Ed McDonald: Éjszárny

Fülszöveg:

A ​széttört és szenvedő égbolt alatt terül el a Kárhozat végtelen és fertőzött sivataga, a halhatatlan Mély Királyai ellen vívott könyörtelen háború sötét mementója. A féktelen pusztítás lassan száz éve ért véget, amikor a Birodalom bevetette a Nall-gépezetet, az ismert világ leghatalmasabb fegyverét. Legyőzni azonban nem sikerült vele a királyokat, csupán kordában tartani – a mostanra romlott mágiával és vérszomjas démonokkal teli pusztaságban a halhatatlan uralkodók nagyon is éberek. Csak a megfelelő pillanatra várnak. 
A fejvadász Ryhalt Galharrow jól ismeri a Kárhozatot. Amikor a hollót ábrázoló tetoválása életre kel, hogy előadja sürgető üzenetét, Galharrow az Éjszárnyakként ismert csatlósaival egy titokzatos nemesasszony keresésére indul az egyik távoli helyőrségbe. Egyikük sincs azonban felkészülve arra, amit ott találnak: a Mély Királyai nem félik többé a Nall-gépezetet, és óriási seregükkel megindulnak a Birodalom felé. Az egyetlen reményt egy rég halott varázsló öröksége jelentheti, ám az Éjszárnyak ideje fogytán van.

Az utóbbi időben én is a könyves dobozok nagy rajongója lettem, és amikor megtudtam, hogy az októberi LightBubble csomagban egy nagyon kemény és izgalmas sci-fi lesz, azonnal be kellett szereznem egyet (a doboz tartalmát itt tekinthetitek meg). Szerencsére a tippem bejött, és Ed McDonald debütáló regénye került a csomagba, melynek már egyébként is nagyon vártam a megjelenését. Ennek ellenére még csak most jutottam el odáig, hogy el is olvassam a könyvet, viszont nem csalódtam benne, egy teljesen új élménnyel gazdagodtam az Éjszárny olvasása során.

Imádom, ha egy regénynek olyan különleges hangulata van, ami a könyv olvasása után sem ereszt el. Az Éjszárny pont ilyen regény, egy nagyon sötét és félelmetes világban játszódik, ahol az emberi élet szinte semmit nem ér, és mind az isteneink harcainak áldozatai vagyunk – ezeknek az istenek azonban semmi közük a vallásokban megjelenő, jóságos istenekhez, ezek a lények csak önmagukkal törődnek, az embereket, pedig úgy használják ki, ahogy az érdekeik megkívánják. Rajtuk kívül számtalan természetfeletti lény jelenik meg a könyvben, amikben csupán az a közös, hogy az ember elpusztítására törnek.

„A túlélés alapelve szerint, ha az embernek a pokol tüzébe vagy a Kárhozatba kellene magát vakon belevetnie, akkor az előbbit választja.”

Ebből is látszik, hogy Ed McDonald elképesztően összetett világot alkotott meg, ahol minden karakter többdimenziós, kiismerhetetlen, és ahol nincsenek egyértelműen jók vagy rosszak. A regény egy jó része a Kárhozatban, egy veszélyekkel és sötét mágiával teli helyen játszódik, ahol nemcsak a testére, hanem az ép elméjére is vigyáznia kell a látogatóknak. Itt ismerkedünk meg  a főhőssel, Galharrow-val, aki sleppjével veszélyes küldetéseket vállal mindenféle mágikus lény ellen – csupán a pénzért.

Galharrow megkeseredett figura, alkoholista, akit cseppet sem érdekel az erkölcsi tartás, legfőbb motivációja pedig a pénz. Persze később tovább árnyalódik a személyisége, de az egész regény ismeretében sem mondható igazi hősnek, hiszen soha nem cselekszik önzetlenül: a saját vagy esetenként a barátai érdekeit tartja szem előtt, de sosem a világ megmentése vagy a dicsőség a célja. Imádtam, hogy  a könyvbeli karakterek szinte mindegyike kifejezetten csúnyaként van ábrázolva, és mindenki lelkében bőven lakoznak démonok. A legfőbb erénye ezeknek a hősöknek a bátorság és hűség, ami akár azt is magában foglalja, hogy ezek az emberek a halálba is követik a nekik kiadott parancsot.

„Kegyetlen volt az élettől, hogy ilyen ifjúságot adott a zord életünknek, de vagyunk, akik vagyunk. Nekünk már véget ért a nyár. Réges-rég.”

Az Éjszárny hihetetlenül összetett regény, mind a cselekményét, mind a létrehozott világot illetően. A könyvben rengeteg szereplő bukkan fel, akik mind különbözőek, azonban a sok név néha sajnos össze is zavarhatja az olvasót, pláne, hogy egy személyt gyakran többféle megszólítással is illetnek. Emellett az itt létrehozott világ is nagyon bonyolult, rengeteg fontos helyszín, veszélyes lény és kitalált varázslatos cselekedet van, melyek eleinte megnehezítették az olvasást, ahogy azonban az ember belerázódik, elkezdi nagyon élvezni a történetet, és válaszokat keresni a számtalan felvetett kérdésre.

Amit még mindenképpen meg szeretnék említeni az Éjszárny kapcsán, az a lenyűgöző nyelvezete. Ritkán talál az ember olyan fantasyt, ami amellett, hogy a cselekménye rém izgalmas, és a végkifejlete meglepő, ennyire jól is van megírva, tele tudatos elbeszélői döntésekkel. Ha nem tudnám, hogy ez Ed McDonald első regénye, álmomban sem gondolnám, hogy nincs nagy gyakorlata az írásban.

„Az ember néha nem azt kapja, amit akar. Általában ez a helyzet. Az én esetemben szinte mindig.”

Ezt a könyvet elsősorban azoknak tudom ajánlani, akik kedvelik a fantasy regényeket, akkor is, ha igazán tömények, és bizony itt-ott megdolgoztatják az ember agyát. Illetve muszáj megemlítenem, hogy a könyvben  rengeteg vér folyik, sok embert legyilkolnak, és ez bizony gyakran elég részletesen – de nem szadista módon – le van írva. Emellett gyakran elhagyják a szereplők száját vulgáris kifejezések is, ezért csak azok vegyék a kezükbe az Éjszárnyat, akik nem ódzkodnak az ilyesmitől.

Értékelés: