Kiara Cass: A szirén

Fülszöveg:

A ​szerelem, amelyért érdemes kockáztatni.

Sok évvel ezelőtt az Óceán megmentette Kahlent a vízbe fúlástól, aki azóta szirénként szolgálva fizeti neki vissza a tartozását, és a hangjával a halálba csalja az embereket. Kahlen egyetlen szavával ölni képes, mégsem tud ellenállni a kísértésnek, hogy a szárazföldön töltse a napjait, figyelje az átlagos embereket, vágyakozva arra a napra, amikor újra szabadon beszélhet, nevethet, és élhet közöttük. 
Kahlen már beletörődött, hogy magányosan tölti szolgálata hátralévő idejét… Ám ekkor találkozik Akinlivel. A jóképű, melegszívű és kedves Akinli megtestesíti mindazt, amiről Kahlen egész életében álmodozott. Bár nem beszélhet vele, mégis hamar kialakul köztük egy kapcsolat, amit egyikük sem tagadhat… És Kahlen nem is akarja megtagadni. 
Az Óceán minden törvényét megszegte, amikor beleszeretett egy emberbe, és örökre el kell hagynia a fiút, ha az Óceán tudomást szerez az érzéseiről. De Kahlen elszánta magát, hogy miután egy életen át betartotta a szabályokat, most az egyszer a szívét fogja követni.

Kiara Cass nevét elsősorban A Párválasztó sorozat kapcsán ismerhettük meg, és A szirén urán megbizonyosodhattunk róla, hogy minden könyve csodálatos borítóval rendelkezik. Külön tetszik, hogy a lány háttal látható a gyönyörű ruhájában, mert zavarja a regényről alkotott képem, ha arc van a borítón. Ahogy a kezünkbe vesszük a könyvet, egy tipikus YA műnek gondolhatjuk, de valójában szerintem inkább az NA felé közelít, mind a tartalma (bár nincsenek benne szexjelenetek), mind a szereplők kora alapján. A könyv egyébként nagyon izgalmas volt, egyes részeknél szinte faltam az oldalakat.

„Először azt hittem, hogy ez csak egy múló vonzalom. Csak tíz napig tartott az egész. Hogyan lehet tíz nap alatt szerelembe esni?”

A könyv témája elég egyedi, a szerző részben különböző mitológiai történetekre támaszkodik, de nagy szerepet kap a saját fantáziája is. Kahlen, a főszereplő, egy hajóbaleset során kis híján meghal, de az Óceán megmenti őt azzal a feltétellel, hogy ezután a szolgája lesz, és a hangjával ráveszi az embereket arra, hogy fojtsák magukat a vízbe. Kahlen nem öregszik, viszont nem szólalhat meg mások előtt, nehogy kiderüljön a titka. A főszereplő alakja véleményem szerint egészen jól kidolgozott, folyamatosan a fejébe láthatunk, és átérezhetjük a vívódásait. Viszont néha idegesítő volt, hogy Kehlen nem tesz semmit a saját boldogságáért, és nem él az ölébe hulló lehetőségekkel.

„Énekelnünk kell, és meg kell őriznünk a titkunkat. Ilyen rövid volt a parancsolatok listája.”

Az egész könyvben nagyon szurkoltam a szerelmeseknek, Kahlennek és Akinlinek, bár kicsit zavaró volt, hogy a pár nem beszélgethetett, és írásban sem nagyon kommunikáltak. Ezen kívül a legtöbb mellékszereplőnek nem volt jól kidolgozva a karaktere, pedig szívesen bepillantottam volna a többi szirén életébe is még részletesebben. Még egy apróságot meg kell említenem, ami engem személy szerint zavart, de lehet, hogy csak én vagyok túl kukacos. Az volt a problémám, hogy a könyv múlt időben íródott, ami figyelembe véve a mű befejezését, nem volt valószerű, és nekem ez egy kicsit rontotta az élményt. Ezek ellenére a könyv tényleg jó volt, a cselekmény érdekes, és magával ragadó, sok helyen pedig el is gondolkoztatott.

Értékelés: 4/5