Szeptemberi összegzés (2025)

Eltelt a szeptember, és ezzel együtt megérkezett az igazi őszi időjárás, amikor reggelente már csípős az idő, és nincs is jobb időtöltés, mint egész hétvégére bekuckózni egy finom kávéval, egy puha takaróval és egy jó könyvvel. Az utóbbi években – amióta már nem járok iskolába – az őszi időszakban sokat tudtam olvasni, és idén kifejezetten erősen kezdődött az évszak, ugyanis szeptemberben rekord mennyiségű oldalt olvastam el. A fizikai kötetek mellett ráadásul hangoskönyveket is sikerült olvasnom – lássuk, milyeneket!

---

Lucy Jane Wood: Újra bűbájos

Belladonna Blackthorn még nem veszítette el a varázserejét… de már jó ideje nem is érezte igazán.
Belle teljesen kiégett. Nem elég, hogy titkolnia kell boszorkányságát a külvilág előtt, de szeretett munkahelyét, a Lunar könyesboltot is meg kell védenie saját, elviselhetetlen tulajdonosától, aki hozzá nem értésével egyre biztosabban sodorja a csőd felé. Nagy a teher Belle vállán, így a mágiája tökéletesítése a legutolsó dolog, ami éppen foglalkoztatja.
Ám amikor harmincadik születésnapján a boszorkányok gyülekezete magához hívatja, és próba elé állítja, amely eldönti, méltó-e még a boszorkányságra, kiderül: ha nem találja meg újra a varázserejét, örökre elveszítheti azt. Egy hónap áll rendelkezésére, hogy helyrehozza a dolgait, azonban a jelek arra utalnak, hogy egy sötét erő munkálkodik ellene. Belle-nek minden segítségre szüksége lesz – a körülötte lévő nőktől, a nagymamája szellemétől, egy váratlan mentorfigurától, és még egy (bosszantóan jóképű) őrzőtől is, aki felesküdött rá, hogy megvédi…
Lucy Jane Wood regénye felemelő történet az önszeretet erejéről, valamint a családról, amit magunk választunk, miközben egy lassan kibontakozó románccal is vár – az Újra bűbájos hamisítatlan lélekmelengető olvasmány a hűvösebb őszi napokra.

A hónapot – nagyon stílusosan – egy ízig-vérig őszi kötettel kezdtem, az Újra bűbájossal. A regény egy 30 éves nő történetét követi, aki bár varázserővel rendelkezik, de elhanyagolta ezt a képességét, így félő, hogy a boszorkánytanács elveszi tőle. A kötet valóban jól hozza az őszi hangulatot, és én együtt tudtam érezni a főszereplő problémáival is, de a cselekményt némiképp túlírtnak éreztem, sok felesleges szócsépléssel, így összességében nem lett a kedvenc könyvem Lucy Jane Wood regénye.

Julia Quinn: A ​vikomt, aki engem szeretett 

1814 is eseménydús szezonnak ígérkezik, de e sorok írójának véleménye szerint ez nem igaz Anthony Bridgertonra, London legkívántabb agglegényére, aki ez idáig semmi jelét nem mutatta házasulási szándékának. És az igazat megvallva, miért is mutatná? Nála jobban senki nem játssza a tökéletes élvhajhászt.
Lady Whistledown társasági lapja, 1814. április

De a pletykalap szerzője ezúttal téved. Anthony Bridgerton nemcsak hogy elszánta magát a nősülésre, de már ki is választotta magának a feleségjelöltet. Az egyetlen akadály a hölgy nővére, Kate Sheffield, a legalkalmatlankodóbb nőszemély, aki valaha londoni bálterembe tette a lábát. A tüzes intrikus megőrjíti Anthonyt elszántságával, hogy megakadályozza a házasságot. De amikor Anthony Bridgerton éjszakánként lehunyja a szemét, Kate igen erotikus álmokban jelenik meg neki. A közvélekedéssel ellentétben Kate biztosra veszi, hogy nem a megjavult szoknyavadászokból lesz a legjobb férj; Anthony Bridgerton pedig a legnagyobb élvhajhász. Kate elszántan védelmezi a férfitól húgát, de fél, hogy éppen az ő szíve sebezhető. Amikor Anthony ajka az ajkához ér, hirtelen attól tart, ő maga sem képes ellenállni ennek a megvetendő élvhajhásznak.

