Szélesi Sándor: Csillagfényszövők

Fülszöveg:

Szigeti Dorka édesapja a számítógépe mellett ül, és éppen egy fantasy könyv címlapján dolgozik, amikor egy különleges fényjelenségtől kísérve egy pillanat alatt eltűnik. 
Dorka igazi Megfigyelő, a világ csodáinak szemlélője, ezért aztán nem lepődik meg, amikor pár héttel később budapesti lakásukban a hálószoba ajtaja nem az előtérbe vezet át, hanem a képzelet mágikus dimenzióiba. A lány kíváncsian belép a rá váró hihetetlen mesevilágba, és ott ragad. Mivel azt hiszi, hogy az édesapja is ide került, elhatározza, hogy felkutatja és majd együtt tér vele haza. Világjárásai közben királynője lesz egy országnak, parancsolója egy griffhadseregnek, új családra tesz szert, és megismerkedik a mindenség legfontosabb lényeivel: a csillagfényszövőkkel. Kiderül számára, hogy a feladat nem csupán édesapja megtalálása, hanem valami sokkal-sokkal nagyobb baj elhárítása. 
De vajon van-e annyi kitartása, fantáziája, ereje egy tizenhárom éves kislánynak, amennyivel megmentheti az egész világot?

Nem jellemző rám, hogy a borító alapján választok könyvet, azonban most mégis ez történt velem. Épp a Könyvhéten kutakodtam a Főnix Könyvműhely akciós dobozában, amikor megláttam Szélesi Sándor regényét, és annyira megtetszett, hogy eldöntöttem, csak jó könyv lehet. A fülszövegét is elolvastam, de kár tagadni, elsősorban a borító – és a verhetetlen ára – miatt hoztam haza a regényt. Némi gyönyörködés után, végül belefogtam az olvasásba is.

Úgy tűnik, hogy mostanában nincs szerencsém az ifjúsági regényekkel, mert az utóbbi időben nem tudják igazán elnyerni a tetszésemet. Mégsem érzem úgy, hogy én váltam volna túl kritikussá – ezt jól bizonyítja, hogy a Harry Potterből még mindig nem nőttem ki. A legfőbb problémám itt is a korosztályi besorolással volt,  ugyanis kizártnak tartom, hogy egy 13 év körüli gyereket lekössön a Csillagfényszövők, egyrészt a bonyolult világépítés miatt, másrészt a nyelvezete okán. Tény, hogy gyönyörűen, választékosan lett megírva a történet, viszont sokszor túlírtnak éreztem, és sokszor a cselekmény rovására ment a szándék, hogy minden pontosan, választékosan be legyen mutatva. Nincs mit szépíteni rajta, gyakran untam a könyvet.

„Bármi történjék – mondta Amelia – gondolj arra, hogy a kezedben van a megoldás. Még akkor is, ha elsőre mást mondanak az ösztöneid.”

Maga az ötlet egyébként nagyon érdekes: Dorka különböző mesevilágokba kerül, melyek nagyon különböznek ugyan egymástól, de mindegyikben létezik valamiféle varázslat. Az alapos leírásoknak itt volt szerepük, mert ezek miatt még most is erősen élnek bennem a benyomások az egyes világokról, szinte festményszerűen látom magam előtt a helyeket, ahol Dorka megfordult – ilyen értelemben nagyon találó a borító is. Ugyanakkor egy fantasy fontos eleme a kalandos cselekmény, amit itt hiányoltam. Attól eltekintve, hogy Dorka ugrált a világok között, nem sok minden történt a regényben, nem igazán volt miért izgulni: mindig volt, aki megvédi, útbaigazítja, szárnyai alá veszi Dorkát.

Számomra onnantól vált izgalmasabbá a történet, hogy megjelentek a csillagfényszövők, és Dorka elkezd ráeszmélni a világ működésére. A főszereplőnk ugyan csupán 13 éves, mégis olyan komoly kérdéseket fogalmaz meg a léttel kapcsolatban, ami egy felnőttnek is becsületére válna. Ennek ellenére a regény ezen részében már pörögnek az események, és kapunk valamiféle világmagyarázatot is. Ettől kezdve bizakodó voltam, hogy a könyv valamilyen ütős lezárással ér véget, de sajnos nem lehettem teljesen elégedett, mert nem éreztem, hogy Dorkának igazi szerepe lett abban, hogy eljussunk a végkifejlethez.

Hogy ne vegyem el mindenki kedvét a könyvtől, ezért itt a végén még megemlítek valamit, ami kifejezetten tetszett. Jó ötlet volt, hogy egyes – a Dorka érzékeit összezavaró – cselekményelemeknél színessel írták a szöveget, vagy a sorok valamilyen képet formáztak, ami köthető a tartalomhoz. Ez a megvalósítás nagyon egyedivé teszi a könyvet, még ha néha egy kicsit meg is nehezíti az olvasást.

„Átfutott a fején, hogy a csoda attól szép, hogy nem értjük. Legyen ez így, mosolyodott el magában, maradjon ez a varázslat magyarázat nélkül…”

Összegezve mindezt, azt kell, hogy mondjam, hogy a Csillagfényszövőket nem gyerekeknek ajánlom, hanem inkább olyan felnőtteknek, akik kedvelik a mesebeli világokat, és szívesen megismernének néhányat egy gyönyörűen megírt regényből.

Értékelés: