Schmal Róza: Nagy folyók haragja

Fülszöveg:

A Ladann folyó völgyében egy ideje béke uralkodik, ám a felszín alatt évtizedes ellentétek, hatalomvágy és bosszúszomj szövi át a mindennapokat.
Ráadásul a déli falvakban rejtélyes halálesetek történnek, a híres és gazdag hajóépítő város folyómedréből pedig eltűnik a víz. Az egy évszázada száműzött őslakosok – a hurrogónok – titokzatos építkezései is egyre nagyobb aggodalommal töltik el az uralkodót.
Vajon hány családot dönthet nyomorba egy királyné személyes tragédiája? És mi igaz a balladákból, amelyek makacsul őrzik a reményt, hogy a Véres Sziklák Éjszakáján nem halt meg a királyhoz hű Lasnarog család minden sarja?
A kérdések egyre csak gyűlnek, és a bizonytalanság komor fellegként borul a birodalomra…
Schmal Róza fantasy-trilógiájának első kötetében a ladanni birodalom története, nemesi családok hatalomért és szerelemért folytatott harca tárul elénk. A varázslatos, képzeletbeli középkori világot aprólékosan kidolgozott birodalmi térkép, lenyűgöző városrajzok és családfák hozzák még közelebb az olvasóhoz.

A Kolibri Kiadó jóvoltából ezúttal egy nagy ívű, összetett fantasy sztorit olvashatunk, ám magyar szerzőtől. Schmal Róza a Nagy folyók haragjában igazán érdekes világot alkotott. Ebbe a világba utazott el három bloggerünk, hogy véleményt mondhasson róla. Természetesen a turné végén ti is nyerhettek egy példányt a könyvből.

Schmal Róza eddig illusztrátorként volt ismert, ám a Kolibri Kiadó jóvoltából most megjelent az első regénye is, mely rögtön egy meglepően vaskos, és igazán kiforrott történet lett. Igazság szerint nekem már a fülszövege alapján is nagyon megtetszett a regény, de az igazi meglepetés akkor ért, amikor megláttam a könyvet. A regény ugyanis tele van térképekkel, családfákkal, és rajzokkal azokról a helyekről, ahol éppen járunk, ez pedig elképesztővé teszi a könyvet. Én a magam részéről imádom, ha van térkép egy könyvben, és nyomon követhetem, hogy merre járnak a szereplők, így ez a kötet teljességgel elvarázsolt már az elején, hiszen elveszhettem a rajzok és térképek között. Nem csoda, ha annak ellenére is sokáig tartott kiolvasni a könyvet, hogy le sem bírtam tenni.

„Nagy, robusztus ember volt, de ahogy a nőre nézett, olyan esetlennek és megrendültnek érezte magát, mint kisinas korában, amikor először látott a feje fölé magasodó portongót az Amolden-dokkban.
Csupán egy bólintást kapott válaszul, de az volt az érzése, hogy sikerült a nőt meglepnie. Amikor a Kanyarvár előtt várakozó lovakhoz értek, és ő felsegítette a nyeregbe, egy fagyos, bár átható pillantás volt a köszönet.”

Schmal Róza ugyanis nemcsak remekül rajzol, hanem nagyon jól is ír. A stílusa egészen különleges, ugyanis illusztrátorként képekben gondolkozik, így nem a szokásos módon követhetjük végig az eseményeket, hanem lényegében képeket látunk magunk előtt, melyek kirajzolják a történet fonalát. A fejezetek emiatt rövidek, néhány csak 3-4 oldalas, és mindig egy-egy erős pillanatot ragadnak meg, melyek hatással vannak a szereplők életére, a leírások ráadásul rettenetesen érzékletesek, így sok fejezetről csupán egy-egy erős kép maradt meg, melyet szinte magam előtt látok. Nyilván ennek az elbeszélésmódnak az lett a következménye, hogy sokszor évek maradnak ki a szereplők történetéből, de ez számomra abszolút nem volt zavaró, sót, így kikerülhettük a felesleges időhúzást és az üres, a cselekmény szempontjából lényegtelen átvezetéseket.

A lehetőségek tehát abszolút adottak voltak egy szuper fantasyhoz, és szerencsére nem is csalódtam. A történet rengeteg szálon fut, és a szereplőket az köti össze, hogy mindannyian szereplői valamilyen módon a Laddan völgyében zajló politikai játszmáknak. Egyesek áldozatul esnek egy hazug tisztviselőnek, mások maguk keverik a bajt, van, aki csak rossz családba házasodik, vagy épp az apja miatt büntetik, míg olyanok is vannak, akik bár kivonnák magukat a harcokból, a származásuk miatt ezt nem tehetik. Rengeteg szereplőnk van tehát, és bár talán a Pasenord testvérek a tulajdonképpeni főszereplők, azért mindenki szála tartogat izgalmakat. Hiszen a játszmák senkit sem kímélnek…

„– Hogy hívják?
– Danul Boreassonnak.
– Azt tudom – mosolyodott el az asszony. – A lányt hogy hívják? Mert maga nem olyan ember, akit a vagyon önmagában boldogítana.”

Tulajdonképpen ezek a játszmák tették letehetetlenül izgalmassá a könyvet, hiszem sosem tudhattok, hogy ki mit fog lépni, vagy milyen titok derül ki, így mindig volt miért izgulni. Mivel pedig a szereplők is nagyon szimpatikusak voltak, hamar elkezdtem értük izgulni. Bár a karakterek nem voltak annyira bonyolultak, arra azért figyelt a szerző, hogy mindenkinek legyen saját személyisége és erős motivációi, így gyorsan megszerettem őket, sőt, még a negatívabb szereplőket is érdekesnek és izgalmasnak találtam. Nem csoda, ha fájt, hogy a szerző nem bánik kesztyűs kézzel a karakterekkel, és sokszor nagyon hányattatott sorsot szán nekik.

Egyszerűen imádtam azt is, hogy mennyire jól átgondoltak voltak az események a regényben, és hogy semmi sem maradt következmények nélkül. Csak egy példát említek: az, hogy az egyik falu lakói a maguk igényeinek megfelelően új mederbe terelték a Laddant, egy másik falut – mely a hajóépítésből él – tönkretesz, ami aztán sok különös eseményhez vezet el. Annak ellenére azonban, hogy mindennek volt logikus oka és következménye, mégis nagyon izgalmas maradt a regény, és folyton olyasmik történtek, amire a legkevésbé sem számítottam. Mindemellett pedig olyan titkok is voltak, amelyekről az olvasó ugyan tud, de a szereplők nem, így azért is izgulhatunk, hogy ezek kiderülnek-e.

És még a világépítésről nem is beszéltem, mely szerintem szintén zseniális volt. A Laddan völgy fantasztikus hely, ahol egy nagyjából középkori birodalom húzódik meg, melyben minden város egy külön kis világ. Vannak, akik malmokat építenek, mások a hegyek kivájásához értenek, míg megint mások halásznak a Laddan veszélyes vizében. Nagyon izgalmas, hogy mindenki kihasználja a természet adta lehetőségeket (például ott, ahol jó a talaj, növényeket termesztenek, ahol két folyó találkozik, ott halásznak, stb.), viszont ilyen módon mindenki kiszolgáltatott a természetnek is. Bár a világ alapvetően eléggé realista, azért megjelenik néhány csodás, vagy legalábbis gyanús dolog is a könyvben, a szerző pedig kitalált egy új fajt is, akik lényegében száműzött bennszülöttekként élnek a Laddan egy távoli részében. Az egyedi hangulathoz pedig sokat hozzátesz a kicsit archaikus, de nagyon szép nyelvezet is.

Összességében tehát nagyon-nagyon tetszett a Nagy folyók haragja, és már nagyon várom, hogy olvashassam a következő részt, mely immár egy másik nagy folyó völgyében fog játszódni. Addig is olvassátok ezt a szuper kötetet, mely szerintem annak ellenére is felnőtteknek íródott, hogy eredetileg ifjúsági regényként kategorizálták. A történet ugyanis meglehetősen bonyolult és csavaros, ráadásul eléggé hosszú is, így én nagyjából 12 éves kortól ajánlanám jó szívvel ezt a művet. Onnantól azonban mindenkinek, aki kedvet érez egy egészen különleges, letehetetlen történethez!

Értékelés:

Ha kedvet kaptál a könyvhöz, szerezd be itt!

NYEREMÉNYJÁTÉK

A Nagy folyók haragjában térképeket találhatunk, amelyek segítenek abban, hogy térben eligazodhassunk a történések között. A játék során mi is könyvbeli térképeket osztunk meg a blogjainkon. A ti feladatotok az, hogy kitaláljátok, melyik regényhez tartoznak, és beírjátok a címét a Rafflecopter megfelelő helyére.

Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

Feladat: