C. S. Pacat: Feltörekvő királyok (A rab herceg 3.)

A feltörekvő királyok fülszövege:

Akielosi Damianos visszatért. A rab herceg-trilógia letehetetlen zárókötete!

Miután lelepleződött a kiléte, Damen kénytelen úgy a gazdája, Laurent herceg elé állni, mint Akielosi Damianos – akire Laurent esküt tett, hogy megöli.

Egy gigászi csata küszöbén mindkettőjük országának sorsa hajszálon függ. Délen Kastor erői gyülekeznek. Északon a Kormányzó seregei készülnek a háborúra. Damen egyetlen reménye az őt illető trón megszerzésére, ha Laurent-nal együtt száll harcba a trónbitorlóikkal szemben.

A kellemetlen szövetségre kényszerített két férfi Akielos mélyére utazik, ahol szembekerülnek az eddigi legveszélyesebb ellenségükkel. De ha a közöttük kialakult törékeny bizalom még túl is éli Damen kilétének lelepleződését, vajon kibírja-e a Kormányzó utolsó, halálos cselszövését a trónért?

Különleges, egyedi, magával ragadó, ellenségekből szerelmesek történet.

Hagyd, hogy elraboljon!

---

A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent A rab herceg trilógia harmadik-, egyben befejező kötete, a Feltörekvő királyok. Ennek örömére a Blogturné Klub bloggerei bemutatják Akielosi Damianos “Damen” és Laurent herceg epikus történetének lezárását, melyben törékeny bizalmukból kell szövetséget kovácsolniuk, hogy legyőzhessék legveszélyesebb és legfurfangosabb ellenségüket, a Kormányzót. Vajon sikerrel járnak? Tarts velünk, kövesd a turné állomásait, és nyerd meg a kiadó által felajánlott könyv egy példányát!

Ahogy arról már röviden beszámoltam a közösségi oldalaimon, január első fele számomra A rab herceg sorozat bűvöletében telt. A trilógia második részére ugyanis már alig emlékeztem, ezért elhatároztam, hogy újraolvasom az első két kötetet, mielőtt a harmadik részért nyúlok. Közben pedig az is kiderült, hogy a sorozathoz tartozik négy kiegészítő történet is, amelyeket angolul olvastam el a sorozat megfelelő helyein.

Bár ez a bejegyzés most a harmadik részről szól, röviden szeretnék mesélni arról is, hogy milyen volt az első két rész újraolvasása. Viszonylag ritkán csinálok ilyesmit, ezért tartottam tőle, hogy így már nem fogom izgalmasnak találni a kötetet – de végül egy percig sem unatkoztam. Meglepetten láttam, hogy a második részt az elsőnél egy fél csillaggal jobbra értékeltem két évvel ezelőtt, habár most egyértelműen A rab herceget éreztem erősebbnek, annak ellenére, hogy ez csak egy bevezető rész, ahol főként csak a világ bemutatása – és az olvasó megdöbbentése – a cél. A Hercegi cselben ugyanakkor untam a sok harccal és felkészüléssel kapcsolatos jelenetet, és csak a regény második részét élveztem igazán. Meglepő, hogy a könyv legvégére már egyáltalán nem emlékeztem.

A Feltörekvő királyoknak tehát friss élményekkel kezdtem neki, és ez jó is volt, mert a történet pontosan ott folytatódik, ahol a második kötet véget ért. Damen az újonnan felbukkanó akielosi sereggel elindul, hogy a megbeszélt tervek szerint támogassa Laurent-t a nagybátyjával vívott csatában, ám a frontvonalon kellemetlen meglepetés éri. Ráadásul azzal is szembesülnie kell, hogy akielosi szövetségesei nem nézik jó szemmel a verei herceggel kötött, újsütetű szövetséget. 

„Laurent kínosan ügyelt arra, hogy tartsa magát, amíg mindannyian el nem mentek – kitágult pupillákkal, kissé kipirult arccal. Damen a saját székének támlájára támasztott karral várakozott.
Egy hosszúra nyúlt pillanat múlva Laurent megszólalt.
– Egy kis segítségre lesz szükségem a felálláshoz.”

A könyv elején van egy fejezet, amely Laurent szemszögéből íródott, és ekkor nagyon megörültem, hogy végre egy kicsit az ő fejébe is bepillanthatok, azonban sajnos ezen az egy jeleneten kívül nem került elő többször az ő szólama. Talán jobb is így, hiszen elképzelhető, hogy ha bepillantást kapunk Laurent elméjébe, az akaratlanul is csalódást okozott volna. Így azonban izgatottan vártam, hogy mi jár a férfi fejében, aki mindig egy lépéssel mások – és az olvasó – előtt jár. Laurent-nek idő közben kibontakozott a sokoldalú személyisége, és ebben a kötetben sok mindenre választ is kaptam vele kapcsolatban.

