Csernobil – a sorozat

Az utóbbi hetekben szinte mindenhonnan Csernobilról hallani, ugyanis az HBO sorozata újra középpontba helyezte témát, ami egyébként ma is éppúgy aktuális, mint 30 évvel ezelőtt. Az én érdeklődésemet is felkeltette a sorozat és a könyv is, ami elvileg az alapjául szolgál a minisorozatnak, Szvetlana Alekszijevics Csernobili ima című műve. A héten mindkettőről írok egy értékelést, ebben a posztban a sorozattal foglalkozom.

Május 7-én, egy nappal a külföldi premier után Magyarországon is bemutatták az HBO minisorozatát, a Csernobilt, melyet Johan Renck rendezett. A sorozat napok alatt első helyre ugrott az Internet Movie Database (IMDb) értékelések összesített rangsorában, 9,7 ponttal, és így minden idők legjobb sorozata lett, annak ellenére, hogy csupán öt része van. A sorozat a csernobili atomreaktor robbanásával kezdődik, és azzal a tárgyalással ér véget, melyen elítélték a felelősöket, tehát viszonylag nagy időtávot ölel fel, és sok eseményről ad számot.

A Csernobil nagyon megrázó sorozat lett, mely egyszerre igyekszik bemutatni a katasztrófa okait, illetve olyan emberek sorsát, akik valamilyen módon kapcsolatba kerültek a sugárzással a baleset után. A készítők nem szépítettek meg semmit, valósághűen mutatta be a Szovjetunió működését és az elnyomást, de a sugárfertőzött emberek haláltusáját is nagyon naturalisztikusan mutatta be a sorozat. Számomra a harmadik és negyedik rész volt a legsokkolóbb, de mindegyik epizód után úgy éreztem, hogy kell egy kis szünet, mielőtt ismét belevetem magam a sorozatba.

A Csernobilban nagyon sok szereplő tűnik fel (persze így is jóval kevesebben dolgoznak az erőműnél a sorozat szerint, mint a valóságban), a legfontosabb talán Valerij Legaszov karaktere, aki a kármentést vezető tudós volt, aki pontosan két évvel a katasztrófa után – miután felvette kazettákra, ahogy elmeséli a történteket – felakasztotta magát. Ezzel indul a sorozat. Legaszov fémjelzi azokat az embereket, akik pontosan tudják, hogy mi történik, de bármilyen kivételezett helyzetben is volt a fizikus, a hatalom még így is megkötötte a kezeit. Fontos szereplő még Borisz Scserbina, aki kezdetben teljes mellszélességgel képviseli a hatalmat, azonban fokozatosan ráébred, hogy milyen nagy baj van, és egyre inkább Legaszov mellé áll. Meg kell még említeni Uljana Homjukot, akinek az a szerepe a sorozatban, hogy képviselje a Legaszovot segítő tudósokat, és ennek megfelelően ő a tipikus tudós a műben, aki bármit megtenne azért, hogy kiderüljön az igazság. A legmegrázóbb történetszál azonban Ljudmila és Vaszilij Ignatyenko nevéhez fűződik, mindaz, ami a sorozatban velük történik, a valóságban is megtörtént a párral.

A sorozatot – bár igyekszik pontosan megragadni az eseményeket – többször is bírálták azzal, hogy elferdít eseményeket, például azzal, hogy a tudósokat Homjuk karakterében egyesíti, vagy hogy a bányászok valójában nem meztelenül dolgoztak. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagynunk, hogy nem egy dokumentumfilmről beszélünk. A Csernobil nagyon izgalmas és megrendítő sorozat lett, ráadásul rengeteget lehet belőle tanulni, ezért mindenkinek érdemes megnéznie!