Toni Morrison: A kedves

Fülszöveg:

Büszke és önálló gondolkodású asszony Sethe, a szökött rabszolga, az anyaság megtestesítője – neve a bibliai ősatyára, Sétre utal –, akinek csak negyedik gyermeke születése után jut osztályrészül egy csöppnyi boldogság, összesen huszonnyolc nap. Számára a jövő értelme abban áll, hogy féken tartsa a múltat, miközben iszonyatos erőfeszítéssel igyekszik megmenteni gyermekeit a fizikai és érzelmi megpróbáltatásoktól… Megtörtént esemény, egy hatalmas vihart kavaró gyilkosság lobbantotta lángra a Nobel-díjas amerikai írónő képzeletét. Műve egyrészt történelmi regény sokszereplős sorsábrázolással, másrészt lélegzetelállítóan igaz kísértethistória – mert az igazság teljes feltárása során egymás mellé kell kerülnie a fantáziának, a valóságnak és a lehetségesnek. Toni Morrison remekművében ott van az Exodus robaja és az altatódal idilli csendje.

Toni Morrisonért azóta rajongok, hogy elolvastam a Nagyonkék című regényét, mely elképesztően nagy hatással volt rám, ugyanis nagyon komoly, ugyanakkor perifériára szorult probémákkal foglalkozik, és arra kényszerít, hogy nyissuk ki a szemünket a világra. Nincs ez másként az írónő későbbi könyvében, A kedvesben sem, ugyanis a mű elsősorban a rabszolgasággal és a feketék sorsával foglalkozik, és mindezt nagyon megrázó módon teszi.

„Semmit sem lehet várni egy olyan világtól, ahol akkor is probléma vagy, ha te vagy a megoldás.”

A regény főszereplője, Sethe, egy szökött rabszolga, aki hatalmas dolgot vitt véghez: mind a három gyermekét kijuttatta a farmról, ráadásul út közben meg is szülte a negyedik gyermekét. Mindezt azonban csak a visszaemlékezésekből tudhatjuk meg,  Sethével ugyanis sok évvel később találkozunk, az anyósa, és befogadója halála után, amikor már legkisebb gyermekével él kettesben. Bár a nő első látásra boldognak tűnik, szép lassan kiderülnek a titkai, amik folyamatosan rányomják a bélyegét az életére, és amik miatt a közösség is kivetette magából.

Sethe a mű elején találkozik egy régi ismerősével a farmról, Paul D-vel, aki teljesen más utat járt be, mint Sethe, mégis az ő sorsa is tipikusnak mondható a korban. Paul D. életében minden felbukkant, ami egy rabszolgával megtörténhet: a viszonylag nyugodt élettől a brutális kínzásig, a szökéstől az elfogásig rengeteg borzasztó dolog történik a férfival, aki ennek ellenére talpon marad, és igyekszik becsületesen élni. Számomra ő volt a legszerethetőbb karakter a történetben, és mindig elszörnyedve olvastam a visszaemlékezéseit.

„Az ember nem olyan, mint egy átkozott fejsze. Hogy csak üt vág, csapkod a nap minden átkozott percében. Vannak dolgok, amikkel nem tud megbirkózni. Dolgok, amiket nem tud kivágni, mert belül vannak.”

Két fontos szereplő van, akit még meg kell említeni, az egyik Denver, aki  már-már fejlődésregénnyé változtatja a művet, de a saját szálát mindenképpen fejlődéstörténetként értelmezhetjük, hiszen gyakorlatilag a könyv lapjain nő fel. A másik fontos szereplő, aki körül a cselekmény nagy része forog, az Kedves, akit valamiféle sötét árnyékként, a múlt megtestesüléseként is értelmezhetünk, és az ő karakterén keresztül az írónő arra is választ ad, hogy hogyan segíthetünk valakin, aki képtelen megszabadulni a múltbeli tetteitől, és hogy hogyan képes felemészteni egy embert a bűntudat.

A műben elég fontos szerepet kap a transzcendencia, már a regény elején is megjelenik egy dühös baba szelleme, és a túlvilág folyamatosan jelen van, egészen a könyv végéig. Bevallom, hogy számomra sokkal érdekesebb volt a regény soroskat bemutató része, ez a misztikus szál pedig eléggé távol állt tőlem, de szerencsére sikerült metaforikusan értelmeznem a halottak visszajárását, így aztán valamennyire feloldódott bennem az ellentmondás.

Bár a regény nagyon fontos témákat feszeget, annak, aki el szeretné olvasni a könyvet, fel kell készülnie arra, hogy Toni Morrisont olvasni nem könnyű. Gyakran nehezen rakhatóak össze a történet szálai, nem vagyunk benne biztosak, hogy ki beszél, és néhány ponton teljesen teljesen logikátlanná válik az elbeszélés, mintha csak a tudatalatti venné át a szót. Rengeteg a metafora is a műben, ugyanis a brutalitást a szerzőnő sokszor nem a maga kegyetlen valójában, hanem metaforákon keresztül, mondhatni virágnyelven mutatja be. Mindezek nagyon nehézzé teszik a regény olvasását, ugyanakkor a szépirodalom kedvelőinek igazi csemege lehet ez az elgondolkodtató alkotás.

Értékelés: