-
Évértékelés: ez volt 2019!
Ahogy tavaly, úgy idén is szeretném egy kicsit összefoglalni az évemet könyves szempontból, ezért született meg ez a poszt. 2019-ben sokat fejlődött a blog, egyre több a bejegyzés, és szerencsére egyre több az olvasó is, így aztán így is fejlesztésekbe kezdtem. Ezen kívül tagja lettem a Blogturné Klubnak, és rengeteg könyvet is olvastam, bár sajnos a misztikus 100-ast éppen nem sikerült elérnem – összesen 96 könyvet olvastam el. Úgy gondoltam, hogy idén műfajok szerint próbálom kiválasztani a kedvenc olvasmányaimat, ami nyilván ahhoz vezetett, hogy egyes műfajokból sokat, míg másokból csak egyet-egyet tudtam kiválasztani. De igazság szerint ez nem baj, mert így arról is képet kaphattam, hogy miket szeretek olvasni leginkább.…
-
Nagy féléves értékelés: a legjobb és legrosszabb olvasmányok!
Ebben a félévben 52 könyvet olvastam el, ami azért elég nagy szám, még úgy is, hogy ebben egy mangasorozat is helyet kapott. A könyvek többségét saját szórakoztatásomra olvastam, csak néhány kellett az egyetemi tanulmányaimhoz. Szerencsére a legtöbb regényt szerettem, még ha nem is adtam mindnek öt csillagot, ezért elmondhatom, hogy jó félévet zártam. Nézzünk egy kis összegzést az olvasmányaimról! A legjobb olvasmány: Tomi Adeyemi: Vér és csont gyermekei Már a megjelenése óta szemeztem ezzel a regénnyel, bár féltem, hogy csak a hype nagy körülötte, és csalódni fogok a tartalomban. Szerencsére nem így lett, sőt, imádtam minden oldalát, nagyon izgalmasra és egyedire sikerült. Szerencsére a történetnek lesz folytatása, a második részt…
-
S. A. Chakraborty: Bronzváros
Fülszöveg: Nahri sosem hitt a mágiában, de megvan a tehetsége hozzá: a 18. századi Kairó utcáin nem találni nála kiválóbb szélhámosnőt. Ám mindenkinél jobban tudja, hogy amivel a kenyerét keresi – tenyérjóslás, zár-szertartások, gyógyítás –, az egytől egyig szemfényvesztés, bűvészmutatvány, tanulható képesség. Eszköz arra a csodás célra, hogy kizsebelhesse az oszmán nemeseket. De amikor Nahri véletlenül megidézi maga mellé Dárát, a hozzá hasonlóan dörzsölt és sötéten rejtélyes dzsinn harcost, akkor kénytelen elismerni, hogy a varázsvilág – melyről szentül hitte, hogy csupán a gyerekmesékben létezik – valódi. Mert Dára megoszt vele egy lélegzetelállító történetet: a tűz lényeitől hemzsegő forró, szélfútta sivatagon és a rejtélyes máridok nyughelyének otthont adó folyókon, az egykor szemkápráztató…
