Májusi összegzés – 2025
A május egy nagyon érdekes hónap lett olvasás szempontjából, ugyanis az első két napon egy olyan könyvet olvastam, amely kis híján beletaszított egy olvasási válságba – nem azért mert rossz volt, hanem mert annyira jó, hogy semmi más nem tudott a helyébe lépni, miután elolvastam. Szerencsére a hónap második felére sikerült néhány olyan könyvet találnom, amelyek segítettek visszanyerni az olvasási kedvemet. De nézzük is, hogy melyek voltak ezek a kötetek…
Layne Fargo: Pengeélen
Epikus szerelmi történet egy nőről, aki elszántan vési a saját útját az elit műkorcsolyázás csillogó, ám kegyetlen világában és azon kívül is.
Az lehet, hogy nem híres, nincs pénze, és a családja sem támogatja, de Katarina Shaw mindig is tudta, hogy olimpiai jégtáncosnak született. Amikor megismerkedik Heath Rochával, egy nevelőcsaládban ragadt, magányos fiúval, a köztük létrejövő kapcsolat veszélyes párossá teszi őket a jégen.
A korcsolyázásba – és egymásba – kapaszkodva próbálnak megszökni zaklatott életükből, így Kat és Heath gyerekkori szerelmespárból jégtáncbajnokokká válnak. Rabul ejtik a világot perzselő kémiájukkal, lázadó stílusukkal és hullámvasútszerű kapcsolatukkal. Amíg az olimpiai játékokon egy döbbenetes esemény hirtelen véget nem vet a karrierjüknek.
Ahogy közeledik utolsó versenyük tizedik évfordulója, egy engedélyük nélküli dokumentumfilm híre korbácsolja fel az érdeklődést. A filmesek azt ígérik, hogy felfedik az „igazságot”. Kat ekkor megszólal. És a valódi igazság talán még a főcímeknél is megdöbbentőbb.
Ahogy a bevezetőben is említettem, a májusom eső olvasmánya rögtön egy nagyon különleges kötet volt, amelyet elkezdtem és be is fejeztem a május elsejei hosszú hétvégén. A Pengeélent lehetőségem volt még a megjelenés előtt elolvasni, és már azelőtt tudtam, hogy tetszeni fog a történet, mielőtt nekiálltam. Sosem olvastam még jégkorcsolyázókkal foglalkozó történetet, de a klasszikus jégkoris románcok nem is igazán keltették fel a figyelmemet – a Pengeélen esetében azonban biztos voltam benne, hogy nem egy mindennapi regényt kapok. És valóban így történet: ez a regény egy nagyon izgalmas lélektani történet, amelyben egy viharos, lángoló kapcsolatot, és a jégtánc kemény világát ismerhetjük meg. A regénynek ráadásul nemcsak a témája, hanem a felépítése is nagyon különleges: Kat, a főszereplő fejezeteit a párosról szóló dokumentumfilm szereplőinek a megszólalásai szakítják meg, akik külső szemlélőként mesélik el Kat és Heath történetét.
Rainbow Rowell: Akármerre visz a szél
A Csak így tovább-ban Simon Snow és barátai azzal szembesültek, hogy talán nem minden igaz, amit a világról gondoltak.
A Tévelygő fiúban azzal, hogy esetleg az sem, amit magukról hittek.
Az Akármerre visz a szélben pedig Simon, Baz, Penelope és Agatha válaszúthoz érkezik.
Simon számára ez az jelenti, el kell döntenie, hogy a Mágusvilág része akar-e maradni – ha nem, szembe kell néznie azzal, milyen hatással lesz ez a kapcsolatára Bazzal, aki eközben két családi válságot kezel, és egy új, rejtélyes Kiválasztott is leköti a figyelmét. Penelope szívesen támogatná őket, csakhogy ő meg átcsempészett a határon egy amerikai normot, és életében először fogalma sincs, mihez kezdjen. És Agatha? Nos, Agatha Wellbelove-nak csak simán elege van.
