Nicolas Barreau: A nő mosolya

Fülszöveg:

Véletlenek pedig nincsenek! – vallja Aurélie Bredin, aki édesapja halála után átveszi egy kis párizsi étterem irányítását. Azon a végzetes novemberi napon, amikor olyan boldogtalannak érzi magát, mint még soha, a Szent Lajos-sziget kis könyvesboltjában különös könyvre bukkan: A nő mosolya című regény egyik helyszíne nem más, mint az ő vendéglője, a főhősnő pedig mintha… 
Nem, ilyen nincs! Aurélie elhatározza, hogy utánajár a rejtélynek: meg kell ismerkednie a regény írójával. Csakhogy próbálkozásai sorra kudarcot vallanak, mígnem egy szép napon az író levele a postaládájába pottyan. Találkozásuk azonban egészen másképp alakul, mint ahogy elképzelte…

Sokat gondolkoztam rajta, hogy hogyan is vélekedjek erről a könyvről, mert egy könnyed szerelmi történettől nyilvánvalóan nem várhatjuk el ugyanazt, mint egy szépirodalmi alkotástól, hiszen az elsődleges célja a szórakoztatás. Ennek nagyjából meg is felelt ez a rövidke könyv: vidám, könnyed, igazi nyári olvasmány. Az alapsztori nagyon izgalmas, ugyanis a főszereplő, Aurélie egy csúnya szakítás után rátalál egy olyan könyvre, amiben ő maga a főszereplő. A lány izgatottan veti bele magát a szerző felkutatásába, miközben fogalma sincs róla, hogy egy csalás közepébe tenyerelt bele.

Két dolog volt, ami viszont egyáltalán nem tetszett. Az egyik az, hogy a karakterek nagyon egysíkúra sikerültek, és erre nem mentség az sem, hogy ez egy szórakoztató olvasmány. Sokat segített volna a dolgon, ha megismerjük a szereplők múltját, amiből egy-két érdekes dolgot kiemelt a szerző (ilyen Aurélie kapcsolata az apjával), azokat is csak felületesen. Nekem egy kicsit hiányzott a jövőbe pillantás is, és egy fejezetet el tudtam volna képzelni még a könyv végén, Aurélie szemszögéből, így egy kicsit elsietettnek, lezáratlannak éreztem a könyvet, valahogy nem illik a mű egészéhez a lezáratlan befejezés. A másik dolog, ami nagyon idegesített, hogy a szerző folyamatosan előreutalásokat csempészett a műbe, amik nem csupán sejtettek, hanem egy az egyben lelőtték a főbb fordulatokat.

„Tavaly novemberben egy könyv mentette meg az életemet.”

Mindezek ellenére nem mondom, hogy nem szerettem a könyvet, kifejezetten gyorsan haladtam vele, és itt-ott sikerült is teljesen beleélnem magam a cselekménybe. A francia hangulatot is éreztem, bár csak nyomokban, nem hatotta át teljesen a könyvet. Könyvmolyként pedig az is belopta magát a szívembe, hogy a cselekmény egyik fő szála egy könyvkiadóban játszódik. Mindezek miatt ajánlom mindenkinek, akik egy könnyed nyári történettel akarják múlatni az időt.

„Elvégre ha jobban odafigyelünk, mindnyájunknak megvannak a magunk bonyolult tulajdonságai, érzékeny pontjai, rigolyái.”

Értékelés: