Matt Haig: A fiú, akit karácsonynak hívnak

Fülszöveg:

Vajon a Télapó is volt kisfiú? Kik voltak a szülei? És hogyhogy nem öregszik? Miért titokban oson be a házakba? És mióta repülnek a szarvasok?! Kik azok a koboldok, és egyáltalán, milyen egy Igazmondó Grimpli?
Ha ezek a kérdések régóta fúrják a te oldaladat is, ez a könyv neked szól. Végre mindent megtudhatsz, méghozzá a leghitelesebb forrásból! Készen állsz, hogy megismerd Nikolas kalandokkal, hóval, csupa lehetetlennek hitt dologgal (és még több hóval) teli történetét? Akkor kezdődjék a karácsonyi varázslat.

.

A Netflix filmet készített Matt Haig: A fiú, akit karácsonynak hívnak című regényéből. Ennek alkalmából a Kolibri Kiadó megjelentette a történetet filmes borítóval is. Ezúttal hat bloggerünkkel követheted végig, hogyan lesz a kis Nikolaszból Karácsony apó, és természetesen a turné végén ti is nyerhettek egy példányt a könyvből.

A fiú, akit Karácsonynak hívnak úgy élt bennem, mint a karácsonyi könyvek non plus ultrája, az a kötet, amelyet mindenki dicsér, mindenki imád, és amelyet nem lehet nem szeretni. Ezt nagyjából az is alátámasztja, hogy a Molyon 92%-on áll jelenleg a könyv, tehát meglehetősen sokan adtak rá 5 csillagot, ami valljuk be, nem kis teljesítmény. Ezek után úgy álltam hozzá a történethez, hogy végre én is megismerem a világ egyik legjobb karácsonyi meséjét – igazából mi más is lehetett volna ennek a vége, mint csalódás?

Nem azért voltam csalódott, mert rossz a történet, mert ez egyáltalán nem igaz. Maga az ötlet szerintem nagyon jó, hogy a regény bemutatja, hogy honnan jött a Mikulás – pontosabban karácsony apó -, és milyen megpróbáltatásokon kellett átesnie a fiúnak, míg végül ő lehetett az az ember, akit mi már csak Télapóként ismerünk. Tetszett, hogy Nikolas szegény családból származik, és nem ismeretlen számára a nélkülözés, így nem véletlen, hogy együtt érez a szegényebb gyerekekkel is. Kimondottan tetszett az apa karaktere is, aki nagyon sokoldalú, kissé ambivalens szereplő, de végeredményben nagyon szereti a fiát, és igazán csak ez számít.

„Márpedig annak útja-módja, hogy egy képtelen dolgot elképzelhetővé tegyünk, nem logikán meg okoskodáson keresztül vezet. Dehogy.
Csakis azáltal képzelhető el, hogy hiszünk benne. A hit maga a módszer. Ha az ember hisz magában, és szorult belé némi varázserő, akkor képes megállítani az időt, kiszélesíteni egy kéménylyukat, de még a világot is körülutazni egyetlen éjszaka alatt.”

Imádtam a koboldok otthonát is, és nagyon tetszett az ötlet, hogy Matt Haig egy olyan falut hozott létre, amelyet nem láthatnak avatatlanok, csak azok, akik hisznek benne – bár ez azért felvet kérdéseket. Ez egy igazán különleges helyszín lett, messze északon, ahol az apró lények játékokat faragnak, és még ha nincs is mindig minden rendben, de azért szeretetben és harmóniában élnek, ha pedig megtalálták az életük értelmét, akkor nem is öregszenek tovább.

De ha ennyi minden tetszett, akkor mi hiányzott mégis ebből a könyvből? Én úgy érzem, hogy éppen az, ami karácsonyi könyvvé tenné a történetet: a varázs. Bár Koboldfalván volt egy-egy pillanat, amikor éreztem a varázslatos hangulatot, a keserédességet, mely a karácsonyi történetek sajátja, a regényben nagyon sok ponton épp a sokak által kedvelt tréfás hangvétel rontotta el a nagy pillanatokat. Mert nem tudom elfogadni, hogy egy tiszta lelkű fiú történetében el lehet viccesen mesélni az édesanya halálát, lehet elkövetni gyilkosságot, és meg lehet engedni, hogy a főhős a kötet során szerzett veszteségeiről néhány óra alatt megfeledkezzen. Ahogy azt sem értettem, hogy miért kell egy-egy magasztos, szép pillanatot azzal elrontani, hogy például Nikolas rénszarvasa rápottyant az alant állóra. Nekem ezek nem viccesnek, inkább elcsépeltnek hatottak.

„Szabályzat fegyencek számára
1. Halálod napjáig maradj a celládban!
2. Ne öld meg a cellatársaidat! (De ha megölöd, az se baj.)
3. Ennyi.”

Tudom, hogy a gyerekek miatt persze jobb lehet, ha nem megyünk bele mindig a mélyebb tartalomba, és elütjük a szörnyű dolgok élét, de ha egy karácsonyi történet nem tud a szívembe hatolni vagy a szépségével vagy a szomorúságával, akkor az nekem nem lehet a kedvencem. Így A fiú, akit Karácsonynak hívnak nálam megmaradt a kellemes olvasmányok között, okozott pár kellemes pillanatot, de semmiképp nem vált a kedvencemmé. Ennek ellenére a sok pozitív értékelés valószínűleg nem hazudik, ezért ha szeretitek a karácsonyi történeteket, és esetleg valami újra vágytok, mindenképpen érdemes elolvasnotok ezt a regényt is. Ha pedig nektek sem nyeri el a tetszéseteket igazán, akkor ajánlom a filmet, mely érzésem szerint sokkal jobban eltalálta a karácsonyi hangulatot, akárcsak J. K. Rowling nemrég megjelent regénye, A karácsonyi malac.

Értékelés:

Ha kedvet kaptál a könyvhöz, itt beszerezheted!

NYEREMÉNYJÁTÉK

Karácsony apó, Télapó, Mikulás… A különböző népek más és más néven nevezik azt a személyt, aki decemberben ajándékokat visz a gyerekeknek. A feladatotok ezúttal az, hogy megírjátok mely országokban nevezik a Nagyszakállút az adott állomáson található néven, és beírjátok a megfelelő országot a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére. 

Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

Feladat:

Babbo Natale

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai:

12. 13. Veronika’s Reader Feeder
12. 15. Sorok között
12. 17. Utószó
12. 19. A Szofisztikált Macska
12. 20. Csak olvass!
12. 23. Spirit Bliss Sárga könyves út

A könyv adatai:

Kiadó: Kolibri
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2021
Oldalszám: 272
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789634379461
Fordította: Magyari Andrea
Illusztrálta: Chris Mould
Megjelenés időpontja: 2021. október 28.