A csapat visszatér Angliába, vissza a Watfordhoz, a gyökerekhez. Ha a Csak így tovább a Kiválasztottak sorsáról mesél, az Akármerre visz a szél a befejezésekről – arról, hogyan folytassuk az utunkat azok után a traumák és a győzelmek után, amelyek önmagunkká tesznek minket.
Rainbow Rowell New York Times bestseller trilógiája ezzel a fordulatos zárókötettel fejeződik be, és tesz pontot Simon Snow és Baz történetének végére.
A Pengeélen után nagyon nehezen találtam olyan regényt, amely lekötött volna – több kötetbe beleolvastam, de semmi nem szippantott be. Végül a Simon Snow-sorozat utolsó kötetére esett a választásom, amely elég biztonságos választásnak tűnt, hiszen az első két részt imádtam. A történet szerencsére valóban olvasmányos volt, könnyen és gyorsan haladtam vele, és a cselekmény sok-sok fordulatot tartogatott. Simon és Baz furcsa, szenvedős jelenetei sajnos némileg rontották az élményt nekem, de összességében egy jó kis lezárása lett a sorozatnak az Akármerre visz a szél.
Ford Madox Ford: A jó katona
Nem hiába adta e művének a szerző eredetileg „A világ legszomorúbb története” címet. Voltaképpen a szenvedély regényét írta meg, s hőse a módfelett derék ember, önmaga és mások pusztulását okozza lelki alkatával, azzal, hogy bár bővelkedik férfiúi erényekben, éppen a legfőbb, az álhatatosság, nem adatott meg neki. A narrátor a megcsalt férj, s elbeszélése mesterien vetíti elénk az ember emlékezetének működését: amint az események sorrendjét felborítva előre ugrik s vissza-visszatér az időben, nyomatékosan hitelesít, leköti az olvasót, s azt az érzést kelti benne, mintha maga idézné fel mindezt, mert valóban így működik az ember emlékezete.
A jó katona már zsinórban második éve kerül fel a várólistacsökkentő polcomra, és idén végül sikerült is elolvasnom. A történet elbeszélője egy férfi, aki a szívbeteg feleségével minden nyarat egy üdülőben tölt. Miközben összebarátkozik egy másik párral, észre sem veszi, hogy a felesége és az oly nagyra tartott barátja között romantikus kapcsolat szövődik. A jó katona négy ember a történetét meséli el, akik a kapcsolatok különös szövevényébe keverednek, útjukat hazugságok, megcsalás és szenvedés szegélyezi, miközben igyekeznek fenntartani a látszatot. Maga a téma nagyon érdekes volt, de a lassú elbeszélői stílus nekem nem igazán jött be – nagyon lassan haladtam a könyvvel. Úgy terveztem, hogy a szerzőnek elolvasom Az utolsó angol úriember című sorozatát is, de most úgy érzem, hogy egyelőre nem szeretnék mást olvasni Ford Madox Fordtól.
T. Kingfisher: Csalán és csont
Ebben a tündérmesében nem él boldogan a hercegnő és a herceg.
Marra, a félszeg harmadszülött lány megkönnyebbül, amiért nem házasítják ki, hogy a szülei megőrizhessék a trónjukat. A nővére nem ilyen szerencsés, mert királyi férje éppolyan goromba és erőszakos, amekkora hatalma van. Marra a zárda biztonságából várja, ki fogja megmenteni a nővérét. De miután éveken át csak nézi, ahogy a családok és a királyságok úgy tesznek, mintha minden rendben lenne, Marrának be kell látnia: ha el is jön a hős, akkor az ő maga lesz.
Ha képes kiállni három lehetetlen próbát, egy boszorkány megadja neki azt, amire szüksége van. De a hercegekről és a lehetetlenről szóló történetek olyanok, hogy a próbatételek csupán a kezdetét jelentik Marra különös és varázslatos vállalkozásának, hogy megmentse a nővérét, és megbuktasson egy királyt.
T. Kingfisher vadonatúj könyve törte meg nálam végülis a jeget májusban, ugyanis ezt a könyvet egyszerűen imádtam. Korábban olvastam már T. Kingfishertől a Varázslókalauz önvédelmi sütéshez című ifjúsági regényt, a Csalán és csont azonban már egy felnőtteknek íródott, sokkal tartalmasabb és horrorisztikus elemeket is tartalmazó történet. Engem az első fejezet rögtön beszippantott a különleges hangulatával, és gyorsan megszerettem a szereplőket is. Nekem nagyon tetszett, hogy a főhősünk nem egy tipikusan hősies alkat, nagyon sokszor együtt tudtam vele érezni. Ebben az értelemben tipikus kingfisheri karakter, és szerencsére nem hiányzott a regényből a szerzőre jellemző humor és éleslátás sem – sok idézetet jelöltem meg, miközben olvastam a kötetet.
Holly Black: The Prisoner’s Throne – A fogoly trónja
Egy fogságba vetett herceg. Egy bosszúra éhes királynő.
És egy háború, ami újraírhatja Elfhon jövőjét.
Oak herceg súlyos árat fizet az árulásáért. A messzi észak jeges fogságában, a hófödte vidék új szörnykirálynőjének akaratához láncolva csak ravaszságára és sármjára támaszkodhat, ha túl akar élni.
Cardan nagykirály és Jude nagykirályné a végletekig hajlandó elmenni, hogy kiszabadítsák elrabolt örökösüket, így Oak választásra kényszerül. Vagy megpróbálja visszanyerni annak a lánynak a bizalmát, akit mindig is szeretett, vagy hű marad Elfhonhoz, és megdönti Wren uralmát – még akkor is, ha ezzel őt is a pusztulásba taszítja.
Ahogy a háború fenyegető felhői egyre gyülekeznek, és minden sarokban új árulás lesi áldozatát, Oaknak rá kell ébrednie, hogy leleményessége közel sem elegendő ahhoz, hogy minden szerettét biztonságban tudhassa. Vajon kinek a sorsát pecsételi meg?
Add át magad a sodrásának!
Ebben a hónapban megjelent Az elrabolt örökös folytatása, és a duológia záródarabja. A fogoly trónja ott folytatja a történetet, ahol az első rész abbamaradt: Oak Wren kastélyában raboskodik, és közben azt próbálja kitalálni, hogy hogyan rendezheti a kapcsolatát a lánnyal. A kötet narrátora ezúttal Oak, ami remek döntés volt az írónőtől, ráadásul ebben a részben Elfhonba is visszatérünk, hogy szretett és jól ismert karakterekkel találkozzunk újra. A második rész – és különösen annak a második fele – elképesztően sok izgalmat, udvari intrikát és cselszövést tartalmazott, amit én rettentően élveztem, így összességében nagyon jó élményt adott nekem ez a kötet.
Alice Oseman: The Heartstopper Yearbook
Fiú találkozik fiúval. A fiúk összebarátkoznak. A fiúk egymásba szeretnek. Ez az örömteli utazás a Heartstopper LMBTQ+ világába tökéletes ajándék mindenkinek, aki szereti a képregényeket vagy a Netflix tévésorozatát – Alice Osemantől, a bestseller szerzőtől és a YA Book Prize győztesétől. Most először színesben!
A színes Heartstopper Yearbook tele van exkluzív tartalommal a Heartstopper univerzumból – eddig soha nem látott illusztrációkkal, egy exkluzív miniképregénnyel, Alice korai Heartstopper-rajzaival, karakterprofilokkal, apróságokkal és betekintéssel az alkotói folyamatba – mindezt maga Alice képregényes verziója meséli el.
A YA Book Prize győztesének Heartstopper című könyve a szerelemről, a barátságról, a hűségről és a mentális betegségekről szól. Magába foglalja Nick és Charlie életének történetét, amely valami nagyobbat mutat be, és ami mindannyiunkhoz szól.
(A fülszöveg saját fordítás.)