Még augusztus végén kezdtem el hangoskönyvben hallgatni a Bridgerton-sorozat második részét, amelyet szeptemberben már felváltva olvastam és hallgattam. A vikomt, aki engem szeretett Kate és Anthony történetét meséli el, és bár a sorozatban nem az ő párosuk volt a kedvencem, a könyvben igazán megszerettem mindkettejüket. Julia Quinn regényei viccesek és sziporkázóak, a párosai között pedig mindig szuper kémia van – Anthony és Kate parázs szócsatái pedig különösen jól sikerültek. Amint időm engedi, robogni fogok tovább a sorozattal.

Morisita szuu: A ​szerelem jelei 1-2.

A hallássérült Juki élete a barátai és a divat körül forog. Megszokta már, hogy jelnyelvvel és a telefonjával kommunikáljon, de amikor egy turista angolul megszólítja, pánikba esik – szerencsére közbelép egy jóképű idegen, és kisegíti. Icuomi elbűvölő világjáró, aki három nyelven beszél, de a siketekről nem tud semmit, és nagyon szeretné megismerni Jukit. A két fiatal romantikus téli randevút tervez, de Juki egyik gyerekkori barátja félti őt a kapcsolattól. Vajon valódi köztük a vonzalom? Vagy elolvad, amikor a hó is?
A Shortcake Cake szerzője, Morisita szuu új sódzso mangája több mint egymillió példányban kelt el. A különleges szerelmes történet tele van hiteles részletekkel a japán jelnyelvvel és a hallássérültek életével kapcsolatban, és szerte a világon meghódította a romantikus mangák rajongóit.

A Gabo Kiadó idén megjelent mangái közül több is felkeltette már a figyelmemet, d a leginkább A szerelem jelei izgatott, méghozzá azért, mert a történet egyik főszereplője egy siket lány, aki jelbeszéddel kommunikál. Nagyon kíváncsi voltam, hogy hogyan tud ez megjelenni képregényes formában, és szerencsére a szerző remekül oldotta meg azt, hogy a jelbeszéd élőnek tűnjön a lapokon. A romantikus szállal ugyanakkor nem voltam maradéktalanul elégedett, mert a fiú, Icuomi szerintem sokszor lekezelő volt Jukival – bár a második részre már sokat fejlődött ebből a szempontból.

Michael Crichton, James Patterson: Kitörés

A Mauna Loa vulkán kitörésére készülnek Hawaiin, és az előzetes számítások szerint a láva egy katonai bázis felé veszi majd az irányt. A Hawaii Vulkánmegfigyelő Központ vezetőjét, John MacGregort a hivatalos bejelentés után azonnal egy kórházban fekvő tábornokhoz hívják, aki a hadsereg egy szörnyű hibájára próbálja figyelmeztetni a tudóst.
MacGregoréknak versenyt kell futniuk az idővel, ha meg akarják akadályozni a még nagyobb katasztrófát…
A 2008-ban elhunyt sztárszerző, Michael Crichton (Jurassic Park, Westworld) jegyzeteiből a Magyarországon is rendkívül népszerű amerikai író, James Patterson írt feszes felépítésű, mesterien megkomponált thrillert, amely egy katasztrófafilmhez hasonlóan kiváló érzékkel adagolja a feszültséget.

Bár még csak a szeptemberi olvasmánylistám elején járunk, máris látszik, hogy ebben a hónapban igazán sokféle könyvet sikerült megismernem. A Kitörés egy izgalmas kalandregény volt, amelyben a főszereplőnk egy vulkánszakértő, és azon dolgoik, hogy megmentse Hawaii szigetét minden idők egyik legnagyobb vulkánkitörésétől. Azok számára, akik szeretik a klasszikus katasztrófafilmeket, igazi csemege lesz ez a történet – jó szívvel ajánlom nekik!

Alexene Farol Follmuth: Twelfth ​Knight – A tizenkettedik lovag

Viola Reyes bosszús. Aprólékosan kidolgozott szerepjátékötletét leszavazták, a legjobb barátja pedig azt tanácsolja neki, hogy próbáljon meg kicsit „szerethetőbb” lenni… Az iskola sztárfutójátékosa, Jack Orsino pedig – a leglustább diáktanácselnök, akivel valaha találkozott – nagyon megnehezíti a dolgát elnökhelyettesként…
Vi kedvenc helye, ahová elmenekülhet a világ elől, a Tizenkettedik lovag nevű MMORPG. Az online világ azonban nem bánik túl jól a Vihoz hasonló lányokkal, akik rendkívül ügyesek, és van bátorságuk ezt meg is mutatni. Ezért Vi létrehoz magának egy férfi alteregót, és Cesario lovagként játszik, ami menedéket biztosít számára.
Azonban mikor Jack Orsino egy sportsérülés következtében felfedezi a Tizenkettedik lovag világát, Vi megrettenve ébred rá, hogy kettejük online alteregója, Cesario és Orsino herceg, meglepően összeillenek.
Ahogy az éjszakába nyúló videójátékos kalandok az életről és szerelemről szóló beszélgetésekbe torkollanak, Vi és Jack hamar ráébred, hogy már nem csupán fegyverforgató karakterek egy online játékban. Azonban Vi megőrzi valódi kilétének titkát, és Jack a való világban kezd beleszeretni…

A szeptemberem kétségkívül legnagyobb meglepetése A tizenkettedik lovag volt, amelyet hirtelen felindulásból olvastam el, elsősorban azért, mert nem olvastam még szerepjátékos romantikus történetet. A regény főszereplői Vi és Jack, akik középiskolába járnak, ám azon kívül, hogy mindketten a diáktanács tagjai, nem sok közös van bennük. Vi vérbeli geek, aki szereti az asztali szerepjátékokat a fantasy sorozatokat és a számítógépes játékok világát, Jack pedig egy népszerű focista. A kettejük dinamikája azonban mégis nagyon jó volt, és a cselekmény is izgalmasan volt összerakva – rég nem olvastam ennyire jó YA-romantikust.

Laurie Gilmore: A ​Pumpkin Spice Kávézó

A Szívek szállodája fűszeresebb kiadásban…
Jeanie Ellis azonnal kap a lehetőségen, amikor nagynénje felajánlja neki szeretett kávézóját, a Pumpkin Spice kávézót, hiszen végre megszabadulhat szörnyen unalmas irodai munkájától, és új életet kezdhet Dream Harbor aranyos kisvárosában. Azonban a beilleszkedés nem zökkenőmentes. Éjszakánként szörnyű ricsajra ébred, és egy kicsi kávézó is nagy gondokkal járhat, főleg, ha valaki szabotálni próbálja. Szerencséjére a kávézó egyik beszállítója a segítségére siet egy szerencsétlen baseballütős epizód után – ráadásul ez a beszállító kifejezetten jóvágású.
Logan Anders legszívesebben selyemtyúkjai társaságában tölti az idejét, elvégre ők az egyetlen nőnemű lények, akik megértik őt. Nem érdeklik a kisvárosi pletykák, és még kevésbé érdekli a helyi kávézó új tulajdonosa, az irritálóan jókedvű, folyton nyüzsgő nagyvárosi lány – csakhogy valamiért képtelen ellenállni neki.
A hűvös őszi napok közeledtével mindkettőjüknek döntenie kell. Vajon megéri kimerészkedni a komfortzónájukból, és új, bizonytalan dologba vágni, aminek talán szívfájdalom lesz a vége?
A Pumpkin Spice kávézó tökéletes olvasmány a bekuckózós estékre, és azokra a napokra, amikor az ősz színeire és illataira vágyunk.

Elolvastam – pontosabban meghallgattam – ebben a hónapban az elmúlt év legnagyobb őszi könyvszenzációját, A Pumpkin Spice kávézót is. Bár még mindig elég sokan olvassák a könyvet, engem egyáltalán nem mozgatott meg addig, amíg nem láttam, hogy hangoskönyvként is elérhető – és mivel épp kerestem valami könnyed romantikust a második Bridgerton-rész után, úgy döntöttem, hogy belevágok. Bár a regény értékelései nagyon vegyesek, én összességében nem tartom rossz könyvnek: egy könnyed limonádé, nem túl mély karakterekkel, az én ízlésemnek kicsit sok spicy jelenettel, és nagyon jó, őszies hangulattal.

M. L. Wang: Vér a fényes égbolton

A mágia ipari utópiává formálta Tiran városát – de komoly árért cserébe. És most eljött a törlesztés ideje.
Sciona négyéves korában vesztette el a szüleit, ezért egész életében úgy érezte, hogy többet kell bizonyítania a diáktársainál. Az azóta eltelt húsz évben minden idejét és energiáját a mágia tanulmányozásának szentelte, azon eszelős vágytól hajtva, hogy teljesítse a lehetetlent, és ő legyen az első nő, akit felvesznek a Legfőbb Magisztrátusba. De amikor felküzdi magát a főmágusi rangra, rájön arra, hogy a valódi kihívások csak most várják. Ráadásul új kollégái hamar az értésére adják, hogy nem látják szívesen, és asszisztensként egy egyszerű takarítót osztanak be mellé.
Csakhogy sem Sciona, sem a többi mágus nem sejti, ki is az új segéd valójában. Thomil egykor nem takarító volt: a várost körülvevő mágikus határon túlról származik, egy nomád vadász törzsből. Tíz éve élte túl azt a veszélyes átkelést, amely a családját elpusztította. Most pedig, hogy egy főmágus mellett dolgozik, végre lehetősége nyílik megérteni azokat az erőket, amelyek elpusztították a törzsét, száműzték szülőföldjéről és a tiraniakat hatalmon tartották.
Ellentmondásokkal terhelt szövetségük során Sciona és Thomil egy olyan ősi titok nyomára bukkannak, amely örökre megváltoztathatja a mágiat – ha előbb bele nem pusztulnak. Sciona egész életét az igazság keresésének szentelte… de vajon mennyit ér egyetlen igazság, ha a civilizáció jövője a tét?

A hónapom egyik fénypontja volt M. L. Wang standalone fantasy kötete, a Vér a fényes égbolton. Ebbe a történetbe kissé félve kezdtem bele, mert több helyről is azt hallottam, hogy néhol problémás a történet, de nekem nagyon tetszett a kötet egyedi mágiarendszere, és a főszereplőnk, Sciona karakterét is abszolút értettem. A történet izgalmas, és ami még fontosabb, felvet egy sor morális kérdést, miközben nem nyújtja túl hosszúra a cselekményt, de szerintem nem hagy hiányérzetet sem. Nem mondom, hogy tökéletes könyv, de számomra nagyon jó élmény volt az olvasása.

Elizabeth Lim: Az ​alkonyhántó 

Maia Tamarinnak hatalmas árat kellett fizetnie azért, hogy elkészíthesse Amana gyermekeinek legendás ruháit. Bár a szerelme, Edan segítségével végrehajtotta a lehetetlen küldetést, közben egy megtörhetetlen átok sújtott le rá. A lányt megérintette egy démon, és mindennap elveszít egy kicsit önmagából: a testét, az elméjét, végül a lelkét is. Ám Maia nem ér rá meggyászolni az életét, mert A’landi továbbra is a háború küszöbén áll. Sarnainak, a sanszen egyetlen lányának hozzá kell mennie Khanudzsin császárhoz, különben az országot felemészti a polgárháború, és minden áldozat hiábavaló volt. Ám az úrnőnek más tervei vannak…

A hajnalszövő folytatását udvari intrikák, álnok démonok és lélegzetelállító varázslatok teszik letehetetlen olvasmánnyá.

Elizabeth Lim új regénye, Az alkonyhántó sajnos már nem volt ennyire pozitív élmény számomra. A regény A hajnalszövő-duológia második része, ahol ismét Maia nyomába eredhetünk, aki egyszerre szeretné megmenteni az otthonát a háborútól, és megtörni az őt sújtó átkot. Izgalomból tehát nincs hiány, és a világ, amelyben járunk, továbbra is lenyűgöző, mégis hiányérzetem maradt: sokszor unatkoztam, és hiányoltam a varázslatot, amelyet Elizabeth Lim általában hangsúlyosabban jelenít meg a könyveiben.

Sophie Irwin: Hozományvadász ​hölgyek kézikönyve

Kitty Talbotnek, akire az apja tekintélyes adósságot hagyott, mihamarabb pénzre van szüksége. Pontosabban egy vagyonos férjre. Mindössze négy hónapja maradt, hogy megmentse a családját az anyagi csődtől.
Miután Kitty soha nem riadt vissza a kihívásoktól, ebben a szorult helyzetben is feltalálja magát: összecsomagol, és elindul egész Anglia legkíméletlenebb hadszíntere, a londoni bálok világa felé.
Műveltségben és kifinomultságban talán elmarad a többi ifjú hölgy mögött, de az eltökéltsége, a csökönyössége és a leleményessége minden akadályon átlendíti őt. Bízik benne, hogy még a báli szezon vége előtt megkérik a kezét, egyvalakivel azonban nem számol: Lord Radcliffe-fel. A nagyvilági, kissé tartózkodó Radcliffe átlát a szitán, azonnal rájön, hogy Kitty egy mindenre elszánt, pénzéhes hozományvadász, ezért elhatározza, hogy keresztülhúzza a számításait, kerül, amibe kerül.
Vajon sikerül Kittynek megmentenie a családját a teljes kiszolgáltatottságtól? Egy perc vesztegetni való ideje sincs, és senki, még egy lord sem állhat az útjába.

Szeptemberben volt egy harmadik romantikus regény is, amelyet hangoskönyvben hallgattam: a Hozományvadász hölgyek kézikönyve. Ez a könyv régóta piszkálja a fantáziámat, és nem véletlenül, ugyanis nagyon jó értékelések vannak a könyvről. Igazából ez a történet nagyon hasonlít a Bridgerton-könyvekre, mind stílusában, mind elbeszélésmódjában, csak a spicy jeleneteket hagyja el. A regény főszereplője, Kitty, egy nagyon erős karakter lett, aki egyszerre humoros, de van érzelmi mélysége is. A romantikus szál pedig nagyon jól sikerült, és remekül felépítette a szerző. A történelmi romantikusok kedvelőinek én mindenképp ajánlom ezt a könyvet – méltánytalanul el van hanyagolva szerintem.

A. B. Poranek: Ahol ​megdermed a sötét

Liskát egész életében arra nevelték, hogy a mágia szörnyű, és a gyakorlói szörnyetegek. Mindent megtenne hát, hogy szabaduljon a veleszületett varázslattól. Elhatározása egy veszélyes, démonok lakta erdőbe vezeti, ahol kénytelen alkut kötni az erdő őrzőjével, a több száz éves, ámde ifjú arccal bíró leszyvel: ha egy évig szolgálja a démont, akkor az a szolgálata leteltével megszabadítja a varázserejétől.
Liska azonban hamarosan nyugtalanító felfedezést tesz a leszy romos és meglehetősen hóbortos udvarházában: nem ő az első, aki alkut kötött a démonnal, és minden elődje rejtélyes módon eltűnt. Ha a lány túl akarja élni a kialkudott évet, fel kell fednie szófukar házigazdája titkait, és szembe kell néznie a múltja szellemeivel. Mert valami ébredezik az erdőben, valami halálos és könyörtelen, amely még a leszyt is megrémíti… És csak úgy győzhetik le, ha Liska megtanulja elfogadni a benne rejlő mágiát, amitől mindig is szabadulni próbált.

A szeptemberem utolsó olvasmánya, amelyet épp 31-én fejeztem be, a General Press újdonsága volt, az Ahol megdermed a sötét. És bár a hónap utolsó könyve volt ez számomra, mégis a szeptemberi olvasmányaim legjobbja lett. Alapvetően nem rajongok a romantasy műfajáért, de ez a könyv épp nekem való volt: a történet sötét hangulata már az első oldalaktól nagyon megkapó volt, a cselekmény izgalmas, aminek nem megy a rovására a romantika, mégis nagyon szépen fel volt építve a két főszereplő kapcsolata – és ehhez még csak explicit szexjelenetekre sem volt szükség. Bár ez a regény sem mentes teljesen a klasszikus romantasy-kliséktől, a szerző mgis bátran nyúlt a műfajhoz, és tényleg csodálatos regényt alkotott meg.

Szeptemberben elolvasott könyvek száma: 11
Elolvasott oldalak száma: 3864

Ez lett volna a szeptemberi olvasmánylistám. Ha szeretnél máskor is értékeléseket olvasni tőlem, akkor kövess a Facebookon vagy az Instagarmon!