Alice Walker: Az öröm titkának őrzői

Fülszöveg:

A ​Bíborszínben néhány mondat erejéig feltűnik Tashi, a női beavatási szertartáson átesett olinka lány, akit férje magával vitt az Egyesült Államokba. Ez a könyv az ő története. 
Női beavatási szertartás… Milyen költői neve van annak a borzalomnak, aminek következtében a legfrissebb adatok szerint kétszázmillió nő és kislány él állandó fájdalomnak, szülési komplikációknak kitéve, megfosztva minden testi örömtől. Tashi beleőrül a tudatba, hogy rosszul értelmezett hűségből önként vetette alá magát teste megcsonkításának, ami miatt fia agykárosodással születik. Tashi afrikai és amerikai énje mellett megszólal fia, férje, férje szeretője, a közös gyerek és az analitikus is – ebből a többszörös fénytörésből áll össze a rettenet kaleidoszkópja. A szöveg szívhez szóló líraiságát a gyomorforgató félmondatok és képek teszik maradandóvá. 
Alice Walker kiáltványnak szánta a könyvét: „Egyszer s mindenkorra véget kell vetni a nők elnyomásának. Ezt a történetet senki sem fogja szeretni, de remélhetőleg elfelejteni sem tudja majd senki.”

Az egyik legmeghatározóbb olvasmányélményem volt Alice Walker: Bíborszín című könyve, mely egy afroamerikai nő életének szörnyű sorsát beszéli el. A regény azonban más női sorsokra is kitér, így ismerjük meg Tashit, aki egy afrikai törzs tagja, és annak ellenére, hogy a misszionáriusok próbálják lebeszélni, ő elvégezteti magán az úgynevezett női beavatási szertartást. Az ő jövőjét a Bíborszínből már nem ismerhetjük meg, azonban a szerzőnő nem feledkezett el a lányról, és ő lett Az öröm titkának őrzői főszereplője.

A regény a Bíborszínhez hasonlóan nagyon megrázó, ugyanis Tashi élete korántsem lett könnyű a jövőben sem, annak ellenére, hogy Amerikába költözött a férjével, Ademmel. A nő életét ugyanis megkeserítette, hogy megcsonkították gyermekkorában: nemcsak a szexualitást tette lehetetlenné számára, de az egyszerű vécézést, a menstruációt, és legfőképp a szülést. Tashi nemcsak testileg, de lelkileg is tönkrement az eseten, és a családja, a szerettei is egytől egyig szenvedtek miatta, és amiatt a rossz döntés miatt, amit szinte gyerekként hozott.

A női nemi szervek megcsonkításáról:

A női nemi szervek megcsonkítása, más néven a női körülmetélés a külső női nemi szerv részleges vagy teljes rituális eltávolítása.
Kérdőívek eredménye szerint 200 millió nő esett át a beavatkozáson Afrika 27  országában, Indonéziában, Kurdisztánban és Jemenben. A 15-49 éves korú körülmetélt lányok aránya 80-98 százalék Dzsibutiban,  Egyiptomban,  Eritreában, Guineában, Maliban, Sierra Leonéban, Szomáliában és Szudánban. A beavatkozást Ázsia egyes részein, a Közel-Keleten és ezeknek a területeknek a más országokban élő közösségeiben is gyakorolják. A beavatkozást jellemzően egy tradicionális körülmetélő végzi el születéskor, pubertáskor, vagy azután egy penge segítségével. Azokban az országokban, ahonnan van elérhető adat, a legtöbb lányt ötéves kora előtt csonkítják meg. Az eljárás országonként és etnikai csoportonként különböző. A körülmetélés magában foglalhatja a csikló, a kis és nagy szeméremajkak és a hüvelybemenet eltávolítását. Az utóbbi beavatkozás során  a menstruációs vér távozására egy kis rést hagynak. A hüvelyt később felnyitják közösüléskor (!), illetve gyermekszüléskor.

A hagyomány a „tisztaság”, erkölcsösség és esztétika ideológiája mentén alakult ki. Jellemzően nők hajtják végre a beavatkozást, akik számára ez nagy megtiszteltetés. A családok attól félnek, hogy amennyiben a lányaikat és unokáikat nem metélik körül, azok szociális kirekesztés áldozatává válnak. Azokban az esetekben amikor a beavatkozást egy tradicionális körülmetélő végzi nagy valószínűséggel nem steril eszközöket használnak (például egyszerűen egy kést, borotvapengét, ollót, üveget, éles köveket vagy a körmüket). Egy ugandai nővér elmondása szerint ugyanazt a kést akár 30 lánynál is használhatják egymás után.

(Forrás: Wikipédia)

A könyv felépítése nagyon érdekes, ugyanis nemcsak Tashi, hanem az ő családtagjai, ismerősei is felszólalnak, így arról is képet kapunk, hogy hogyan befolyásolta az ő tragédiája a körülötte lévők életét. A könyv nem kronologikusan építkezik, sokat ugrálunk az időben, emiatt számomra egy kicsit nehéz volt felvenni a történet fonalát, de később mindenre fény derül, és a regény vége már teljesen a jelenben játszódik. Ez a felépítés a témájától függetlenül is érdekessé teszi a könyvet. A regény nagyjából onnan veszi fel a fonalat, ahol befejeződött a Bíborszín, habár vannak rövidebb történetek korábbról is (pl. Adam és Olivia első találkozása Tashival), és lényegében a nő teljes életét megismerhetjük a viszonylag rövid történetből. Szívszorító látni, hogy Tashi minden cselekedete középpontjában a szenvedés áll, ugyanakkor egy nagyon erős női főszereplő, hiszen igyekszik újra és újra felállni.

Minden fejezet címe annak a szereplőnek a neve, aki megszólal az adott részben, és érdekes volt megfigyelni Tashi részeit ebből a szempontból, a nő ugyanis Amerikában felveszi az Evelyn nevet, és a fejezetek címe így hol Tashi, hol Evelyn, de egyes részeknél Tashi-Evelyn vagy Evelyn-Tashi elnevezésekkel is találkozhatunk, megfigyelésem szerint aszerint, hogy a modern amerikai nő, vagy a hagyománytisztelő afrikai lány kerekedik-e felül benne.

A regény nagyon megrázó alkotás, ugyanakkor olyan fontos témával foglalkozik, amiről sokan tudnak, mégis kevesen beszélnek, mondván, hogy távol van tőlünk. Ennek ellenére a női beavatási szertartás ma már Európában és Amerikában is problémát jelent, mert az ide vándorlók magukkal hozzák ezt a szokást is Afrikából. Persze az, hogy hol végzik ezeket a beavatkozásokat, csak részletkérdés, mert amíg valahol a világon kislányokat alávetnek ennek a rettentő, az egész életet tönkretevő szertartásnak, addig van létjogosultsága az ilyen könyveknek. Olvassa el mindenki!

Értékelés: