Olga Tokarczuk: Az elveszett lélek (Olvassunk Nobel-díjas szerzőktől 1.)

Az elveszett lélek fülszövege:

A Nobel-díjas Olga Tokarczuk első gyerekeknek (is) szóló képeskönyve testről, lélekről, várakozásról és türelemről.

Az idei könyvfesztiválon feltett szándékom volt, hogy szétnézzek azoknak a kis kiadóknak a standjánál, akiknek a könyveit a könyvesboltokban egyébként nem találom meg. Így vetődtem a Csirimojó kiadó standjához, ahol az ott dolgozók nagyon kedvesen ajánlottak nekem néhány felnőtteknek szóló kiadványt, és végül – miután belelapoztam – Olga Tokarczuk kötetét hoztam haza magammal. Ez a könyv engem elsősorban a hangulatával vett meg: a sárgás, régi könyveket idéző oldalakkal, és a szemet gyönyörködtető, de kissé melankolikus rajzstílusával.

Az elveszett lélek egy elsősorban felnőtteknek írt kötet, amelyben azonban mégsem a szöveg dominál – a szöveges tartalom csupán néhány mondat a kötetben. Így ez a történet remek belépő lehet a csendes könyvek világába is, amelyekben már kizárólag a képek mesélik el a történetet. Az alaphelyzet egyébként könnyen leírható: egy férfi elveszíti a lelkét, egy doktornő pedig elmondja neki, hogy a lelke lemaradt tőle, ahogy átrohant az életen. Azt javasolja, hogy pihenjen meg, és várja meg a lelkét. A könyv ezután két szálra bomlik: látjuk, ahogy a főszereplőnk hosszan várakozik, miközben a lelke járja a világot, hogy lassan utolérje őt.

A kötet fő témája a lelassulás, és a képek metaforikusan is igazodnak ehhez, hiszen ahogy haladunk előre a történetben, a nyüzsgő tömeg helyét a képeken átveszi a nyugodt táj és a természeti elemek. A kötet pedig segít az olvasónak is lelassulni: ha szeretnéd igazán befogadni a könyvet, akkor mindenképpen szánj rá elegendő időt, hiszen igazán csak úgy ad nagy élményt ez a könyv, ha időt szánsz a rajzok nézegetésére. Joanna Concejo, a kötet illusztrátora elképesztő munkát végzett ezzel a könyvvel, így minden oldal egy valóságos kis műalkotás lett.

Számomra összességében kellemes élményt nyújtott Az elveszett lélek lapozgatása, és úgy érzem, hogy a rohanó világunkban több ilyen kötetre lenne szükségünk, amelyek segítenek egy kicsit lelassulni, és közeledni a természethez, a növények egyszerű szépségéhez és csendjéhez. Bár én felnőtteknek ajánlom ezt a könyvet elsősorban, bátran lapozgassátok együtt a gyerekekkel is – a képek lenyűgözőek és aprólékosak, így a kicsik is biztosan meg fogják találni a kötetben azt, ami számukra érdekes.

Értékelés: