Augusztusi összegzés (2025)
A legpörgősebb nyári hónap számomra mindig az augusztus, ugyanis minden évben ilyenkor megyek nyaralni, most pedig még a szüleimnél is eltöltöttem közel egy hetet az augusztus 20-a körüli napokban. A programoknak köszönhetően ebben a hónapban még annál is kevesebbet tudtam olvasni, mint azt előzetesen gondoltam. De nem bánom, mert egy izgalmas hónapot zárhattam – és a könyvek, amelyeket sikerült elolvasnom többségében nagyon tetszettek.
Tóth Eszter: A toronyba zárt herceg
„Muriana trónján csak varázserővel bíró család ülhet. Amint bármely tagja varázslat nélkül születik, a család megfosztatik minden jogától, és kiűzetik az országból.”
Tary, Muriana legifjabb hercege, egy toronyban él.
Tarynak nincs varázsereje.
Ám ezt az édesapján kívül soha senki nem tudhatja meg, ellenkező esetben elűznék a családját, akiknek hála az ország népe biztonságban és jólétben élhet.
A torony köré emelt varázsfal minden betolakodót távol tart, és gondoskodik róla, hogy Tary titka biztonságban legyen. Ám egy nap egy sólyom jelenik meg a torony közelében, és a fal ellenére bejut a toronyba.
Aztán a madarat egy sokkal veszélyesebb és szemrevalóbb betolakodó követi.
Vajon mit akar Tarytól? És mi történik, ha a herceg egyszer elhagyja rejtekhelyét? Mi vár rá a veszélyekkel és árulással teli világban, amitől az apja tizenhat éve óvja?
Tary hamarosan nem csak számtalan megválaszolatlan kérdéssel találja szembe magát, hanem olyan döntések sorát is meg kell hoznia, amely nem csak a saját, hanem egész Muriana sorsát megváltoztatja.
A hónap első olvasmánya Tóth Eszter Könyvhétre megjelent regénye volt, A toronyba zárt herceg, amely méltón megnyitotta az augusztust, ugyanis nagyon élveztem az olvasását. Egy friss, izgalmas és pörgős ifjúsági regény volt, egy nagyon szerethető főszereplővel, így nem csoda, ha elnyerte a könyv a tetszésemet. Tóth Eszter szerintem nagyon olvasmányosan és okosan ír, jól felépítette a történetet – olyannyira, hogy szívesen olvastam volna hosszabban is. Biztosan fogok majd még olvasni a szerzőtől.
Jodi Picoult, Jennifer Finney Boylan: Bódító méz
Lehetsz-e boldog, ha folyton kísért a múlt? Olivia McAfee tudja jól, milyen érzés mindent újrakezdeni. Egyik napról a másikra otthagyja férjét, és a válás után fiával, Asherrel együtt visszaköltözik a gyermekkora helyszínére, egy New Hampshire-i álmos kisvárosba, ahol átveszi az édesapja méhészetét. Az újrakezdés a gimnazista Lily Campanello számára sem ismeretlen. Amikor az édesanyjával Adamsbe költöznek a középiskola utolsó évében, mindketten abban reménykednek, hogy a környezeti változással tiszta lappal indulhatnak. A két fiatal, Asher és Lily egymásba szeret, ám a lányt időnként kétségek gyötrik, hogy teljesen megbízhat-e Asherben. Egy nap megcsörren Olivia telefonja: Lily meghalt, a rendőrség pedig Ashert gyanúsítja a gyilkossággal. Olivia a végsőkig kitart fia ártatlansága mellett, de önmagának kénytelen beismerni, hogy Asheren időnként megmutatkozik az apja erőszakos természete. Ahogy a bírósági tárgyalás során kirajzolódnak az ügy részletei, Olivia rádöbben, hogy Asher több titkot rejteget, mint sejtette. Jodi Picoult és Jennifer Finney Boylan közös regénye egy felejthetetlen szerelem, egy tragikus haláleset és egy izgalmas nyomozás története, amely arra a kérdésre keresi a választ, mi mindent teszünk kockára, ha a boldogságunk érdekében felvállaljuk önmagunkat.
Még júliusban kezdtem el hangoskönyvként hallgatni a Bódító mézet, amelyről már nagyon sokat hallottam korábban, de szinte semmit sem tudtam a történetéről. A borító és a cím sem árul el sokat, bár a címből már látszik, hogy a méz és a méhek fontos szerepet kapnak a regényben. Spoiler nélkül nagyon nehéz erről a könyvről mesélni, de annyit elmondhatok, hogy egyszerre egy lélektani regény és egy tárgyalótermi dráma, rengeteg nagyon fontos kérdéssel és problémával. És ráadásul a a méhekről és a méhészetről is nagyon sok izgalmas információt megtudhattam a kötetből!
Baráth Katalin: Aki gróf úr akar lenni
Mialatt Angliában Jane Austen a legújabb regényét körmöli, addig Magyarországon egy balsorsú grófkisasszonyt csak a házasság menthet ki szorult helyzetéből.
Ám a kisasszony legalább olyan makrancos, mint amilyen ágrólszakadt.
A szomszéd kastély urának jobbkezét, egy fortélyos, közrendű férfit szintén csak a házasság segítheti hozzá, hogy följebb kapaszkodjon a ranglétrán.
Ám a férfi legalább olyan csapodár, mint amilyen becsvágyó.
Ők ketten talán megakadályozhatják a merényletet, amely végveszélybe sodorná az országot. Nincs visszaút: együtt kell menekülniük kémek, titkos társaságok és egyéb ármányok – no meg az esküvő fenyegetése elől.
Baráth Katalin nyolcadik regényében kaland, intrika és csipkelődő főhősök várnak minden olvasót, aki szívesen elmerülne egy színes és derűs történelmi mesében.
Még egy magyar szerzőtől olvastam ebben a hónapban, méghozzá egy olyan regényt, amely nagyon régóta van már a várólistámon: ez volt az Aki gróf úr akar lenni Baráth Katalintól. Ez a kötet egy alternatív történelmi/romantikus regény, amelynek helyszíne a 19. századi Magyarország, a főszereplője pedig egy már-már vénlánynak számító grófkisasszony és egy csapodár férfi, aki belekeveredik az ország politikai elitjébe. A kötet hangvétele és stílusa nagyon tetszett, a főszereplő páros csípős párbeszédei pedig igazán élvezetessé tették számomra a könyvet.
Allison Saft: Wings of Starlight – Tél és Tavasz határán
Mielőtt Tündérrév királynőjévé koronázták, csupán egy fiatal tündér volt, akinek választania kellett a kötelesség és a szíve között…
A meleg évszakok tündérei évszázadok óta nem keltek át Télvadonba, és bár sokan tartanak a fagyott vidékeken ólálkodó szörnyektől, Clariont mindig is vonzotta a Tél komoly szépsége. A jelenlegi uralkodó és az évszakminiszterek vigyázó szemei alatt azonban nincs sok ideje az ábrándozásra, miközben egyre fogynak a napok közelgő koronázásáig.
Egészen addig, amíg a palotába meg nem érkezik a hír a szörnyről, amely átkelt a Télből a Tavaszba. Clarion úgy érzi, hogy ha leszámol a fenyegetéssel, bizonyíthatja, hogy méltó új szerepére. A Tél határán azonban a szörnyeteg helyett Milorira, Télvadon ifjú őrzőjére talál. Miközben a birodalmaik megmentésére sietnek, valószínűtlen kötelék alakul ki közöttük.Ahogy a szövetségük valami többé válik, ráébrednek, hogy a meleg évszakok tündéreinek és a Tél lakóinak okkal kell távol maradniuk egymástól, és hogy a távolság ára épp olyan halálos, mint a Télvadonban portyázó szörnyek.
Az augusztusi olvasmánylistám egyik fénypontja volt a Tél és Tavasz határán, amely rögtön a megjelenése után landolt a polcomon. A regény a Csingiling és a szárnyak titka előzménye, amelynek Clarion a főszereplője, és még azelőtt játszódik, hogy királynővé koronázták volna. Nekem nagyon jól esett ezt a regényt olvasni, mert visszarepített a gyerekkoromba, és a Csingiling világába, amelyet még most is nagyon szeretek. A történet kedves és izgalmas, egy picit komolyabb a mesénél, de nem túl ijesztő, ezért tinédzsereknek is ajánlom – na és persze az örökké fiatal felnőtteknek.
E. Lockhart: A hazudósok
Egy gyönyörű és előkelő család.
Egy magánsziget.
Egy ragyogó lány, akinek baja esett; egy szenvedélyes fiú, aki a társadalmi igazságot keresi.
Egy négyfős baráti kör – a Hazudósok, akiknek a barátsága pusztító fordulatot vesz.
Egy forradalom. Egy baleset. Egy titok.
Hazugságok hazugságok hátán.
Igaz szerelem.
Az igazság.
A hazudósok a többszörös díjnyertes író, E. Lockhart új, modern, intelligens, titokzatos regénye.
Olvasd el!
És ha valaki megkérdezi, mi történik a végén, csak HAZUDJ!
Az utolsó augusztusi olvasmányom A hazudósok volt, amelyet szerettem volna még a nyár folyamán elolvasni. A rövid terjedelem ellenére a történet bőven tartogat meglepetéseket. Bár az elején kicsit értetlenül álltam a történet előtt, a második felére már nagyon izgalmassá vált, a befejezés pedig tényleg annyira sokkoló volt, ahogy azt másoktól hallottam. Ha érdekel a könyv, akkor a legjobb, ha nem tudsz róla semmit, egyszerűen csak beleveted magad a történetbe.
Augusztusban elolvasott könyvek száma: 5
Elolvasott oldalak száma: 1828
