Katie O’Neill: The Tea Dragon Society
Novemberben néhány szabad órának, és egy ingyenes előfizetési időszaknak köszönhetően elolvastam egy olyan képregény-sorozatot, amely már régóta piszkálta a fantáziámat. A The Tea Dragon Society ugyan egyelőre csak angol nyelven érhető el, mégis sokat hallottam már erről a történetről, amely első pillantásra a cuki teasárkányokkal fogott meg. A sorozat három kötetből áll, melyek azonban száz oldal körüli terjedelműek, így gyorsan ment az olvasás, még úgy is, hogy a fantasy világra jellemző kifejezéseket (pl. faliszőnyeg, tanonc, stb.) keresgélnem kellett angolul. Mivel mostanra mindhárom könyvet elolvastam, ezért rendhagyó módon most egy bejegyzésben beszélek a teljes sorozatról – természetesen spoilermentesen!
A The Tea Dragon Society fülszövege (saját fordítás):
Megérkezett a Princess Princess Ever After díjnyertes szerzőjétől a The Tea Dragon Society, egy bájos könyv, amely minden korosztály számára tökéletes választás. A képregény Greta, egy kovács tanonc történetét követi nyomon, és mindazokét, akikkel találkozik, miközben megismerkedik a teasárkányok varázslatos világával. Miután Greta felfedez egy elveszett teasárkányt a piacon, a kedves teázóktól, Hesekieltől és Eriktől megismeri a teasárkányok gondozásának kihalófélben lévő művészetét. És miközben összebarátkozik a párral, és félénk gyámlányukkal, Minette-tel, Greta megismeri, hogy miként gazdagítják a teasárkányok életüket.
A teasárkányokon kívül nagyjából semmit nem tudtam erről a sorozatról, amíg bele nem kezdtem az olvasásba, azonban nagyon kellemes meglepetésként ért, hogy a The Tea Dragon Society egy végtelenül aranyos könyv, amely ráadásul fontos témákkal is foglalkozik. a főszereplőnk, Greta, az anyja kovácsműhelyében tölti a mindennapjait, míg egy napon összefut egy teasárkánnyal, és ezzel bekerül egy különleges kis közösségbe. Hesekiel és Erik az erdőben élnek, és teasárkányokat nevelnek – mivel a fogadott lányukkal együtt már csak hárman vannak, akik ezekről a kis lényekről gondoskodnak, így Hesekiel aggódik azon, hogy kihal a teasárkányokról való gondoskodás szép és varázslatos hagyománya. Greta azonban nagy lelkesedéssel veti bele magát ebbe a világba, és egyre többet akar megtudni ezekről a cuki lényekről.
A teasárkányokról nagyon érdekes dolgokat tudunk meg, azonban a könyv nem elsősorban a teakultúráról vagy erről a mágikus világról akar beszélni, ez sokkal inkább csak egy elragadó körítés az igazi témához, amely a szeretet és az elfogadás problémaköre. A képregény szerintem egészen kicsi gyerekekhez szól – körülbelül az alsós korosztály lehet a fő célcsoport –, így nem bonyolult sem a szöveg, sem a történet, mégis rengeteget tud adni, anélkül, hogy didaktikussá válna.
A könyvben van meleg pár, egy tolószékbe kényszerült harcos, egy erősen zárkózott, bizalmatlan kislány, és egy gyászoló teasárkány is, miközben beszélünk a megértés, a gondoskodás és a hagyományok fontosságáról is. Ezek a kérdések azonban természetesen vannak kezelve a kötetben, így egy percig sem éreztem túlzónak a tanító szándékot. A The Tea Dragon Society ugyan egy sorozat első része, azonban magában is kerek egész, így önállóan is bátran olvashatod. Remélem, hogy egyszer magyarul is megjelenhet ez a csodaszép könyv, mert szívesen adnám egy napon a gyermekem kezébe is.
A The Tea Dragon Festival fülszövege (saját fordítás):
Rinn a falujukban élő teasárkányok között nőtt fel, ám amikor egy igazi sárkányba botlik, az már egészen más tészta! Aedhan egy fiatal sárkány, akit a falu védelmére rendeltek ki, de nyolcvan évvel ezelőtt elaludt az erdőben. A lány kalandor nagybátyja, Erik, és társa, Hesekiel segítségével nyomozni kezd a hosszú, elvarázsolt alvás rejtélye után, miközben Rinnt az is kihívás elé állítja, hogy segítsen Aedhannek megbékélni azzal az érzéssel, hogy többé nem tudja visszahozni az elvesztett időt.
A sorozat második része nagy meglepetésemre nem egy folytatás, hanem egy előzmény történet volt, amelyben Hesekiel és Erik még fiatal kalandorok. Erik az unokahúgát látogatja meg egy távoli kis faluban, ahol a közösség együtt neveli a teasárkányokat. Ám hirtelen egy rejtélybe keveredik, amikor előkerül egy sárkány, akit a falu védelmezésével bíztak meg, ám egy varázslat miatt nyolcvan évre álomba merült. Aedhan, a sárkány, segít megismerni nekünk a fantasy világ egy másik részletét is, ám így ebben a kötetben kevesebbet kapunk a tesárkányokból és a teázásból. Helyette viszont itt is sok izgalmas és fontos téma kerül előtérbe. Nem emlékszem, hogy olvastam-e már korábban olyan könyvet, amelyben siket szereplő volt, de képregényt még egészen biztosan nem láttam – Katie O’Neill viszont remekül oldja meg a siket szereplő beemelését a könyvbe. A jelbeszéddel történő kommunikációt remekül jeleníti meg a könyv, ugyanis az ilyen beszélgetéseket a többi szövegtől elkülönítve olvashatjuk. Nagyon tetszett, hogy a falu lakói számára egyértelmű a jelbeszéd használata, és egy pillanatnyi fennakadást sem okoz a történetben, amikor a szereplők erre váltanak.
A közösséghez tartozás egyébként is egy fontos téma a könyvben, ahogy a közös emlékek is – ezek azok, amelyekből Aedhan kimaradt a hosszú alvása során, és ezek miatt érzi magát nemcsak kívülállnak, hanem rossznak is – hiszen a sárkány feladata az lett volna, hogy megvédje a falut, nem pedig az, hogy aludjon. Szerencséje, hogy egy olyan jólelkű és szeretettel teli emberrel találkozott, mint amilyen Rinn volt, aki nemcsak megértette a sárkány problémáit, de mindent meg is tett azért, hogy segítsen neki.
A képregényben a saját utunk megtalálása is egy komoly kérdés volt, Rinn ugyanis próbálja megtalálnia a helyét a közösségben, és ez nem mindig egyszerű. A lány számára nagyon fontos a természet szeretete és ismerete, de örömmel tölti el a főzés is, ezért több nagyon jó jelenetet is láthattunk, amely a főzés szépségét mutatja be.
Mindezek ellenére sajnáltam, hogy ebben a könyvben nagyon elkalandoztunk Gretától, és bíztam benne, hogy a harmadik – és egyben utolsó – részben még visszatérhetünk hozzá is.
A The Tea Dragon Tapestry fülszövege (saját fordítás):
Csatlakozz Gretához és Minette-hez még egyszer, a díjnyertes The Tea Dragon Society sorozat szívmelengető befejezésében!
Több mint egy éve, hogy rábízták Ginseng gondozását, Greta azonban még mindig nem tudja elűzni a gyászfelhőt, amely a félénk teasárkány felett lebeg. Miközben Getának olyasmit kell alkotnia, ami lenyűgözi a tanoncot kereső kovácsmestert, a lány megkérdőjelezi a kézművesség igazi értelmét, és a gyászolóval való törődés igazi jelentőségét. Eközben Minette meglepetéscsomagot kap a kolostorból, ahol egykor prófétanőnek készült. Az életútját illetően félénk és zárkózott Minette rájön, hogy minél inkább megnyitja a szívét mások előtt, annál tisztábban látja, ami mindig is benne volt.
A The Tea Dragon Society sorozat előző részeihez hasonló gondossággal és bájjal elmesélt The Tea Dragon Tapestry régi és új barátokat üdvözöl egy szívből jövő, célról, szerelemről és fejlődésről szóló történetben.
A sorozat harmadik és egyben utolsó része volt az abszolút kedvencem: itt visszatérünk Gretához, ám néhány rövid jelenet erejéig Rinn is feltűnik. Ebben a részben Greata és Minette állnak a középpontban: Greta egyrészt azzal küzd, hogy a kis teasárkány még mindig gyászol, és bármit tesz, nem tudja felvidítani, másrészt egy nagy lehetőség előtt is áll, ugyanis ha be tud mutatni egy igazán jó kovácsmunkát, akkor a segédje lehet egy híres mesternek. Minette pedig továbbra is az útját keresi, és szeretne egy új célt, értelmet találni az életének.
Az útkereséshez szorosan kapcsolódó téma a kiégés kérdésköre, amely egy másik szereplőn keresztül tematizálódik – de azt már nem árulom el, hogy kinél. Erik és Hesekiel története is folytatódik, és az előzmények ismeretében új színezetet is kapott a párosuk, és mindazok a problémák, amelyekkel mg kell küzdeniük. Imádom, hogy a bölcs öreg szerepében tűnnek fel, ugyanakkor nekik is vannak problémáik és aggodalmaik – azaz nem mindentudók, ahogy az az életben is lenni szokott. Nagyon tetszett, hogy ebben a részben is ilyen fontos kérdések jelennek meg, miközben a könnyed hangulatából semmit nem vesztett a történet.
A The Tea Dragon Tapestry lezárja a szereplők történetét, és teljessé teszi ezt a kis sorozatot, mégis sajnálom, hogy nem követhetem tovább a kalandjaikat. Mindhárom rész rettentő különleges volt, és csak remélni merem, hogy egyszer egy magyar kiadó is be meri vállalni a kockázatot, amelyet egy ilyen sokszínű, gyermekeknek szóló képregény hazai kiadása jelentene.
Értékelés:
