Augusztusi összegzés – 2024

Augusztusban kicsit eltűntem a közösségi média oldalakról, és a szokottnál jóval kevesebb bejegyzésem született, aminek az az egyszerű oka volt, hogy nyaraltam egy kicsit. A másfél hetes szabadságom alatt nemcsak a számítógéphez nem nyúltam hozzá, de sokszor még a telefon sem volt a kezemben estig, így aztán volt egy kis digitális detox is az elmúlt időszakban. Sok-sok egyéb programom is volt ebben a hónapban – például az It Ends with Us vörös szőnyeges premierjén jártam –, mégis sikerült valamennyit olvasnom is: összesen 6 könyvet fejeztem be augusztusban, melyek között nagy örömömre ott volt a A Gyűrűk Ura utolsó kötete, A király visszatér is. De nézzük a teljes listát!

---

Stacey Halls: Az Uránia-ház

A ​szabadságnak ára van.

London, 1847. Alig pár mérföldnyire a várostól, csendes vidéki környezetben készülődés zajlik egy csapat fiatal nő fogadására. Szigorúan titkos, hogy pontosan hol van ez a ház, és a beköltözők nem ismerik egymást. Egy valami azonban közös bennük: mindannyian bukott nők.
Az Uránia-ház menedéket kínál prostituáltaknak, piti tolvajoknak, kitaszítottaknak – az újrakezdés lehetőségét. De vajon tudnak-e élni a lakók ezzel a lehetőséggel?
Angela Burdett-Coutts, a milliomosnő az Uránia-ház egyik mecénása. Légvonalban nem is olyan messze, Piccadilly környéki otthonában tartózkodik, amikor döbbenetes felfedezést tesz. A férfit, aki tíz évvel ezelőtt zaklatta, szabadlábra helyezték. Angela tudja, csak idő kérdése, hogy a rémálom újrakezdődjön.
E nagyon különböző háttérből érkező lányok, asszonyok sorsa egy ponton összekapcsolódik, hogy kiderüljön: a szabadságnak mindig ára van.

Stacey Halls negyedik regénye valós történetet dolgoz fel: Charles Dickens, a regényíró otthont alapított, amely menedékül szolgált a bukott nőknek. E könyv lapjain a ház története elevenedik meg.

A legjobban várt augusztusi olvasmányom Az Uránia-ház volt, hiszen Stacey Halls az egyik kedvenc szerzőm, akitől már három könyvet is olvastam korábban, és mindegyik nagyon tetszett. Az Uránia-háztól épp ezért sokat vártam, és a fülszövege is nagyon bíztató volt, de sajnos az elvárásaimnak nem tudott végül megfelelni a könyv – túl sok volt számomra a karakter, és így senkihez sem sikerült közel kerülnöm. Ugyanakkor az mindenképp a szerző jvára írható, hogy most is sok izgalmas női sorsot mutat be a könyvben.

Laura Wood: A ​Single Thread of Moonlight – Egyetlen szál holdfény

Az Egyetlen szál holdfényt a kiadónak köszönhetően már a megjelenés előtt lehetőségem volt olvasni, és bár egyáltalán nem terveztem már augusztus elején elolvasni, valahogy szembejött velem a könyv beleolvasója, és annyira megtetszett, hogy muszáj volt folytatnom. A regényt A Bridgerton-család és a Hamupipőke keverékeként írták le a fülszövegben, és végülis egyet kell értenem ezzel az összehasonlítással. Számomra hatalmas meglepetés volt ez a könyv, és nagyon jól szórakoztam rajta, igazi komfort olvasmány volt számomra.