Néhány hete egy külföldi oldalról rendeltem meg nagyon olcsón a The Heartstopper Yearbook egy antikvár példányát, amely egy kis kiegészítő kötet a képregényekhez: kulisszatitkok, máshol nem elérhető rajzok és mini képregények kaptak helyet benne. Május végén, egyetlen esete alatt olvastam el ezt a kis könyvet, amely ugyan meglepő újdonságokat nem tartogatott, de kellemes olvasmányélményt adott, és egy kicsit visszatérhettem vele a Heartstopper világába.
Corinne Giampaglia: Erik és az ezüst csillag
Varázslatos, meleg szél fúj az erdőben. Mindjárt kezdődik a nyári napforduló ünnepe, de a kis Erik nem találja a helyét. Van egy kérdés, ami nem hagyja nyugodni: honnan tudhatjuk, kik vagyunk?
A szél nyomában, az erdei teremtmények kíséretében Erik ismét végigmegy a láthatatlan lények varázsvilágába vezető ösvényen. Számos meglepetés vár rá, és egy régi baráttal is találkozik…
Ebbe a hónapba egy darab mesekönyv is befért, méghozzá Corinne Giampaglia egyik története, amelynek főszereplője ezúttal Erik, a kíváncsi kisfiú, aki azt keresi, hogy mitől lesz ő önmaga. Ahogy azt a szerző néhány korábbi könyvénél is megtapasztalhattam, az illusztációk most is szerves részei a mesének, és csodálatossá teszik ezt a könyvcskét. Nagyon szerettem a történetet is, amelyben most is helyet kapott egy cseppnyi mágia, bár úgy gondolom, hogy a gyerekek számára talán kicsit túlzottan filozofikus lett az Erik és az ezüst csillag.
Bree Paulsen: Garlic and the Vampire
Egy varázslatos, frissen termett debütáló képregény, egy szokatlan hősnővel a főszerepben, aki bátrabb, mint gondolná, olyan middle grade olvasóknak, akik a Witch Boy vagy a Be Prepared képregényekhez hasonló, hangulatos és kalandos olvasmányt keresnek.
Garlic úgy érzi, mintha mindig rosszul csinálna valamit. De legalábbis a barátjával, Carrottal az oldalán és a kedves és mindig bátorító boszorkánnyal, Agnessel, ő is boldog, amint a kertet gondozza, ahol szép és biztonságos az élet.
Ám amikor a zöldségfélékből álló faluban megtudja, hogy egy vérszomjas vámpír költözött a közeli kastélyba, mindannyian egyetértenek abban, hogy félelme és önbizalomhiánya ellenére Garlic a legjobb választás, hogy szembeszálljon lénnyel. És mivel mindenki számít rá, Garlic vonakodva beleegyezik, hogy szembenézzen a titokzatos vámpírral, remélve, hogy megvan benne, ami a küldetéshez kell.
Elvégre a fokhagyma elűzi a vámpírokat… nem igaz?
(A fülszöveg saját fordítás.)
A Garlic and the Vampire jó pár hónapja várja, hogy elolvassam, és egy kétórás utazás éppen megfelelő volt arra, hogy megismerkedjek ezzel a történettel. A cuki fokhagymáról, Garlicról szóló történet nemcsak nagyon aranyos, de a bátorság és az előítéletek témakörét is körbejárja. Agnes boszorkány varázslatos kertjében minden zöldségemberke a növények gondozásával foglalatoskodik, és boldogan élik az életüket. Ám egy napon felbukkan egy vámpír, a zöldségemberkék pedig egyöntetűen úgy döntenek, hogy Garlicnak kell meglátogatnia és legyőznie a vámpírt. Szegény Garlic nem érzi magát elég erősnek vagy bátornak – de mit tehet, ha mindenki azt mondja, hogy neki kell mennie? Persze aztán a kaland nem éppen úgy alakul, ahogy Garlic gondolja.
Májusban elolvasott könyvek száma: 8
Elolvasott oldalak száma: 2410
