szerint a történet tempójára, és valahogy ez most sem volt az igaz érzésem szerint: vannak ugyanis a könyvben olyan epizódszerű részek, amelyek nem viszik előre a cselekményt, és szerintem nem adnak igazán hozzá a karakterépítéshez sem.
Ugyanakkor voltak nagyon izgalmas jelenetek és történetszálak is, Maia sorsában pedig – ismerve a másik trilógia befejezését – egy percig sem lehettem biztos. Meglepetésemre ráadásul a szerző ebben a kötetben nagyon erősen összekapcsolta a történetet a Hat bíborszín darumadár cselekményével. Shiori elsőként egy legenda szereplőjeként tűnik fel, akinek a története ötletet ad Maianak, később azonban egy másik kapcsolódási pont is nyilvánvalóvá válik, amire eddig nem jöttem rá.
A főszereplők közül Edan némileg háttérbe szorult – szegény most, hogy elvesztette a varázsereje nagy részét, meglehetősen sokat veszített a szerepéből is. Maia karaktere viszont egészen új színezetet kapott, hiszen elkezd lassan démonná változni, és ezzel együtt kezdi elveszíteni az emberi mivoltát. Az ő belső párbeszédei és vívódásai érdekesek voltak, habár valójában a lassan démonná váló lelke ellenére sem lett a lány morálisan megkérdőjelezhető karakter.
„Ott állt előttem a fiú, aki képes volt értem odaadni magát egy démonnak. A fiú, akiért feláldoztam a napot, a holdat és a csillagokat.
A fiú, akit szerettem.”
A könyvben két fő ellenség is megjelenik: Bandur, a Tembu-szigetek démonja az egyik, és a sanszen, aki szintén démoni megszállás alatt áll, a másik. Örültem volna, ha az ő karakterüket jobban kidolgozza a szerző, de Bandur kimondottan esetlennek tűnt, a sanszen pedig – ugyan már jóval sötétebb és ijesztőbb karakter volt – még elbírt volna néhány személyiségréteget.
Amit most is szerettem, az a világépítés – mostanra szinte otthonosan mozgok ebben a világban, a térképet sem kell mindig megnéznem ahhoz, hogy tudjam, merre járunk. Az ellenségekkel való véres harcok helyett bárcsak most is több varázslattal találkoztunk volna, akár az előző részben. A regény végére szerencsére visszatér a varázslatos hangulat, a lezárás pedig számomra igazán tökéletesre sikerült.
Összességében Az alkonyhántó szépen lezárta Maia és Edan történetét, ugyanakkor felemás élmény volt nekem a könyv olvasása: egyes jelenetek lenyűgöztek, míg máskor kimondottan unatkoztam. Elizabeth Lim maga is elmondja az utószóban, hogy számára nagyon nehéz második részeket írni, és egyre inkább úgy érzem, hogy nem is kellene őket erőltetni: A császárné átkában ugyanis remekül megmutatta, hogy egyetlen kötetben is csodálatosan el lehet mesélni egy varázslatos történetet.
Értékelés:
Ha kedvet kaptál a könyvhöz, itt beszerezheted!
NYEREMÉNYJÁTÉK
A Menő és Manó Könyvek kínálatában már több Elizabeth Lim kötet is megjelent. Most minden állomáson találtok egy idézetet egy könyvből, melyet ő írt, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a helyes választ beírni.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz. Ne felejtsétek el, megváltozott az oldalunkon a játékot menete.)
Feladat:
„Gyorsaság, kitartás, erő. Pontosság, fókusz, magabiztosság – mondogatta magának. – Én vagyok a folyó sodrása, a tűz dühe. Én vagyok a harcos.”
A turné állomásai:
09.28. Csak olvass!
10.02. Utószó
10.03. Könyv és más
10.04. Hagyjatok! Olvasok!
A könyv adatai:
Kiadó: Menő Könyvek
Kiadó székhelye: Budapest
Kiadás éve: 2025
Oldalszám: 464
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789635847143
Fordította: Herman Alexandra
Megjelenés időpontja: 2025. augusztus 6.
