Bodor Ádám: A börtön szaga

Fülszöveg:

„Amint ​a vizsgálat lezárult, mindnyájunkat átszállítottak az ügyészségi fogdába, a kolozsvári városi börtönbe… És mindjárt körülvett valami megfoghatatlan, lebegő fluidum, a börtönszag. Mintegy hangulati aláfestésként ez hitelesítette a helyet, a helyzetet, bármerre nézett az ember, valamely tárgyra, élőlényre akár fogolyra, akár smasszerra –, úgy tűnt, éppen abból árad. Mibenlétét még csak megközelítőleg is nehéz lenne a kívülálló számára meghatározni. Bizonyára sok összetevője lehet, kezdve a nyirkos felmosórongyok miazmás bűzétől a tetűporon át a rettenetes kübli domináns szagáig. De mindezek mögött még ott kísértett a megalázott, lebukott, vesztes ember kipárolgása, a félelem semmihez nem hasonlítható aromája, egy kevéske mindazokéból, akik az eltelt évtizedek alatt megfordultak a falak között. Azóta is kísért, néha hívatlanul ott érzem motoszkálni az orromban”

Bodor Ádámot, a Sinistra körzet és Az érsek látogatása későbbi szerzőjét tizenhét éves korában tartóztatták le, rendszerellenes összeesküvés vádjával. Ez a könyv azonban nemcsak a börtönélményekről szól, hanem az írói pálya kezdeteiről, a Magyarországra költözésről és főként arról, miként változott meg gyökeresen a világ Kolozsvárott, a Trianon utáni Erdélyben.

„Nemrég került a kezembe a szabaduló-cédulám, és döbbenten vettem észre személyi adataim között, hogy testmagasságom a letartóztatáskor százhatvannyolc centiméter volt. Azért döbbenetes ez számomra is, mert szabadulásomkor százhetvenkilenc centiméter magas voltam, ugyanannyi vagyok ma is. Én a börtönben még tizenegy centit nőttem.”

Bodor Ádám írásait mindig is kedveltem, mert egy egészen szürreális, és mégis olyan ismerős világba kalauzolják el az olvasót. Elhatároztam tehát, hogy végre sort kerítek az önéletrajzi könyvére is, ami valójában egy – az életéről szóló – rádióinterjú leírt változata, melyben Balla Zsófia tesz fel kérdéseket az írónak. Bodor Ádám persze nem egyszerű interjúalany, így végül egy zseniális beszélgetés születik ebből az interjúból.

Balla Zsófia számtalan kérdést tesz fel a könyvben Bodornak, mindenféle témában, az író politikai nézeteitől a novellái születésének körülményein át, Bodor életének egyes fontosabb eseményeiig. Ezért kedélyes anekdotázás, lélektani, filozófiai elmélkedések és komoly pillanatok elbeszélései is találhatók a könyvben. Szerintem zseniális, hogy Bodor sosem marad a kérdések által előre megszabott keretben a válaszaival, a komoly kérdésekre is gyakran poénokkal válaszol, és elképesztően sok öniróniával beszél az élete eseményeiről.

„Nem is nagyon jó dolog, amikor egy elbeszélés indításakor előre tudható, hogy a továbbiakban pontosan mi fog történni, sokkal szerencsésebb, ha a cselekmény fordulatait és az egész belső hangulatot a kitalált környezet természete alakítja és szabja meg. Képzelete az írót ösztönösen mindig olyan területek felé tereli, ahol otthonosabban mozog, és ahol nagyobb készséggel fogadja a rá váró meglepetéseket.”

A mű középpontjában Bodor börtönévei állnak, melyekről részletesen beszámol az író. Bár az, amin Bodor Ádám keresztül megy, kétségkívül tragikus, Bodor mégis élete egy fontos eseményének tartja az ott töltött időt, így az események láncolatából egy fejlődéstörténet bontakozik ki, melynek elején egy fiatal, tettre kész, ám a cselekedetei súlyát felmérni nem tudó fiú áll, míg a végén egy felnőtt ember, akinek nem kevés tapasztalata van már az életről. Ez a változás nemcsak a lelkében, hanem testileg is lejátszódik az írónál, ugyanis a börtönben – mint ahogy a fülszöveg is említi – tizenegy centimétert nőtt Bodor.

A börtön persze nemcsak addig éreztette a hatását Bodorral, amíg a cellában töltötte a mindennapjait, hanem a szabadulása után is, hiszen börtönviselt emberként nem volt számára adott sok lehetőség – nem tanulhatott tovább például bárhol. Ugyanakkor írói karrierje kezdeteire is rányomta a bélyegét, hogy nem feddhetetlen szerzőről van szó, így Bodornak mindennel meg kellett küzdenie az életében. Ugyanakkor minderről rengeteg humorral képes beszélni, ami a történetek sokaságának igazán egyedi színezetet ad. Ugyanakkor sokszor elkomorodik a mű hangvétele, többek között amikor Erdély helyzetéről és a mai magyar mentalitásról beszél.

„Legemlékezetesebb teljesítményem az volt, amikor abból az alkalomból, hogy a kivándorló útlevél végre az őt megillető helyre, a zsebembe került, néhány közeli jóbarát társaságában, saját otthonomban ürítettünk ki számos palack Havanna Club Rumot. Valamikor az éjszaka derekán éppen az íróasztalom mellett, a szőnyegen ülve pihentem lazán, amikor Anikót, a feleségemet a közelben megpillantva, bátortalanul érdeklődtem, van-e pénzünk taxira, mert a helyzet úgy fest, hogy kissé eláztam, nem is tudom, hogyan fogok innen hazamenni. Anikó megnyugtatott, jó, jó, majd lesz valahogy. Ez lenne tehát a tökéletes kikapcsolódás, amikor az ember megszokott környezete is teljesen elidegenedik. Közelemben a lila köd fátylai mögött az íróasztal berakásának ismerős mintázata remegett, de csalóka káprázatnak tűnt, végül hosszas rábeszélés után mégis belenyugodtam, hogy ezen a gyanús helyen töltöm az éjszakát.”

Mindezekkel együtt számomra nagyon érdekes volt megismerni Bodor Ádám világnézetét, a pályája kezdetét, nehézségeit, és a börtönben, valamint a korabeli Erdélyben szerzett tapasztalatait. Izgalmas az is, ahogy egy-egy apró kulisszatitkot árul el a Sinistra körzet születéséről, vagy arról, hogy hogyan vált íróvá. Bodor Ádám nemcsak mint kiváló író jelenik meg ebben a kötetben, hanem mint egy végtelenül intelligens és humoros beszélgetőtárs is, ami után bárki szívesen leülne vele egy kis eszmecserére. Azok számára, akik kedvelik Bodor Ádám munkásságát, igazi csemege lesz A börtön szaga.

Értékelés: 

Ha érdekel a könyv, a DIA oldalán, teljesen legálisan, megtalálod az interneten is!