Liz Kessler: Emily, a sellőlány

Furcsa! Emily egész életében hajón élt, anyja mégis igyekszik távoltartani a víztől. Amikor végül megengedi neki, hogy úszni tanuljon, Emily meglepő és riasztő felfedezést tesz… Később, miközben új barátnőjével, Shonával felfedezi a tenger alatti világot, családi titkot tud meg, és kihívja maga ellen Neptun haragját. Vajon megtalálja apját, akivel sohasem találkozott? Vajon mit szól mindehhez az édesanyja? Újraéledhet egy szerelem? Lélegzetelállítóan izgalmas, varázslatos kaland, melyben az olvasó érdekes emberi és egyéb szereplőket ismerhet meg, és bűvös vízi világba merülhet le.

Talán furcsának tűnik, hogy ez a kötet is helyet kapott az augusztusi olvasmánylistámban, de valójában egy nagyon régi vágyam teljesült azzal, hogy ezt a regényt elolvashattam. Általános iskolás koromban ugyanis nagyon megtetszett ez a könyv, de valamiért sosem kaptam meg, néhány évvel később pedig, amikor már magamnak rendeltem könyveket, úgy ítéltem meg, hogy kinőttem belőle. Mostanra viszont rájöttem, hogy a mesékből nem lehet kinőni, így elolvastam a könyvet, amely végülis egészen kellemes, vicces, vidám és kalandos middle-grade regénynek bizonyult.

Serena Valentino: Sohaország mindörökké

– ​Hát maga az a kalóz a történetből? – nézett rá a boltos elkerekedett szemmel.
– Nem – felelte James mosolyogva. – Én a saját történetem kalóza vagyok.

Ti is biztosan ismeritek a hírhedt kalóz történetét, akit annyira kísértett az óra tiktakkolása, hogy meggyűlölte az Elveszett Fiúkat, akiknek sosem kellett felnőniük.
E történet előtt azonban volt egy másik mese is: egy gyermekről, akitől elragadták az esélyt, hogy maga is Elveszett Fiú lehessen, épp ezért mindig visszavágyott Sohaországba. Egy fiatalemberről, aki annyira megvetette londoni életét, hogy inkább felcsapott kalóznak.
A kalózból kapitány lett, aki mindent elkövetett, hogy visszataláljon a végtelen gyermekkor országába. Az egyetlen helyre, ahol valaha is otthon érezte magát. Ám a Sohaországba való visszatérésnek ára van – kiváltképp egy férfi számára, akinek nem volt más választása, mint hogy felnőjön.

Serena Valentino sorozatának legújabb darabja egy kelletlen kalóz felemelkedését és bukását meséli el, aki talán nem volt soha más, csak egy Elveszett Fiú.

Augusztusban érkezett meg hozzám Serena Valentino Gonosztevők sorozatának vadonatúj kötete, a Sohaország mindörökké, és természetesen azonnal elkezdtem olvasni, amint a kezembe került. Szerencsére a szerző most sem okozott csalódást, sőt, Hook karakterét nagyon okosan építette fel, így ismét egy nagyon jó történetet olvashattam egy ikonikus Disney-gonosz főszereplésével. A könyvről már bővebb értékelést is írtam.

Szerb Antal: Utas és Holdvilág

Mikor ​döbbenjen rá egy férfi, hogy nem adhatja föl ifjúsága eszményeit, és nem hajthatja fejét „csak úgy” a házasság jármába, ha nem a nászútján? Szerb Antal regénybeli utasa holdvilágos transzban szökik meg fiatal felesége mellől, hogy kiegészítse, továbbélje azt az ifjúságot, amely visszavonhatatlanul elveszett. A szökött férj arra a kérdésre keresi a választ, hogy a lélek időgépén vissza lehet-e szállni a múltba, vajon torzónak maradt élet-epizódokkal kiteljesíthető-e a jelen, és megszabadulhat-e valamikor az ember énje börtönéből vagy hazugnak gondolt „felnőttsége” bilincseitől? Az Utas és holdvilág a magát kereső ember önelemző regénye. Mihály, a regény hőse hiába akar előbb a házassága révén konformista polgári életet élni, s hiába szökik meg ez elől az élet elöl, a regény végén ott tart, ahol az elején: mégis bele kell törnie mindabba, amibe nem akar. „És ha az ember él, még mindig történhet valami” – ezzel a mondattal zárul a finom lélektani részletekkel megírt, először 1937-ben megjelent regény, amely első megjelenése óta hatalmas világsikerre tett szert.

Idén végre elolvastam Szerb Antal kultikus regényét, az Utas és Holdvilágot. Őszintén szólva tartottam ettől a könyvtől, de egyáltalán nem kellett volna, mert fantasztikus volt, nekem legalábbis nagyon tetszett, minden mondanivalójával együtt. A társadalmi nyomás alul szabadulni akaró Mihály talán szélsőségesen nonkomformista karakter, de mégis, ki ne gondolt volna már arra, hogy milyen jó lenne megszökni a világunkból?

J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura

A ​Gyűrűk Ura tündérmese. Mégpedig – legalábbis terjedelmét tekintve – alighanem minden idők legnagyobb tündérmeséje. Tolkien képzelete szabadon, ráérősen kalandozik a három vaskos könyvben, amikor a világ sorát még nem az ember szabta meg, hanem a jót és szépet, a gonoszat és álnokot egyaránt ember előtti lények, ősi erők képviselték. Abban az időben, amikor a mi időszámításunk előtt ki tudja, hány ezer, tízezer esztendővel a Jó kisebbségbe szorult erői szövetségre léptek, hogy a Rossz erőit legyőzzék: tündék, féltündék, az ősi Nyugatfölde erényeit őrző emberek, törpök és félszerzetek, erdőtündék fogtak össze, hogy a jó varázslat eszközével, s a nagy mágus, Gandalf vezetésével végül győzelmet arassanak, de épp e győzelem következtében elenyésszen az ő idejük, s az árnyak birodalmába áthajózva átadják a földet új urának, az ember fajnak.
Különös világ ez az emberfölötti – vagy emberalatti – lényekkel benépesített Középfölde. Anyagi valósága nincs. Baljós, fekete várai, csodás fehér tornyai, fullasztó, sűrű erdei, gyilkos hegyei, sötét mélységei gondoskodnak róla, hogy egy pillanatig ne érezzük magunkat a fogható valóság közegében. Különös, hisz ebben a mesevilágban, ahol oly ékesen virágoznak a lovagi erények, véletlenül sem találkozunk az emelkedett eszményeket hirdető kora középkori lovagvilág fonákjával, az eszmények máza alatt a könyörtelen társadalmi tagozódással, elnyomással, nyomorral, létbizonytalansággal; ebben a külsőre feudálisnak tetsző világban jó is, rossz is vele születik a szereplőkkel, ott rejlik a szívük mélyén; a könyv személytelen szereplője a morál, az pedig kiben-kiben belső parancs.

Ebben a hónapban befejeztem A Gyűrűk Urát, mely szigorúan véve egyetlen, három kötetben megjelent regény. A Gyűrűk Ura olvasása egy hosszú utazás lett számomra, jobb és rosszabb pillanatokkal, de mindenképpen érdekes volt megismerkednem ezzel a történettel. Őszintén szólva nekem A hobbit jobban tetszett, de nagyon sok érdekes kérdést felvetett A Gyűrűk Ura is – hamarosan összeszedem a gondolataimat egy önálló bejegyzésben is.

Júliusban elolvasott könyvek száma: 6
Elolvasott oldalak száma: 2210

Bár a nyár igazán jól telt idén, de már alig vártam, hogy beköszöntsön az ősz. Az első hetek ugyan még eléggé telítettek, de hamarosan végre én is több időt szentelhetek a bekuckózós, olvasós estéknek. Szükségem is lesz az extra időre, ugyanis a hónap végén lesz a Könyvfesztivál, és már most kinéztem néhány szuper megjelenést, amelyre le szeretnék csapni. Többek között folytatódik augusztusban az idei évem egyik legjobb olvasmánya, A Narancsfa-kolostor.