Stan Lee - Peter David: Fantasztikus életem

Fülszöveg:

Stan Lee a képregény műfajának legendás alakja, a Pókember, az X-Men, a Bosszúállók, a Hihetetlen Hulk és egy seregnyi más Marvel-szuperhős megálmodója és társalkotója, aki ebben a rendhagyó képregényben megosztja velünk életének és a modern képregény létrejöttének történetét.

A Marvel Comics szerkesztőségében Stan Lee jelentette a fő kreatív hajtóerőt. Karrierje során ő keltette életre és emelte be köztudatba a világ legismertebb képregényhőseinek és leghírhedtebb gonosztevőinek nagy részét. Történetei – melyek tele vannak gátlásokal küzdő szuperhősökkel és összetett lelkivilágú rosszfiúkkal – ragyogó szellemességgel és lélektani finomsággal egészítették ki azt a műfajt, amely azelőtt főként a jó és a rossz örök küzdelmének lapos és közhelyes ábrázolásaira szorítkozott.
A kötetben végigkísérhetjük Stan Lee életét, valamint a műfaj és egy nagyívű karrier történetét a jelenlegi, mozifilmekben való újjászületésig.
A Colleen Doran által gyönyörűen illusztrált emlékiratban Lee ugyanazzal az utánozhatatlan szellemességgel, elevenséggel és mesélőkedvvel beszéli el élettörténetét, mint a képregényeiben.
Az őszinte memoár a képregények és képregényalbumok gyűjtőinek és rajongóinak minden korosztálya számára élvezetes olvasmány.

Pár éve, mit sem sejtve csöppentem bele a Marvel univerzumába, kezdetben csak a filmekkel, aztán fokozatosan egyre inkább megismerkedtem a képregényekkel is, ráadásul mára már rengeteg szuper kiegészítő kötetet is olvastam, melyek csak mégis inkább elmélyítették az ismereteimet erről a különleges, szuperhősökkel benépesített univerzumról. Természetes, hogy így fokozatosan elkezdett érdekelni az az ember is, aki az egész mögött áll, és aki minden egyes Marvel-filmben felbukkant egy-egy aprócska jelenet erejéig. Stan Lee izgalmas életéről született már rengeteg könyv, melyek közül van is egy a várólistámon, de ahelyett, hogy rögtön egy több száz oldalas életrajzi kötetbe vetem bele magam, először el akartam olvasni az íróról szóló legizgalmasabbnak tűnő könyvet – a saját képregényét! Elvégre hogyan is lehetne másként megismerni a világ leghíresebb képregényíróját, mint egy képregényből?

Szerencsére remek döntésnek bizonyult, hogy ezt a könyvet vettem előre a várólistámról, ugyanis a Fantasztikus életem tényleg fantasztikus. A színes, stílusában a szuperhősös képregényekre emlékeztető rajzokon és a mesterien megírt szövegen keresztül ugyanis egy egész élet bontakozott ki, a vidám és boldog pillanataival, a nehézségeivel és a szomorúbb életszakaszokkal együtt, miközben a történet összességében véve végig megőrizte a pozitív, vidám hangulatát. Imádtam, hogy maga Stan Lee kalauzol minket végig az eseményeken, miközben ő maga is újra találkozik a lapokon a fiatalabb énjeivel, és bizony tanulságokat is bőven levon a történésekből.

Mindez azonban nem tenné ennyire remekké a képregényt, ha nem lenne benne Stan Lee zseniális humora! Nem tudom, hogy milyen lehetett az életben Stan – bár most már azért van egy elképzelésem róla -, de az bizonyos, hogy az oldalakról egy végtelenül vicces ember tűnik fel, aki nem mulaszt el egyetlen alkalmat sem, hogy finoman odaszúrjon a DC-nek, poénkodjon az élet szürreális helyzetein, összenevessen az olvasóval, vagy egy kicsit fényezze magát. A kedvencem azonban mégis az volt, hogy Stan akárhányszor kiszól a történet közepén az olvasóhoz, mindig van valaki, aki felteszi a kérdést: „Most kihez beszél?”

A Marvel rajongóinak további örömet okozhat az is, hogy Stan Lee nem restelli elmondani a véleményét, még akkor sem, ha az nem feltétlenül pozitív, és rengeteg kulisszatitkot is elárul a Marvel és képregényeinek történetéből – megtudjuk például, hogy miért is lett zöld Hulk, hogy miért kezdtek el egyáltalán képregényeket kiadni, hogy hogyan alapítottak majd zártak be rajongói klubokat, és még ezer más dolgot… Ráadásul hősünk előszeretettel számol be számára kínos pillanatokról és eseményekről, sőt, bukásokról is, melyeknek köszönhetően teljesen valós személyként jelenik meg előttünk Stan, aki számtalan érdekes történetet tartogat az olvasónak.

Ugyanakkor Stan Lee nemcsak önmagának, hanem minden olyan embernek is emléket állít a kötetben, akit nagyra becsült, vagy aki fontos szerepet töltött be az életében, elsősorban szakmai szempontból, bár a képregényből természetesen nem hiányozhatott a magánélete sem. Imádtam a történetet, ahogy megismerkedett a későbbi feleségével, majd rohamtempóban el is vette, és természetesen a lánya iránti szeretete is süt az oldalakról, még ha őt csak kevésszer említi is. Meglepően átfogó lett tehát a kötet, és tényleg rengeteg fontos pillanatot kiemel, viszont a formátum miatt nem időzünk el sehol sem sokáig, hacsak nem ragadnak meg minket a különleges rajzok.

Mindezek miatt tehát mindenkinek nyugodt szívvel ajánlom a Fantasztikus életemet, aki kíváncsi Stan Lee életére és munkásságára, aki kedveli a Marvel képregényeit vagy filmjeit, vagy aki egyszerűen szeretné megismerni egy különleges ember életét egy nagyon vicces, mégis emberközeli képregényből, mely sokszor olyan élményt ad, mintha csak egy filmet néznénk. Bár nem mondom, hogy a jövőben nem fogok elolvasni egy hagyományos könyvet is Stan Leeről, egyáltalán nem bánom, hogy ezzel az izgalmas memoárral kezdtem, mely segítségével, úgy érzem, sikerült első kézbőé megismernem egy igazi legendát.

Értékelés: