Elena Ferrante: A felnőttek hazug élete

Fülszöveg:

A Nápolyi regények szerzőjének új könyve
Felnőni? Mivégre? Ki mondja meg, hogy mi lesz belőlünk és kire fogunk hasonlítani?
Valami baljós dolog történik Giovanna bájos gyermekarcával, és lassanként kiütközik rajta a kamaszok rusnya undoksága. De vajon tényleg így állnak-e a dolgok? Melyik tükröt válassza az ember, hogy visszataláljon önmagához, és megmeneküljön?
A gyermekarc szépségének elillanását követően az új ábrázat utáni hajsza két Nápoly közt zajlik, amelyeket testvéri szálak kötnek össze, s amelyek kölcsönösen rettegik és gyűlölik egymást.
Az egyik Nápoly odafönt pózol, az erényesség álcáját magára öltve, a másik odalenn található, a mélyben, harsánynak és közönségesnek tettetve magát. Giovanna e két Nápoly közt ingázik, hol alázúdulva a mélybe, hol felkapaszkodva a magaslatokra, és mindeközben eltévelyedve tapasztalja, hogy sem odafönn, sem a mélyben nem talál válaszokra, a város pedig nem nyújt szabadulást.

---

Elena Ferrante várva várt új regényben megint egy gyereklány bőrébe bújik. Giovanna éppen félúton jár a gyermeklét és a kamaszkor között, amikor furcsa és dekadens nagynénje felbukkanásával két gyökeresen más világ, két eltérő arcú Nápoly között találja magát.  Tartsatok a Blogturné Klub bloggereivel, és nyerjetek egy példányt a kötetből!

Bár Elena Ferrante új regényének fülszövege nekem nem sokat árult el arról, hogy miről is szól a regény, a rövidke kötet remek lehetőségnek tűnt ahhoz, hogy én is megismerkedjek végre Ferrante írásainak valamelyikével. Ráadásul A felnőttek hazug élete meglehetősen nagy figyelmet kap, jó ideje beharangozták már, és nagyon sokan várják, így hát én is kedvet kaptam hozzá, bár sajnos a vírus miatt ennek a regénynek a megjelenése is csúszott egy kicsit. Most azonban végre a kezünkbe foghatjuk ezt a nagyon tetszetős és kézreálló kötetet, hogy egy hamisítatlan felnővéstörténete ismerjünk meg, némi csavarral.

A felnőttek hazug élete lényegében Giovanna felnőtté válásának történetét meséli el: a felhőtlen gyermekkornak egy csapásra vége szakad, amikor a lány véletlenül meghallja, hogy az apja az utált nővéréhez hasonlítja őt. Bár a kijelentés látszólag ártatlan, Giovanna mégis nyomozni kezd a titokzatos nagynéni után, és miközben megismeri az apja eddig rejtegetett családját, lassacskán a szüleibe vetett bizalma is semmivé válik. A történetben gyönyörűen végigkövethetőek a tinédzserkor tipikus jellemzői, így például a szülőkkel való kapcsolat alakulásának fázisait, mint a lázadás, a csalódás a szülőkben, majd aztán a lassú elfogadása annak, hogy ők is emberek. De ugyanígy a testkép megváltozása, a szexualitás kialakulása, az első szerelem átélése és a világra való egyre nagyobb rácsodálkozás is fontos szerepet kap a műben, minta felnőttkor küszöbén álló fiatal lány problémája.

Első látásra tehát Giovanna felnövése teljesen átlagosnak tűnhet, valójában azonban a lánynak rengeteg nehézségen kell keresztülmennie, melyek közül csak az egyik az, hogy megismeri az apja családját, akik egy sokkal szegényebb réteghez tartoznak, és akiknek – különösen a nagynéninek – egészen más az életfelfogása. A családon belüli és az új család miatt adódó nehézségek azonban nem meggyorsítják, inkább csak még nehezebbé teszik a felnőtté válást. És ahogy a cím sugallja, a hazugságoknak is nagy szerepük van ebben a folyamatban: Giovanna egyrészt rájön, hogy mennyi mindenben hazudtak neki a felnőttek, másrészt ő maga is hazudni kezd. Ugyan a mű elején nagyon nehezére esik a lánynak, hogy becsapja a szüleit, a történet közepére már rutinos hazudozó, de később többször elmondja, hogy már arra sem érdemesek a szülei, hogy vegye a fáradtságot, és hazudjon nekik.

„Hazugság hazugság hátán. A felnőttek tiltólistára teszik, ha rólunk, gyerekekről van szó, ők azonban úton-útfélen hazudoznak”

A könyvben tehát minden a felnőtté válás folyamatának van alárendelve, és minden apró momentumnak van jelentősége, így például Giovanna öltözködése is fontos szerepet kap, mint ahogy ezernyi más részlet is. Látszik tehát, hogy jól össze lett rakva a könyv, nem véletlen, hogy Ferrante olyan nagy olvasótáborral rendelkezik. Ugyanakkor a témából adódóan a könyv nagyon lassú folyású, ami önmagában nem lenne baj, mégis eluntam magam néhány ponton az olvasás közben. Nem túlírtnak mondanám a regényt, inkább az fordul elő többször is, hogy nagyon körüljár Giovanna fejben egy témát, vagy nem tud túllépni valamin, ami miatt gyakran azt éreztem, hogy egy helyben toporgunk.

A könyv hátterében felsejlő világ azonban még ezért is kárpótol. Nagyon tetszett, ahogy már a könyv elején megjelenik Népoly vidám, biztonságos és gazdag oldala, valamint az ezzel szemben álló sötét, szegény rész, ahová nem szívesen engedik el a szülők a gyerekeiket. Ez az ellentét megjelenik a karakterek esetében is: míg a világos oldal szereplői tökéletesnek látszanak, de valójában nagyon képmutatóak, addig a szegényebb negyed lakói nem titkolják, hogy kik, így sokkal őszintébbé válnak. A regény tehát nagyon erős társadalomkritikát is megfogalmaz Giovannán keresztül, aki lassacskán fedezi fel mindkét világot.

„Ne abból indulj ki, hogy neked milyen neveltetésben volt részed! Gondolj arra, hogy engem hogyan neveltek! Gondolj Vittoriára meg az anyámra, gondolj erre a rohadt helyre! Ami neked egy könnyű legyintés, nekem vállalhatatlanul nehéz feladat.”

Még egy szót ejtenék Giovanna karakteréről, ugyanis nagyon izgalmas, ahogy Ferrante elénk tárta őt: a lány a legsebezhetőbb időszakában van, amikor összeomlik a világa, és úgy érzi, mindenki cserben hagyja őt. Nem véletlen, hogy  sokszor nagyon felelőtlenül viselkedik: beül idegenek kocsijába, hagyja, hogy egy jóformán ismeretlen fiú fogdossa, hazudik, nem foglalkozik a tanulmányaival, és ezernyi baklövést követ el. Mindeközben a szüleik magukkal vannak elfoglalva, a saját életüket próbálják összerakni, így Giovanna szinte teljesen egyedül marad a képmutató barátok és a problémás családtagok között, miközben azt hiszem, hogy a legnagyobb problémája az, hogy egy kis szeretetre vágyik. Nyilván nem véletlen az sem, hogy azonnal beleszeret abba, aki egy cseppnyi őszinte figyelmet szentel neki – és nemcsak a testének, hanem a szavainak is.

Elena Ferrante könyve tehát nem mindennapi olvasmány. Bár lassú folyású, és bizony szánni kell rá időt, de cserébe egy nagyon kidolgozott, jól összerakott regényt kaphatunk, melyben a felnőtté válás kapja a legfontosabb szerepet. Giovanna felnövése olyan út, melyben mindannyian magunkra ismerhetünk – különösen mi, nők – és amelynek legalább egyes részein mind keresztülmegyünk. Mindemellett pedig azt is megtanulhatjuk, hogy egy kis szeretettel igazán sokra mehetünk, és hogy felnőttnek lenni bizony néhol nagyon nehéz és álszent dolog, tele hazugsággal, így aztán nem mindegy, hogy kik vesznek körbe minket.

Értékelés:

Ha kedvet kaptál a könyvhöz, itt beszerezheted!

NYEREMÉNYJÁTÉK

Elena Ferrante és Nápoly neve szinte már összeforrt, A felnőttek hazug életének is ez a csodaszép dél-olasz város adja a helyszínét. Játékunkban ezúttal kirándulunk egyet Nápolyban: minden állomáson egy, a várossal kapcsolatos állítást találtok, a feladat pedig az, hogy eldöntsétek, igaz vagy hamis-e az állítás. 

Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

Feladat:

A nápolyi nyelv (napulitano), Olaszország egyik regionális nyelve, mely szinte alig tér el a hivatalos olasz nyelvtől.

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai:

09.01. Betonka szerint a világ…
09.03. Flora the Sweaterist
09.05. Könyv és más
09.07. Utószó
09.09. A Szofisztikált Macska

A könyv adatai:

Eredeti cím: La ​vita bugiarda degli adulti (2019)
Kiadó: Park Kiadó
Fordító: Király Kinga Júlia
Oldalszám: 336
Kiadás: Keménytáblás
Megjelenés: 2020.09.01.
ISBN: 9789633556832