Susanna Clarke: Piranesi

Fülszöveg:

A Hollókirály szerzőjének mámorító, hipnotikus új regénye, mely egy álomszerű, alternatív valóságban játszódik.
Piranesi háza nem hétköznapi épület. Termei végtelenek, folyosói végeláthatatlanok, falait pedig sok ezer különféle szobor borítja. A labirintusszerű csarnokok közt egy bebörtönzött óceán terül el, hullámok emelkednek mennydörögve a lépcsőházakban, pillanatok alatt árasztva el a termeket. De Piranesi nem fél; ismeri a dagályokat, ahogyan a labirintusban is eligazodik. Élete a ház felfedezéséről szól.
Rajta kívül még egy ember él a házban, a Másik nevű férfi, aki hetente kétszer meglátogatja Piranesit, hogy a segítségével a Nagy és Titkos Tudás nyomára bukkanjon. De kutatásai során Piranesi bizonyítékot talál egy harmadik személy létezésére is, és egy szörnyű titokra kezd fény derülni, mely a Piranesi által ismert világon túlra nyit kaput.
Susanna Clarke várva várt második regénye lenyűgöző új világba vezeti az olvasót: egy meglepő képekkel és szürreális szépséggel teli végtelen labirintusba, melyet dagályok és felhők kísértenek.

Több mint tizenöt évvel A hollókirály megjelenését követően idén végre megérkezett Susanna Clarke második regénye, a Piranesi. Tartsatok bloggereinkkel a történet rendkívüli világába, és játsszatok velünk, hogy esélyetek legyen megnyerni az Agave Kiadó által felajánlott példányt.

Őszintén megvallom, bajban voltam kicsit ezzel az értékeléssel, mert miután elolvastam a Piranesit, az volt az első gondolatom, hogy erről a regényről nem kell mondani semmit, talán nem is lehet, elemzések helyett inkább olvasni kell. Ebből azonban nem született volna értékelés, így mégis elkezdtem összeszedni a gondolataimat a kötettel kapcsolatban, melyeket igyekszem úgy átadni, hogy senkinek ne rontsa el a Piranesi-élményt. Ennek az eredményét olvashatjátok most.

„A Ház azért értékes, mert ő a Ház. Ez önmagában is elég. Nem egy cél elérésének az eszköze.”

Ahogy a fülszöveg is mondja, a történet főhőse Piranesi, akinek igazából nem is ez a neve, és ő egy különös világban él, egy végtelen házban, melynek alsó szintjén a tenger hullámzik, a felső pedig a felhők birodalma. A könyv egy klasszikus in medias res kezdéssel indul, így azonnal belecsöppenünk ebbe a különös világba, és semmiféle magyarázatot nem kapunk arra, hogy ez a világ, vagyis a ház milyen kapcsolatban áll a mi valóságunkkal, egyáltalán létezik-e ez a kapcsolat. Őszintén megvallva az első oldalakon nagyon különösnek, mondhatni furcsának éreztem ezt a környezetet, és benne Piranesit, aki a ház gyermekeként tekint magára, de nem tudni, hogy hogy született, honnan jött, vagy úgy egyáltalán kicsoda is ő.

Aztán ahogy haladtam egy kicsit a könyvvel, elkezdtek feltűnni furcsa dolgok például a Másikkal kapcsolatban, és Piranesi is talált érdekes dolgokat, melyek segítségével össze lehetett rakni valamiféle magyarázatot. Rögtön el is kezdtem nyomozni, felírtam a neveket, mert arra számítottam, hogy olyasmiben lesz részem, mint a Csillagtalan tenger olvasásakor. Hamar rájöttem azonban, hogy itt nem a rejtély a lényeg: az olvasó hamar rájön, hogy mi is történik itt, nincsenek óriási fordulatok, ehelyett az az út az érdekes, ahogy Piranesi felfedezi, hogy mégis mi történik a világában.

„Öt napon át sűrű szürke eső zuhogott rendületlenül az Előcsarnokokban. A Világ nyirkos és hideg volt, és pocsolyák gyűltek a Kőpadlón az Ajtóknál. A Csarnokok megteltek a fedezékbe húzódó madarak csicsergésével.”

Piranesi egyébként nagyon érdekes karakter, aki gyermeki csodálattal és naivitással tekint a világra, vidám természetű, és harmóniában él a világgal és önmagával. Úgy vettem észre, hogy a férfi valamiféle társadalom előtti állapot testesít meg, aki a környezetével együttműködve él, miközben igyekszik minél többet felfedezni a világból, csakhogy a felfedezéseit mindig pontosan lejegyzi, dokumentálja, amivel mégis inkább a modern emberre hasonlít a főhősünk. Hasonlóan érdekes Piranesi világa is, melyet sokféleképpen értelmezhetünk – a könyv maga is ad egyfajta okkultista magyarázatot, – de valahogy mindig kilóg a metaforákból, újra és újra ellenállva az értelmezési kísérletnek.

A Piranesi igazi ereje tehát szerintem abban rejlik, hogy hogy folyamatosan elvárásokat ébreszt az olvasóban, majd felülírja azokat, így végső soron a regény azt üzeni, hogy ne próbáljuk meg analizálni, ne ragaszkodjunk a rejtett értelemhez, hanem csak élvezzük a történetet, ezt a nagyon különleges világot, a furcsa szereplőket, a békét, és azt a monumentalitást, ami kitűnik ebből a rövidke regényből. És akkor talán mi is eljutunk a gyerekkor, a béke és csodák világába, ahol Piranesi él.

Értékelés:

Ha kedvet kaptál a könyvhöz, itt beszerezheted!

NYEREMÉNYJÁTÉK

A Piranesi a fantasy irodalom egyik kiemelkedő műve, de a műfajban rengeteg más népszerű regény is íródott, így most ezeknek a borítójából hoztunk egy-egy részletet az állomásokon. A feladatotok annyi lenne, hogy a Rafflecopter doboz megfelelő helyére beírjátok, melyik könyvhöz tartozik az adott borítórészlet.

Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

Feladat: