Travis Baldree: Legendás latték
A Legendás latték fülszövege:
Egy csésze kiváló, habkönnyű fantasy.
Miután belefáradt az évtizedes hadakozásba, Viv, az ork barbár egy utolsó nagy balhé után maga mögött hagyja a harcosok életét, és szögre akasztja hű fegyvereit. Egy elfeledett legenda, egy mesés varázstárgy és vérmes reményei Fövenypart városába szólítják, terve pedig nem kevesebb, mint megnyitni ott a környék első kávézóját.
Ám egyáltalán nem biztos, hogy képes lesz megvalósítani álmát, hogy a kardját kávéfőzőre cserélje, ugyanis nem csupán egy néhai barátból lett ellenség, hanem a város bűnöző alvilága is egyaránt kész keresztbe tenni az egykori harcosnőnek. Ahhoz, hogy végre valami maradandót építhessen nyugalomból és fincsi tejhabból, Vivnek új társakra, új megoldásokra, de legfőképpen új gondolkodásmódra lesz szüksége…
Travis Baldree a videójátékok világából érkezett, olyan játékok fűződnek a nevéhez, mint a Torchlight. Első regénye, a Legendás latték klasszikus sikertörténet: először magánkiadásban jelent meg, és olyan népszerű lett, hogy azonnal lecsapott rá egy nagy kiadó. A magyar kiadás tartalmazza a bónusz eredettörténetet is.
Az utóbbi években nagy sikerre tett szert nemzetközi szinten a cozy fantasy műfaja, mely tulajdonképpen olyan fantasy történeteket jelöl, amelyek kellemes érzetet adnak, és amelyekben általában nem folyik a vér, vagy legalábbis nem patakokban. Nem csoda, hogy ez a viszonylag új műfaj mostanában nagyon sikeres lett, hiszen a gyorsan változó, ingerekkel teli világunkban jogos igény, hogy néha kicsit lelassuljunk, és időnként olyan könyveket olvassunk, amelyeknél nem kell aggódnunk a főszereplőnk életéért, ellenben kellemes órákat tölthetünk el nyugodt és kényelmes helyeken.
A Legendás latték is egy ilyen történet, amelynek főszereplője Viv, ork harcosként élte az életét, egészen addig, amíg össze nem gyűjtötte a pénzét egy nagy vállalkozásra: egy saját kávézóra. Viv kinézi a helyet, ahol megépülhet az álmaiban látott kis kávézó, azonban nincs egyszerű dolga, ezen a területen ugyanis még csak nem is ismerik a kávét. A nő azonban mindent megtesz azért, hogy ez megváltozzon, és olyan embereket kezd el maga mellé gyűjteni, akik segíthetnek neki ebben. Közben pedig nyilván szerez egy pár ellenséget is.
„Viv sosem érzett még hasonló illatot. Mélyen beszippantotta: meleg titokzatosság, gazdag földillat, régi fa, megpörkölt dió és… béke.”
A regény igazán kellemes és magával ragadó hangulatot áraszt, a lapok tele vannak krémes lattéval és forró, hatalmas fahéjas csigákkal, ez azonban nem jelenti azt, hogy az izgalmak teljesen hiányoznának a kötetből. Vivnek számos akadállyal meg kell küzdenie a kávézójáért, és rengeteg dolgot meg kell tanulnia a vállalkozásról ahhoz, hogy sikereket érjen el – ilyen például a marketing ereje is. Ráadásul jönnek a környék rosszfiúi, a múltbeli haragosok, sőt, még egy romantikus szál is kibontakozik az oldalakon. Ez utóbbit egy kicsit erőltetettnek éreztem, enélkül is tökéletes lett volna a könyv, de el tudom fogadni, hogy sokan vannak, akiknek hiányzott volna a romantika, ha ezt a szálat kiveszik a könyvből.
A kötet elsődleges vonzereje számomra egyértelműen a hangulat, a kalandok ugyanakkor kölcsönöztek annyi izgalmat a könyvnek, hogy folyamatosan tovább akarjam olvasni, ezek azonban nem voltak véresek vagy nagyon ijesztőek, sőt, volt olyan probléma is, amelynek a megoldása egy kifejezetten okos és vicces ötlet volt. A regény utolsó harmada tartogatott egy kis szomorúságot is, de a befejezés igazán lélekmelengető lett – hűen a cozy fantasy szellemiségéhez. Ennek ellenére nem ment át szirupos történetbe a Legendás latték, és végig megőrizte a kellemes hangvételét is.
„Az új sodrófájával kinyújtotta a tésztát, csillogó rétegekben rákente a fahéjas tölteléket, majd óvatosan hengerré tekerte. Egyforma méretű darabokra vágta, szétszedegette a csigákat, és sorban egy tepsibe helyezte őket. A tészta másodszor is megkelt, és Gyűszű addig begyújtotta a tűzhelyet, több marék cukrot tett egy tálba vajjal és tejjel, majd alaposan elkeverte: ebből lett a máz. Kovász és cukor kellemes illata töltötte meg a kávézót. Ahogy a csigák megkeltek, az egerentyű felpattant, és betette őket a sütőbe, majd felállt a sámlira, összetámasztotta az ujjbegyeit, és türelmesen várt. A sütőből ellenállhatatlan illat szállt fel.”
Viv ráadásul egy nagyon szerethető, de sokoldalú karakter, aki sokszor maga sem tudja, hogy mihez kezdjen, de épp ettől volt szimpatikus számomra. Az ork nő kifejezetten tehetséges abban, hogy magához hasonló jószándékú, kedves és szorgalmas embereket gyűjtsön maga köré, és meg is hallgatja a meglátásaikat és az ötleteiket, abban a reményben, hogy együtt még jobbá tehetik a kis kávézót.
A Legendás latték a megjelenése óta nagyon sok olvasót gyűjtött, és meglehetősen nagy volt körülötte a hype, de remélem, hogy ez senkit sem tart vissza az olvasástól, aki szereti a kávét, és aki szeret bekuckózni egy jó könyvvel. Ez a kötet ugyanis egy nagyon aranyos, alapvetően pozitív és léleksimogató történetet mesél el, miközben nem hiányoznak belőle a fantasy elemek és a jó ötletek sem. Ugyan most már itt a tavasz, de egy esős napon még most is ajánlom ezt a könyvet egy jó kis kuckózáshoz – csak semmiképp ne felejtsétek el a lattét és a fahéjas csigát!
A könyvnek már megjelent a második része – tulajdonképpen az előzmény kötete – a Fumax kiadónál, és természetesen ezután a kellemes élmény után azt is mindenképpen el fogom olvasni!
Értékelés:
Ha kedvet kaptál a könyvhöz, itt beszerezheted!
Ha pedig szeretnél még több értékelést és ajánlót olvasni tőlem, kövess engem a Facebookon vagy az Instagramon!
