Baráth Katalin: Aki gróf úr akar lenni

Az Aki gróf úr akar lenni fülszövege:

Mialatt Angliában Jane Austen a legújabb regényét körmöli, addig Magyarországon egy balsorsú grófkisasszonyt csak a házasság menthet ki szorult helyzetéből.
Ám a kisasszony legalább olyan makrancos, mint amilyen ágrólszakadt.

A szomszéd kastély urának jobbkezét, egy fortélyos, közrendű férfit szintén csak a házasság segítheti hozzá, hogy följebb kapaszkodjon a ranglétrán.
Ám a férfi legalább olyan csapodár, mint amilyen becsvágyó.

Ők ketten talán megakadályozhatják a merényletet, amely végveszélybe sodorná az országot. Nincs visszaút: együtt kell menekülniük kémek, titkos társaságok és egyéb ármányok – no meg az esküvő fenyegetése elől.

Baráth Katalin nyolcadik regényében kaland, intrika és csipkelődő főhősök várnak minden olvasót, aki szívesen elmerülne egy színes és derűs történelmi mesében.

Augusztusban egy nagyon régi tartozásomat tudtam le azzal, hogy elolvastam Baráth Katalin történelmi romantikus regényét. Ezt a kötetet két évvel korábban, a megjelenése után vásároltam meg, mert épp egy olyan időszakomban kapott el, amikor nagyon szerettem volna magyar környezetben játszódó történelmi romantikust olvasni, amely a 19. századi hercegek és grófkisasszonyok világába kalauzol el. Ám sajnos a nyár elmúlt anélkül, hogy elolvastam volna, a hangulatom is más témák felé terelt, a könyvet pedig félretettem. Sajnos az sem segítette, hogy elővegyem a kötetet, hogy idő közben kevésbé jó érékeléseket olvastam a kötetről – számomra azonban határozottan pozitív meglepetés volt.

A történet főszereplője Helén, egy grófkisasszony, aki azonban már csak a címében kiváltságos, a családja ugyanis elszegényedett – az ütött-kopott kastélyukat is csak Helén édesapjának egyik régi barátja menti meg, aki nemcsak megengedi, hogy a grófi pár az otthonában maradjon, de egy trükkös záradékkal azt is lehetővé teszi, hogy Helén születendő gyermeke ismét visszakapja majd a családja ősi birtokát. Az egyetlen probléma, hogy Helénnek nemcsak gyermeke nincs, de már-már vénkisasszonyként a házasságra is egyre kevesebb az esélye.

A másik főszereplőnk Bojtár Vince, aki egy nagy hatalmú magyar herceg titkáraként a magyar politikai elit köreiben forog, ám sajnos nincs meg a rangja ahhoz, hogy magasabb pozícióba léphessen. Szerencsére a feljebbvalójának már meg is van az ötlete, hogy miként juttathatja Vincét grófi címhez… Innen veszi kezdetét a történet, amelyet átsző a politikai intrika, és ahol szerelembe esni sem olyan egyszerű, hiszen sosem tudhatjuk, hogy ki mond igazat, és kinek vannak hátsó szándékai.

„– Minekután öt perce vagyunk ismerősök, és az illemtankönyvnek annak idején egészen a hatodik oldaláig eljutottam, jobban érezném magam, ha a háta mögött ülnék – jelentette ki. – Nem pedig az ölében.”

Az Aki gróf úr akar lenni ugyanis egy alternatív történelmi regény, amely a 19. századi Magyarországon játszódik, és egy ponton másként alakítja a történelmet, mint ahogy az valójában volt. A politikai/áltörténelmi részeket szerintem a szerző megfelelő mennyiségben és ritmusban adagolta a romantikus szálhoz, hogy aztán az események összeérjenek, és a szereplőik hirtelen a dolgok középpontjában találják magukat. A két főszereplő gyakran keveredik szócsatákba, és a köztük egyértelműen érezhető kémia nemcsak viccesebbé, de olykor egészen szenvedélyessé is teszi a párbeszédeiket.

A főszereplőkön túl a mellékszereplők ugyan nem kaptak nagyon sok szerepet – inkább csak egy-egy fontosabb momentumuk volt, de valós történelmi alakok halvány körvonalait is felfedezhetjük közöttük – még ha a szerző a könyv végén tagadja is a hasonlóságokat.

„– Hölgyem – mondta nyájasan a férfi. – Kegyed látott abban a kádban úgy, ahogy a mi Urunk megteremtett. És ezek után még idegennek tart? Vajon mi kell ahhoz, hogy ismerősök legyünk, netán barátok?
– Tyúkot is láttam már toll nélkül, uram, de nem állíthatom, hogy azóta bizalmas levelezést folytatunk.”

A cselekmény azonban önmagában nem győzött volna meg – az írásmód ennél a könyvnél nagyon sokat adott nekem az élményhez. A regény ugyanis tele van humorral, mivel a szereplőink egyre-másra mókás, sokszor egészen kifordított helyzetekben találják magukat. És mivel a karakterek fejébe látunk, azt is pontosan tudhatjuk, ha épp nagyon bután próbálják összerakni a körülöttük egyre bonyolultabbá váló világ darabkáit. Bár a nyelvezet utal a korabeli(nek vélt) magyar nyelvre, mégis egyszerűen olvasható és könnyed, így az egész könyv egy kellemes, vicces és könnyed olvasmánnyá vált.

Bár az Aki gróf úr akar lenni nem tartalmaz hatalmas csavarokat vagy nagy meglepetéseket, mégis igazán kellemes olvasmány volt, amely tökéletesen illett az augusztusi időszakba, és amelyet a történelmi romantikus regények kedvelőinek biztosan fogok még ajánlani. A hónap első felében A toronyba zárt herceg mellett ez is egy kimondottan üdítő olvasmány volt, részben amiatt is, mert ismerős helyszíneket és történelmi eseményeket fedezhettem fel ebben a regényben – jó bizonyíték ez arra, hogy érdemes magyar íróktól is olvasni.

Értékelés: