Patrick Süskind: A parfüm – Egy gyilkos története

Fülszöveg:

Jean-Baptiste ​Grenouille a 18. század egyik legzseniálisabb és egyben legvisszataszítóbb jelensége, aki az illatok géniuszaként írta be magát korának történetébe. A sors fintoraként szag nélküli testtel, Párizs legbűzösebb negyedében, a halpiacon látta meg a napvilágot, ahol nem várta senki, így szeretet sem jutott neki. Pedig semmire sem vágyott jobban, minthogy szeressék, és kivívja az emberek elismerését. S mivel számára a világ illatok és szagok forgataga, megalkotta minden idők legtökéletesebb parfümjét. Az ellenállhatatlan szépség, a visszautasíthatatlan szeretet illatának forrása s legfontosabb alapanyaga azonban az emberi bőr, de Grenouille-t ez sem állíthatta meg.
A mindvégig hátborzongató történet olvasása közben lehetetlen eldönteni. A mű a zsenialitásról, a művészi tökély áráról, a magányról, a bűnről írott példabeszéd-e, vagy dermesztő horror. Egy biztos, hogy különös hangulatú regény, ellenállhatatlan olvasmány, amelyet lefordítottak több mint 40 nyelvre, és amely csaknem 20 millió példányban kelt el.
Hosszú ideig váratott magára, de végre elkészült a nagy sikerű regény filmváltozata is, amely máris meghódította a nemzetközi közönséget.

---

A parfüm talán az egyetlen olyan regény, amelyben a legmeghatározóbb szerepet az illatok és szagok töltik be. Süskind hátborzongató klasszikusa, a német irodalom egyik legismertebb regénye, idén új köntösben kerül újra a hazai könyvesboltok polcaira. Tartsatok velünk, merüljünk el együtt a szagok és illatok árjában, és próbáljatok szerencsét, hátha megnyeritek a kiadó által felajánlott példányt!

Ha őszinte akarok lenni, korábban még csak nem is igazán hallottam A parfüm című regényről, de legalábbis nem éreztem különösebb vágyat az elolvasására. Aztán jött egy remek lehetőség, hogy a Blogturné Klub bloggereivel én is elolvassam a most ismét megjelenő történetet, és ahogy utánanéztem a könyvnek, felkeltette az érdeklődésemet, bár még így sem voltak eget rengető elvárásaim a történettel kapcsolatban. Kicsit tartottam ugyanis attól, hogy túlságosan ijesztő vagy felkavaró lesz Grenouille története, hiszen a Molyon megkapta a horror címkét. Szerencsére álmatlan éjszakáim nem voltak a könyv miatt, legalábbis nem azért, mert féltem, legfeljebb csak azért, mert nem tudtam letenni a kötetet.

„Szemében nem villództak az őrület lángjai, arcát sem torzította el tébolyult fintor. Egyáltalán nem ment el az esze. Olyan tiszta és derűs volt a szelleme, hogy megkérdezte magától, miért is akarja ezt csinálni. És azt válaszolta magának, hogy azért, mert a velejéig gonosz. És mosolygott hozzá, és nagyon elégedett volt.”

Már az első oldalakon rájöttem, hogy miért is mondták korábban azt a regényre, hogy megfilmesíthetetlen: az elbeszélésmód ugyanis az egyik legnagyobb erőssége a könyvnek, melyet nagyon nehéz az irodalmon kívül más műfajban is ilyen jól megmutatni. Az elbeszélőnk már a történet elején felvesz egy kedélyes, mégis távolságtartó hangnemet, mellyel leírja nemcsak a vidám (ilyen nem sok volt), hanem a legszörnyűbb eseményeket és gondolatokat is is. Ez már a mű elején megmutatkozik, hiszen egy rettenetes történettel indulunk, főszereplőnk, Grenouille születése ugyanis nem mindennapi körülmények között zajlik. De nem ez az egyetlen brutális, tragikus esemény, mely megjelenik a történetben, ugyanis a könyv tele van tragikus halálokkal és szörnyű eseményekkel: szinte mindenki kissé nevetséges, de nagyon tragikus módon leli halálát ebben a műben, ami kombinálva az elbeszélésmóddal egy igen groteszk és tragikomikus hangulatot eredményez.

Adott tehát egy nagyon groteszk történet egy kedélyes mesemondóval, mely már önmagában nagyon izgalmassá teszi a könyvet. És ehhez még az a nagyon egyedi eset is hozzátesz, hogy Süskind regényének középpontjába az illatokat állítja, és egy olyan embert, aki gyakorlatilag a szagok világában él, sőt, csak és kizárólag az illatok hatnak rá. Grenouille egy apró, csúnya, gnómszerű kis lény, akit akár sajnálhatnánk is, ha nem folyton azt mondaná róla az elbeszélő, hogy nincsenek emberi érzései, és velejéig gonosz, sőt, csupán egy kullancs, melynek legfőbb célja az életbe maradás, és csak egyetlen egyszer kockáztat, amikor leesik a fáról. Ez a fiú szép lassan felfedezi, hogy a szagok milyen különleges jelentőséggel bírnak, és lassan az vélik az élete céljává, hogy kiaknázza és a saját szolgálatába állítja az illatokat. Grenouille egyébként nagyon furcsa személyiség, tényleg nincs benne szinte sok emberi, legfeljebb az a vágy, hogy beilleszkedjen az emberek közé – ez később elmúlik-, vagy hogy hatalma legyen. De legfőbb motivációja mégis mindig az marad, hogy teljesen kiaknázza az illatokat.

„És bár tudta, hogy drágán, rettenetesen drágán fog megfizetni ezért az illatért az elvesztésével; vonzóbb volt számára valamit bírni, majd elveszíteni, mint egyszerűen csak lemondani mindkettőről. Mert egész élete lemondásokkal volt teli. De még sohasem volt semmi igazán az övé, és sohasem veszített el valamit.”

Eköré épül az egész cselekmény, mely során Grenouille-t végigkövetjük egész életén át, és láthatjuk, ahogy egyre közelebb jut a tökéletes illat megtalálásához, majd annak megalkotásához. Kalandjai meglepően izgalmasak, az illatok világában tett kalandozásainak leírásai pedig szinte lírai szépségűek, bár a regény közepén, amikor Grenouille elvonul, és csak az illatok emlékének él, elkülönülve a világtól, nekem már túl sok volt.. Az viszont nagyon tetszett, hogy Süskind mennyire otthonosan mozgott a kor parfümkészítési technikáiban, és mennyire pontosan le is írja ezt. Meglepő módon ezek a részek egyáltalán nem váltak unalmassá.

A könyv igazi csemegéje lehet a szépirodalom iránt rajongóknak is, ugyanis az illatokbirodalmában tett kalandozások tele vannak jelképekkel és metaforákkal. Mindeközben pedig a kor különböző felfogásaival és embertípusaival is találkozhatunk, mint az elvakult áltudóssal, vagy a maradi, a haladást elutasító emberrel. Nagyon érdekes, ahogy a könyv eljátszik a gondolattal, hogy az ember éppen úgy az orrán át is manipulálható, mint mondjuk a szemén keresztül. És bár mindez nagyon fontos részét képezi a regénynek, mégis azért imádtam, mert annyira groteszk, annyira furcsa és tragikomikus volt, amilyennel talán Kafkánál találkoztam utoljára. Az év regénye is lehetett volna számomra a könyv, ha kimaradt volna a közepén a hosszas kalandozás az illatok világában, mely számomra már kissé unalmas volt, ennek ellenére azonban nagyon ajánlom mindenkinek a kötetet, aki valami igazán furcsát és groteszket szeretne olvasni.

Értékelés:

Ha kedvet kaptál a könyvhöz, itt megrendelheted!

NYEREMÉNYJÁTÉK

A regénynek egyik központi témáját az illatok és szagok adják, és mivel illatmintákat virtuálisan nem tudunk megosztani veletek, annyi lenne a feladatotok, hogy válaszoljatok az egyes állomásokon található kérdésekre. Helytelen válasz nincs, most a ti véleményetekre és kedvenceitekre vagyunk kíváncsiak! 

Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

Kérdés:

Milyen illat juttattja eszetekbe az otthonotokat?

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai:

10.03. Flora the Sweaterist
10.04. Pandalány olvas
10.06. Csak olvass!
10.08. Utószó
10.10. Readinspo
10.12. Never Let Me Go

A könyv adatai:

Kiadó: Partvonal
Eredeti cím: Das Parfum
Fordító: Farkas Tünde
Megjelenés: 2020
ISBN: 9789639644427
Oldalszám: 264