Giovanna Fletcher – Tom Fletcher: Eve ​of Man – A jövő reménye

Fülszöveg:

MINDEN VÁRAKOZÁS ELLENÉRE TÚLÉLTE. AZ ELMÚLT 50 ÉVBEN EGY LÁNY SEM SZÜLETETT – AZTÁN JÖTT Ő. EVE-NEK NEVEZTÉK EL.

Eve-et egész életében távol tartották a másik nemtől, múltja titkait pedig sosem fedték fel előtte. Azonban 16 évesen a lánynak szembe kell néznie a sorsával. Kiválasztották számára a lehetséges társjelölteket. Az emberiség jövője az ő kezében van. És ő mindig is elfogadta a sorsát.

Amíg nem ismerte Bramet. Azonban most már Eve szeretné irányítani a saját sorsát. Szabad akar lenni. De hogyan is lehet választani a szerelem és az emberiség sorsa között?

A jövő reményére akkor találtam rá, amikor a könyvhetes megjelenésekkel foglalkozó könyvajánlóhoz kerestem izgalmasnak tűnő, új regényeket. Rögtön megtetszett a fülszövege, de mégsem rohantam megvenni, rögtön a Könyvhéten, hanem rendeltem egy csomagot a Bubble Booktól, amiben – úgy gondoltam, – hogy ez a regény lapul majd. Szerencsére igazam lett, és egy nagyon klassz kis dobozt kaptam (itt olvashatod el az értékelésemet róla), benne Giovanna és Tom Fletcher közös regényével!

Ennyit arról, hogy hogyan jutottam hozzá a regényhez, át is térek az értékelésre. A történet szerint egyik napról a másikra történt valami, ami miatt nem született több lány az egész világon – egészen 50 éven át, amikor is egy gyermekre vágó pár végül megkapja a legnagyobb ajándékot: lányuk születik. Ez a gyermek lesz Eve, aki az emberiség utolsó reményeként nő fel, a világtól elzárva, egy torony tetején. A másik főszereplő Bram, aki Eve virtuális barátnőjét játssza kisgyerek kora óta, így lényegében a lány legjobb barátjává válik – vagy talán valami többé.

Ez az alapsztori számomra nagyon vonzó volt, és ez lett számomra a könyv legnagyobb erőssége, ugyanis a szerzőpáros remekül kitalálta ezt a disztópikus világot – a második részben pedig várhatóan még többet megtudunk a tornyon kívüli életről is. A világ felépítését ugyan nem mondanám tökéletesnek, néha kicsit több magyarázatot vártam volna, például arra, hogy miért nem születnek lány gyermekek, de ha ez nem is derül ki az első részben, akkor is kíváncsi lettem volna még néhány információra a korábbi eseményekről és hatalmi harcokról.

„Bármilyen jövő jobb, mint a semmilyen.”

Olvastam néhány értékelést a Molyon – még a könyv előtt – és többen problémásnak találták, hogy nem jelenik meg az LMBT tematika a regényben, ezért úgy olvastam a könyvet, hogy próbáltam keresni a jeleket, de csak egyetlen fél mondatot csíptem el, amiben csókolózó férfiak jelentek meg. Mivel lényegében lehetetlen, hogy egy ilyen világban ne legyen jelen hangsúlyosan a homoszexualitás, ezért én is komoly hiányosságnak tartom, hogy nem foglalkoztak vele a szerzők, ugyanakkor bízom benne, hogy a további részekben azért az LMBT téma is hangsúlyt kap.

„Kérlek, tanuld meg, hogy nem minden csatát kell megvívni, különösen azokat nem, amik jó szándékkal kezdődnek.”

Ami viszont abszolút pozitívum volt a könyvvel kapcsolatban, hogy a regény nagyon pörgős, izgalmas cselekményt kapott, rengeteg esemény történik ebben a nagyjából 300 oldalban, ami magával ragadja az olvasót, és nem is ereszti el. Én például alig tudtam letenni esténként a regényt, mert biztos voltam benne, hogy a következő fejezetben is történik valami izgalmas.

Bár a karaktereket nem éreztem annyira erősnek, tetszett, hogy Eve, akivel nagyjából minden élő embernek van valami terve, igyekszik a saját kezébe venni az irányítást, és rájönni mindarra, amit eltitkoltak előle egész életében. Így aztán egy kicsit sablonos, de kétségkívül erős női karaktert kapunk, akinek azonban mégis szüksége van némi segítségre, így kerül a képbe Bram, aki őszintén szólva nem hagyott mély nyomot bennem, bár tény, hogy a szerzők nagyon igyekeztek, hogy érdekessé tegyék az ő alakját is.

„Tedd fel a megfelelő embereknek a megfelelő kérdéseket, és megkapod a megfelelő válaszokat.”

Bár a pozitívumok mellett bőven vannak hiányosságai is a regénynek, nagyon fontosnak és előre mutatónak találom, ahogy a könyv a természethez viszonyul: az emberiség elpusztította maga körül a bolygót, és ahelyett, hogy helyre próbálná hozni a hibáit, a technika egyre őrültebb tempójú fejlesztésével próbál fennmaradni, miközben újabb és újabb határokat lép át. Bár nem gondolom, hogy a technika alapvetően negatív dolog lenne, azért mindenképp elgondolkodtató ilyen kontextusban olvasni a természet és a technológia viszonyáról.

Az Eve of Man – A jövő reménye nem tökéletes alkotás, látom, hogy még lenne miben fejlődnie a következő részekre, de olyan új ötleteket és izgalmas világot mutat meg, ami mindenképpen figyelemre méltóvá teszi a könyvet. Azok számára, akik kedvelik a disztópikus, ugyanakkor romantikus YA-regényeket, szeretik az erős női karaktereket, és fontos számukra az izgalmas cselekmény, mindenképpen kitűnő olvasmány lehet az Eve of Man. Én mindenképpen vevő leszek a folytatásra is!

Értékelés: 4/5

Ha tetszett a könyv…

A regény olvasása során többször is eszembe jutott Az ezredik emelet Katharine McGeetől, nemcsak azért, mert mindkettő egy toronyban játszódik, hanem a hangulatuk is nagyon hasonló, ezért ha olvastad az Eve of Man – A jövő reménye című könyvet, és tetszett, akkor próbálkozz meg Az ezredik emelettel is!