A Feltörekvő királyok cselekménye során sok izgalommal szembesültek a főszereplőink, ahogy végre eljutottak a közös utazásuk utolsó állomásához: Akielosba. Élveztem, hogy a világ ezen részébe is bepillantást kaphattunk, habár jóval kevesebbet ismerünk meg belőle, mint Veréből. Közben pedig Damen és Laurent törékeny kapcsolata is egyre inkább elmélyül – és bár itt is van szexjelenet, a beszélgetős részek legalább olyan fontos szerepet kapnak.

„Damen vett egy reszketős lélegzetet. Laurent becsukta maga mögött az ajtót. Damennek ezzel is foglalkoznia kellett. Megpróbálta összeszedni magát.
– Nem – szólalt meg Laurent. – Nem azért vagyok itt, hogy… egyszerűen csak itt vagyok.”

Összességében akár elégedett is lehetnék, ha nem éreztem volna azt a könyv második felénél, hogy egyre több a logikátlanság. A szerző valószínűleg azt szerette volna, ha a két főszereplőnk nem csatával szerzi meg a koronát, azt mintha viszont nem gondolta volna át, hogy akkor miként. A könyv végén Damen és Laurent tulajdonképpen önszántából – sereg és erősítés nélkül – bemasírozik abba a városba, ahol a riválisaik együtt ülnek a trónon, és a helyzet megoldásában még Laurent logikája és furfangos tervei is csődöt mondtak. Arra számítottam, hogy a regény végén lesz egy hatalmas csavar – és bár volt is valami, közel sem olyasmi, mint amiben reménykedtem.

Ennek ellenére nem fejeztem be a sorozatot rossz szájízzel: idő közben nagyon megszerettem egy csomó szereplőt, és a kezdeti megbotránkoztatás helyét egyre inkább felváltották a valódi problémák, amelyekről szó esett ebben a könyvben. Laurent és Damen között rengeteg félreértés volt, és a Feltörekvő királyok során megtett út végre alkalmat adott rá, hogy ezeknek legalább egy részét megbeszéljék, és valamilyen módon kezeljék.

„– De honnan tudja az udvar, hogy elhálták-e a királyi menyegzőt?
– A Király tudja, hogy elhálták-e! – borzadt el Damen.
Laurent rámeredt. Damen meglepődött, amikor Laurent lehajtotta a fejét, és még jobban meglepődött, amikor Laurent-nak rázkódni kezdett a válla.
– Teljesen meztelenül birkóztál vele – bökte ki Laurent a nevetés közepette.
– Az sport – fonta karba a kezét Damen.”

Érdekes, hogy amikor először olvastam A rab herceget, akkor még nem ismertem a dark romance műfaját, de most határozottan azt éreztem, hogy a sorozat első része ebbe a műfajba tartozik – a Molyon rajta is van egyébként a címke. Ez a dark romance irány aztán egyre inkább eltűnik a kötetek során, és a szereplők egyre inkább egy egészséges kapcsolat kialakítása felé indulnak el – bár félreértés ne essék, azért az első kötet eseményeit nem lehet elfelejteni.

Mindent összevetve élveztem ezt az utolsó kötetet is – még a hiányosságok ellenére is – és kicsit sajnálom, hogy el kellett búcsúznom A rab herceg világától. Ha tudtok valamennyire angolul, akkor nagyon ajánlom, hogy a könyv után olvassátok el a The Summer Palace című kiegészítő kötetet is, amely lényegében a könyvből fájóan hiányzó epilógus Laurent és Damen számára.

Értékelés:

Ha kedvet kaptál a könyvhöz, itt beszerezheted!

NYEREMÉNYJÁTÉK

Mostani játékunk során, arra vagyunk kíváncsiak, mennyire ismeritek Laurent herceget és Dament. Minden állomáson találtok egy idézetet, nektek pedig nincs más dolgotok, mint eldönteni, melyikük mondhatta, majd a helyes választ beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Feladat:

„– Van ebben az udvarban valaki, aki nem az ellenségem?“

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai:

01. 15. Utószó – borítók
01. 17. Dreamworld – idézetek
01. 19. Utószó
01. 21. Hagyjatok! Olvasok!
01. 23. Readinspo
01. 25. Dreamworld