Tóth Eszter: A toronyba zárt herceg

A toronyba zárt herceg:

„Muriana ​trónján csak varázserővel bíró család ülhet. Amint bármely tagja varázslat nélkül születik, a család megfosztatik minden jogától, és kiűzetik az országból.”

Tary, Muriana legifjabb hercege, egy toronyban él.
Tarynak nincs varázsereje.
Ám ezt az édesapján kívül soha senki nem tudhatja meg, ellenkező esetben elűznék a családját, akiknek hála az ország népe biztonságban és jólétben élhet.
A torony köré emelt varázsfal minden betolakodót távol tart, és gondoskodik róla, hogy Tary titka biztonságban legyen. Ám egy nap egy sólyom jelenik meg a torony közelében, és a fal ellenére bejut a toronyba.
Aztán a madarat egy sokkal veszélyesebb és szemrevalóbb betolakodó követi.
Vajon mit akar Tarytól? És mi történik, ha a herceg egyszer elhagyja rejtekhelyét? Mi vár rá a veszélyekkel és árulással teli világban, amitől az apja tizenhat éve óvja?
Tary hamarosan nem csak számtalan megválaszolatlan kérdéssel találja szembe magát, hanem olyan döntések sorát is meg kell hoznia, amely nem csak a saját, hanem egész Muriana sorsát megváltoztatja.

---

Augusztusban részt vettem Eszter (Könyves 1×1) Kéktúra readathonján, amelyben magyar szerzőktől kellett olvasni, és ezzel pontokat gyűjteni. Eszter új könyvét, A toronyba zárt herceget már a Könyvhéten beszereztem, és ez a kihívás tökéletes alkalomnak tűnt arra, hogy el is olvassam a történetet. A szerzőnek ez a regény a második megjelent YA-fantasy könyve, és az első, amit olvastam, de szerencsére mindent tudott hozni ez a regény, amire előzetesen számítottam tőle.

A történet főszereplője Tary, Muriana hercege, aki egy toronyba zárva éli a mindennapjait, egyetlet rendszeres látogatója az apja, a király. Tary azért nem léphet ki a börtönéből, mert varázserő nélkül született – egy varázstalan herceg pedig a törvények szerint a királyi család bukását okozza. Tary hercegi kötelességének érzi, hogy a toronyban maradjon, és így megóvja a családja uralmát – ám egy nap egy különös lány érkezik a toronyba, és minden megváltozik.

„Egy újabb nap telt el egyedül. És ez már mindig így lesz.”

Ez a fordított Aranyhaj-koncepció keltette fel a figyelmem elsőként, ám ezen az alaphelyzeten kívül nem sok köze van a történetnek az Aranyhajhoz. Tary ugyanis a toronyból való elrablása után gyorsan egy lázadó csoporthoz kerül, ahol egyre több és több információt tud meg az országáról, és fokozatosan elveszti azt a naivitását, ami a toronybeli élete következménye. Tary okos és felelősségteljes karakter, akinek fontos a népe jóléte, és ha ehhez az kell, hogy az egész életét a toronyban töltse, akkor akár azt is megteszi – szép lassan azonban rájön, hogy ennél többet is tehet.

Eszterről tudom, hogy sokat foglalkozott írástechnikával, és látszik is a regényen: a cselekmény jó tempóban zajlik, nincsenek üresjáratok vagy felesleges, lezáratlan szálak, és végig fenntartja a történet az olvasó érdeklődését. Az események megalapozottak, a figyelmes olvasó gyakran futhat bele apró jelekbe, amelyek már egy későbbi fordulatra készítenek fel. A fordított Aranyhaj-helyzet mellett pedig más jó ötletek is felbukkannak a történetben, amitől nekem az egész történet frissnek hatott – az izgalmas mágikus lények és a különleges mágiarendszer egyértelműen elbűvöltek.

„– Tudom, hogy hatalmas áldozatot kérek tőled. Palladin a koronaherceg. Egy nap az ő feladata lesz átvenni a trónt. A te feladatod pedig, hogy itt maradj biztonságban a toronyban. Értem. És a családodért. Az országért. Ugye szeretsz annyira, hogy ezt megtedd értem?
Tary bólintott.
– Igen, apa. Bocsáss meg.”

A regény világépítése is tetszett, de szerintem sokkal több is rejlett benne, mint amit itt megkaptunk – szerintem simán lehetett volna plusz száz oldal ez a könyv, hogy jobban ki tudja bontani benne a szerző a mágiarendszert, a politikai részeket és a karakterek jellemét is. Ezt különösen az első oldalakon éreztem, ahol néhány oldal alatt lényebében megkaptuk az egész birodalom vázlatos rajzát ahelyett, hogy szép lassan tudtuk volna meg ezeket az információkat. Szintén a rövid terjedelemnek tudtam be azt, hogy a romantikus szál nálam kevésbé működött – egyszerűen kevésnek éreztem az időt, ami alatt kibontakoztak a szereplők érzései. Ettől függetlenül viszont a karaktereket nagyon kedveltem, és Tary egyértelműen megnyerte az empátiámat.

Bár én már nem feltétlenül vagyok a célkorosztály, de még így is nagyon jó élmény volt A toronyba zárt herceg olvasása, és egyetlen pillanatig sem unatkoztam, sőt, néhányszor meg is lepett a történet. Régen olvastam ilyen jó ifjúsági regényt, amit nem vitt el a romantika, cserébe viszont voltak komoly tétek, veszteségek és a döntések következményekkel jártak. A cselekmény pedig nemcsak izgalmas, hanem egészen egyedi is volt. A fiatal fantasyolvasóknak különösen jó szívvel ajánlom ezt a történetet – fiúknak és lányoknak egyaránt.

Értékelés: