Bryn Greenwood: Minden csúf és csodálatos dolog

Fülszöveg:

Wavy ​ötéves korára már nagyon sok traumát szenvedett el. Nem hajlandó sem beszélni, sem mások előtt enni, mert kábítószerfüggő anyja mocskosnak tartja, ami a szájába kerül. Apja, a drogdíler Liam nem sokat törődik a családjával. Wavy egymaga küszködik, hogy iskolába tudjon járni és ellássa a kisöccsét, Donalt. Csak Kellen, Liam egyik embere mutat együttérzést és törődést Wavy irányában. A szeretetre éhes kislány és a sérült férfi egymásba szeretnek, és Wavy mindössze tizenhárom éves, amikor szexuális kapcsolatot kezdenek. Nagynénje pedofilnak bélyegzi Kellent, és kitartóan küzd, hogy elválassza őket egymástól. Wavy időközben felnő, és hihetetlen szívóssággal, minden akadályt legyőzve dolgozik azon, hogy ismét összekerülhessen a férfival.

Még meg sem jelent Bryn Greenwood regénye hazánkban, amikor már indulatokat váltott ki, és két táborra szakította az olvasókat az alapján, hogy szabad-e nem teljesen elítélően beszélni, és ilyen hangnemben könyvet írni egy kiskorú és egy felnőtt szerelmi kapcsolatáról. Anélkül, hogy véleményt alkottam volna, már akkor eldöntöttem, hogy el akarom olvasni ezt a regényt, mert imádom a tabudöntögető, szélsőséges témákkal foglalkozó regényeket. A napokban pedig végre el is jutottam az olvasásig, úgyhogy íme a véleményem a Minden csúf és csodálatos dologról.

„– Esthajnalcsillag. – Ezt mondta ki először. Felnéztem a
csillagra, és éreztem, hogy figyel engem. És nemcsak hogy figyel,
hanem valósággal magába szív. – Mondtad már, de
elfelejtettem. Nem is igazi csillag, hanem egy bolygó, ugye?
– Vénusz – feleltem.”

A regény nagyon megfogott, ezért a bejegyzés kicsit spoileresre sikerült, bár fontos fordulatokat nem árulok el. Ha inkább nem akarod tudni a részleteket, tekerj a bejegyzés végére a véleményem összefoglalásáért.

Már a cím is jelzi, hogy a regény nagyon szélsőséges érzelmeket mozgat: az elbeszélő úgy meséli el Wavy és Kellen történetét, hogy közben nem foglal állást, és nem akarja egy irányba terelni az olvasót, aminek az a következménye, hogy nagyon nehéz, mondhatni lehetetlen egyértelműen pozitív vagy negatív fényben látni az eseményeket. A könyv kezdetén megismerjük az akkor még csupán 5 éves Wavyt, akinek az anyja épp börtönben van, és így a nagynénjéhez, illetve a nagymamájához kerül. Jóval később tűnik fel Kellen, mikor Wavy már ismét a szüleivel él, akik azonban a legkevésbé sem törődnek a kislánnyal. Kellen először egyfajta apafigurának tűnik fel, de az érzelmek később, fokozatosan egyre mélyebbek lesznek. Annak ellenére, hogy a szexualitás fontos téma a könyvben, az olvasónak nem kell attól félnie, hogy gyermekpornográfiával találkozik, mert lány és a férfi kapcsolata nem testiségen alapul.

Wavynek a könyv kezdetétől rengeteg próbát kell kiállnia, és ahogy telik az idő, egyre többet tudunk meg arról, hogy milyen szörnyű körülmények között kell élnie a kislánynak, és hogyan bánnak vele a szülei. Ebben a közegben Kellen az egyetlen támogató felnőtt, akire Wavy számíthat, akivel beszélni tud, és aki mellett biztonságban érzi magát. Kérdés, hogy ilyen szintű kiszolgáltatottságra épülhet-e valódi szerelem, de nem meglepő, hogy erős érzelmi kötődés jelenik meg a kislány részéről. Kellen hasonlóan magányos és kiszolgáltatott helyzetben van, sosem segít neki senki, és nem támaszkodhat senkire sem, egészen addig, míg meg nem ismeri Wavyt, így valójában őt sem hibáztathatjuk az érzelmeiért.

„Általában szerettem a gimit. Szerettem új dolgokat tanulni. Hogy működnek együtt a számok, és megmagyarázzák a csillagok járását. Hogyan épül fel a világ a molekulákból.
Minden csúf és csodálatos dolgot, amit az emberek műveltek az utóbbi kétezer évben.”

Kellen nem pedofil, ezt hosszas gondolkozás után kijelenthetem, ugyanakkor természetesen helyeselni sem tudom a kapcsolatot. Érdekes azonban megfigyelni Kellen vívódásait, ahogy kezd rájönni, hogy milyen érzelmeket táplál egy gyerek iránt. Wavy ugyan nem talál semmi kivetnivalót a kapcsolatukban, de Kellen érzi, hogy nem helyes, amit tesz, illetve inkább az, amit érez. A férfi nemcsak attól tart, hogy rosszat gondolnak majd róluk mások, de fél, hogy milyen hatással lesz Wavyre, ha együtt látják őket. Mégsem tud elszakadni a lánytól, hiszen tudja, hogy nélküle még szörnyűbb lenne Wavy élete, ráadásul őt is kirángatja a magányából ez a kapcsolat.

Kellennel ellentétben Wavy nem tartja rossznak a kapcsolatot – nem kevés problémát is okoz azzal, hogy nyíltan a barátjának nevezi a férfit. A kislány Kellenen kívül nem tud megnyílni senkinek – sőt, igazából Kellen előtt sem teljesen, mert olyan sok traumát elszenvedett, hogy elképesztő mennyiségű védekezési stratégiát alakított ki magában. Ezeket a védekezési mechanizmusokat Wavy még felnőttként, egy viszonylag biztonságos közegben is nehezen vetkőzi le, ebből is látszik, hogy mennyire mély nyomot hagytak benne már csak azok a dolgok is, amelyeket 5 éves kora, vagyis a regény kezdete előtt élt át. Ugyanakkor nagyon tetszik, hogy a könyvben nyomon követhetjük azt, ahogy a kislányból felnőtt lesz, mind testileg, mind érzelmileg.

„Egész télen Kellen járt bevásárolni. Nekem tetszett, mert pontosan azt vette meg, amit felírtam neki. Ha azt írtam, hogy „3 doboz zöldbab”, akkor három doboz zöldbabot hozott.”

Nagyon jó ötlet volt az írónőtől, hogy a történetet sok szereplő szemszögén át mutatta be, így egyrészt jóval objektívebben tudta bemutatni a regény eseményeit, másrészt a sok különböző felfogású, különböző hátterű karakter rengeteg szempontot nyújt ahhoz, hogy megpróbáljuk megérteni az eseményeket. Ha a két főszereplőt nem számítjuk, számomra Amy volt szimpatikus, aki bár mindenben próbál megfelelni az anyjának, mégis közel tud kerülni Wavyhez. Sajnálatos, hogy pont az a családtagja él olyan távol Wavytől, akivel a leginkább önmaga tud lenni. Donal karaktere is nagyon érdekes volt, aki hasonló dolgokon kénytelen keresztülmenni, mint Wavy, bár a testvére a könyv első felében mindent megtesz, hogy megóvja a kisfiút.

Véget ért a spoileres rész.

Akármit is gondolunk erről a kapcsolatról, mely Kellen és Wavy között alakul ki, nem tagadhatjuk, hogy ez a szerelem az egyetlen fénypont a két főszereplő egyébként szörnyű, tragikus és magányos életében. Rengeteg az ellentmondás ebben a regényben, mégis nagyon közel került a szívemhez, bár néhol nagyon nehéz volt olvasni, egyes helyeken pedig gyomorforgatónak is éreztem, de nem elsősorban Kellen, hanem Wavy szülei miatt. Ugyanakkor biztosan sokáig nem felejtem el ezt a történetet, és egy nagyon fontos dolgot is tanultam: sose ítélj azelőtt, hogy megismernéd a körülményeket!

Értékelés:

„– Beleszerettem, amikor először megláttam, és most is szeretem.
– Szerelem első látásra, mi? – horkant fel Beth. – Hány éves is volt?
– Nyolc.”