John Green: Alaska nyomában

Fülszöveg:

A tizenhat éves Miles Haltert elbűvölik a híres emberek utolsó mondatai és unja otthoni biztonságos életét. A középiskola után rábeszéli szüleit, hogy írassák be egy bentlakásos iskolába, mert abban bízik, ettől talán megváltozik addigi unalmas élete. Itt ismerkedik meg Alaska Younggal, az okos, vicces és halálosan szexi lánnyal, valamint Chippel, az ösztöndíjas zsenivel, aki kollégiumi szobatársa lesz. 
Százhuszonnyolc nap alatt Miles élete gyökeresen megváltozik, miközben Alaskát önpusztító viselkedése a végső tragédia felé sodorja.

John Green Alabamában járt bentlakásos iskolába, amely nem sokban különbözött az Alaska nyomában Culver Creekjétől. Az Alaska nyomában az első regénye.

Bár több művének láttam a filmadaptációját, az Alaska nyomában az első könyvem John Greentől, de talán ez nem is baj, mivel ez a szerző első regénye is. Ahhoz képest, hogy az első könyvek általában nem sikerülnek tökéletesre, ez a mű szerintem fantasztikus lett. Egy sablonos YA-regényre számítottam, szerelemmel, a kamaszok szenvedésével, de végül olyan erős regényt kaptam, hogy kellett egy-két nap, mire össze tudtam szedni a gondolataimat róla. Először is, imádtam az Alaska nyomában felépítését: John Green különleges időszerkesztést alkalmazott, mert a könyvet valami előtti és utáni részekre osztotta, anélkül, hogy tudtuk volna, hogy mi a sorsdöntő esemény. Sok mindenre gondoltam ennek kapcsán, de sajnos a fülszöveg kicsit sejteti, hogy mi felé számolunk vissza… Mindenesetre a kivitelezés öt csillagos, és tényleg nagyon érdekessé tette a könyvet a visszaszámlálás, ezzel áthidalhatóvá váltak a kevésbé izgalmas részek is.

„Megyek megkeresni a Nagy Talánt.”

A könyv karaktereit is imádtam, Miles egy átlagosnak tűnő tini, aki a hírességek utolsó mondatait gyűjti és minden álma, hogy izgalmas élete legyen, ezért másik iskolába megy, hogy megkeresse a Nagy Talánt. Itt aztán nagyon érdekes baráti társaságba keveredik: a legjobb barátja, Chip is szimpatikus karakter, hiszen egy nagyon szegény családból érkezik ösztöndíjjal, és az az álma, hogy egy nap megsegíti az édesanyját, mégsem egy szelíd teremtés, hiszen folyton bajba kerül. Azonban sokkal érdekesebb Alaska karaktere, akiről bár sok mindent megtudunk, mégsem tudjuk kiismerni. Ahogy a cím is sugallja, az egész könyv arról szól, hogy Miles (azaz Pufi) próbálja kiismerni a lányt, aki az első pillanatban elvarázsolja.

A szereplők mind lázadó tinédzserek, akik valamit véghez akarnak vinni, és akik mindent ki akarnak próbálni, és ennyiben mindannyian magunkra ismerhetünk egy kicsit, hiszen ki ne akarná tizenévesen megtalálni a Nagy Talánt. A könyv értéke azonban nem merül ki ennyiben, imádtam John Green nyelvezetét, ahogy nem ódzkodik a trágár kifejezésektől sem, és egyedülálló módon sikerül elkapnia (legtöbbször) a diákok hétköznapi nyelvezetét. Mindezek mellett az Alaska nyomában egy olykor humoros, máskor  szörnyen szívfacsaró történet, ami még könnyeket is képes volt kicsalni a szememből. Nem mentes a filozófiai tartalomtól, ami egyrészt a vallástan tanár óráin, másrészt a diákok saját elmélkedéseiből bontakozik ki, és ezek a gondolatok képesek a könyv elolvasása után is elgondolkodtatni.

„Amikor a felnőttek azt mondják csúfondáros mosollyal, az arcukon, hogy „a tinédzserek legyőzhetetlennek képzelik magukat”, nem tudják milyen igazuk van. Nem kell soha reményvesztettnek lennünk, mert soha nem törünk javíthatatlanul össze. Legyőzhetetlennek hisszük magunkat, mert azok vagyunk. Nem tudunk megszületni, és nem tudunk meghalni. Mint mindenféle energia, csak alakunkat, méretünket és megjelenésünket változtatjuk. Akik megöregszenek, elfelejtik ezt. Félnek a veszteségtől és a kudarctól. De az a részünk, amely több, mint részleteink összessége, nem kezdődhet és nem érhet véget, és így nem is vallhat kudarcot.”

A könyv második fele jóval kevésbé humoros és sokkal-sokkal fájdalmasabb, mint az előző, de nagyon szerettem a nyomozást, ami uralja ezt a részt. Itt még fontosabb kérdések kerülnek elő, mint a regény elején, és a tét is jóval nagyobb – vagy legalábbis annak tűnik. Kapunk valaha válaszokat? Egyáltalán léteznek válaszok?

Mindent összevetve az Alaska nyomában engem teljesen magával ragadott, biztosan nem ez lesz az utolsó könyv, amit olvasok John Greentől. Viszont ha teljesen őszinte akarok lenni, akkor a fordítással egyáltalán nem vagyok elégedett, többször ellentmondásba keveredett önmagával (pl. Culver Creeket főiskolának hívni nem igazán helytálló), illetve a helyesírásra is jobban oda kellett volna figyelni, mert elég sok elgépelést találtam a könyvben.

Értékelés: 

A regényből egy fantasztikus minisorozat is készült, melyet az HBO-n nézhettek meg magyarul. Tényleg érdemes belenézni: