Eddy de Wind: Auschwitz, végállomás

Fülszöveg:

Eddy ​de Wind zsidó orvos önként jelentkezett abba a hollandiai gyűjtőtáborba, ahová édesanyját deportálták. Azt remélte, hogy így az asszonyt meg tudja menteni Auschwitztól, de tévedett. A táborban megismert szerelmével együtt 1943-ban őt is a haláltáborba vagonírozták.
Amikor a szovjet hadsereg közeledésének hírére a nácik 1944-ben elindították Németország felé az erőltetett meneteket, Eddy elrejtőzött, és a felszabadulás után ott maradt Auschwitzban ellátni a betegeket. Keresett egy ceruzát és egy jegyzetfüzetet, és írni kezdett.
Könyve a legelső Auschwitz-beszámolók egyike, amelyet a csak nem sokkal korábban átélt borzalmak és maga a nyers valóság tesz átütő erejűvé. Jelenlegi ismereteink szerint ez az egyetlen memoár, amelyet teljes egészében az auschwitzi haláltáborban írtak.
De Wind kötete először 1946-ban jelent meg, hogy aztán hosszú évekkel később, a tábor felszabadításának 75. évfordulójára, 2020-ban nemcsak hollandul, de számos más nyelven, így magyarul is napvilágot lásson. Az eredeti holland kiadás szószedettel, térképpel és a leszármazottak, valamint a fordító utószavával bővült. A kötetet a család archívumából származó képanyag illusztrálja.

Eddy ​de Windet a feleségével együtt szállították el Auschwitzba, ahol a holland zsidó orvos elkezdett naplót írni a mindennapjairól és a körülötte lévőkről. Ez az egyetlen memoár, amelyet teljes egészében az auschwitzi haláltáborban írtak, ám az író képtelen volt egyes szám első személyben írni magáról, ezért kitalálta Hans van Dam figuráját, akiről egyes szám harmadik személyben beszélve meséli el a történetét. Ha kíváncsiak vagytok Eddy de Wind történetére, tartsatok bloggereinkkel a regény blogturnéján! Ne feledjétek, hogy egy szerencsés olvasónk a kiadó jóvoltából meg is nyerheti az Auschwitz, ​végállomást!

Tengernyi olyan könyvvel találkozhatunk manapság, ami a Holokauszt tragikus eseményeiről számol be, ezért talán nem tűnik nagy újdonságnak Eddy de Wind most – az Athenaeum kiadó jóvoltából – megjelent regénye, az Auschwitz, végállomás, pedig a maga nemében egyedülálló könyvről beszélhetünk. Ugyanis de Wind könyve nemcsak a legelső beszámolók egyike Auschwitzról, hanem eddigi ismereteink alapján az egyetlen, amit teljes egészében a haláltáborban írtak. Természetesen nem a legnehezebb időszakban írta a könyvet de Wind, hanem a haláltábor felszabadítása után, amikor orvosként segített az orosz csapatoknak az auschwitzi betegek ellátásában, de még azelőtt megszületett a regény, hogy az írója elhagyta volna a helyszínt.

A regény egy holland gyűjtőtáborban indul, és Auschwitz felszabadítása után ér véget, tehát teljes egészében munkatáborokban játszódik, a szereplők elő- és utóéletéről jórészt semmit sem tudunk meg – csak az lényeges, ami a táborhoz köthető. A regény érdekessége, hogy a szerző még azelőtt leírta a történeteit, hogy azokat egyeztette volna másokkal, és hogy azok áldozatul esnének az emlékezetnek. Így de Wind tényleg arról számol be, amit ő gondolt, úgy, ahogy ő érzékelte.

Auschwitz szörnyűségeit már mind ismerhetjük különböző beszámolókból, de ez a könyv nem erre helyezi a hangsúlyt. Természetesen megjelennek a szörnyű események, a gázkamrák, a rengeteg halál, az éhezés, és más borzalmak, de a főszereplő, Hans, a többi fogolynál jobb körülmények között tud élni – legalábbis a regény nagy részében. Így a regény egyik legfontosabb szála a főszereplő feleségével való kapcsolata lesz – a másik állandó kereséséről, a tiltott levelekről, a lopott találkozásokról. A könyvből gyönyörűen látszódik, hogy milyen erős lehet a szerelem, hogy még a legsötétebb időkben is összeköti az embereket, akik nem egyszer szánt szándékkal sodorják veszélybe az életüket a másikért. És hogy mennyire szörnyű úgy élni, hogy 100 méter sem választ el a szerelmedtől, mégis lehetetlen találkoznod vele.

„Mindnyájan azt gondoljuk, hogy mi és a szeretteink vagyunk a világ középpontja. De a világmindenséget egyáltalán nem érdekli, hogy mi boldogok vagyunk-e, vagy éppen megdöglünk a hóban.”

Hans nagyon szimpatikus szereplő volt már a regény elejétől kezdve. Tetszett, hogy végre olyan Holokauszt-túlélőről hallok, aki végig sejtette, hogy mi vár rá, és furfanggal – meg némi szerencsével – igyekezte túlélni a haláltábort. Ennek ellenére nem egyszer viselkedett felelőtlenül, és kockára tette az életét – például kis híján meghalt Birkenauban, mert meg akarta vigasztalni a feldúlt feleségét, és óvatlanul meglátogatta.

A regényben viszonylag jól belepillanthatunk a hatalmi rendbe és hierarchiába is. Több SS tiszt és magas pozícióban lévő fogoly is feltűnik a könyvben, és bár a motivációjukat nem érthetjük meg, a módszereik és a következetlenségük jól kivehető volt a műből. Érdekes, hogy azok a tisztek, akik emberek ezreit küldték gázkamrába, apró dolgokban mégis engedékenyek lehettek, és megmentettek egy-egy életet, hogy aztán másik százat oltsanak ki.

Mindemellett még sosem olvastam ilyen hosszasan a felszabadításról, hogy mi történt Auschwitzban azután, hogy a németek a foglyokat terelve elhagyták a tábort, és csak a betegek – és azok, akik elbújtak – maradhattak ott. A könyvnek ez a része volt a legérdekesebb számomra, itt kaphattunk ugyanis tudósítást a németek meneküléséről, az emberek bizonytalanságáról, hogy menni vagy maradni érdemesebb, és azokról a nehéz időkről, amiket az embereknek át kellett élniük még az oroszok megérkezése előtt. Mindeddig nem is sejtettem, hogy milyen hosszú ideig maradtak a betegek és más rabok a táborban, mielőtt megtalálták volna őket az oroszok.

Ki kell emelnem a regény végéről egy rövid szövegrészletet, mely a legnagyobb hatást tette rám – Hans találkozik egy férfival, aki a Sonderkommando tagja volt, akik a holttesteket égették el. A férfi beszámol a rengeteg szörnyűségről, amit átélt, és olyan történeteket elevenít fel, melyek egyszerre gyomorforgatóak és hihetetlenek. Ez az elbeszélés valószínűleg sokáig az emlékezetemben marad majd.

Amit negatívumként ki tudnék emelni a könyvvel kapcsolatban, az legfeljebb a csapongása volt, de ez is csak azt bizonyítja, hogy a beszámoló nem évekkel később, hanem még a helyszínen íródott. És ez az egyik legnagyobb erénye a könyvnek! Tény, hogy vannak szebben megírt regények a témában, melyek hosszabban tárgyalnak borzasztó eseményeket, vagy könnyeket csalogatnak az olvasók szemébe, én mégis nagyra értékelem ezt a könyvet, épp a szerkesztetlensége és a valósághűsége miatt. És mindazért, amit elmond a szerelemről, kitartásról, reményről.

Értékelés:

Ha kedvet kaptál a könyvhöz, itt megvásárolhatod!

NYEREMÉNYJÁTÉK

Történetünk egy koncentrációs táborban játszódik a 2. világháború idején, ezért úgy gondoltuk, hogy a játékunk ilyen helyszínű regényekhez fog kapcsolódni. Az egyes állomásokon található idézetek alapján ki kell találnotok a KÖNYV CÍMÉT, amiben szerepel az adott idézet, és a CÍMET beírni a rafflecopter megfelelő rubrikájába! Ha azt is megírjátok, hogy melyik könyvcím a kakukktojás, akkor +1 alkalommal kerültök a kalapba!

Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

Feladat:

“Fritz Kleinmann a vonattal együtt imbolygott, görcsösen remegve, neki-nekiütődve a nyitott vagon jeges falának.”

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai:

03. 20. Utószó
03. 22. Könyv és más
03. 24. Hagyjatok! Olvasok!
03. 26. Csak olvass!
03.28. Fanni’s Library

A könyv adatai:

Kiadó: Athenaeum
Kiadás éve: 2020
224 oldal · keménytáblás
ISBN: 9789632939070 
Fordította: Alföldy Mari