Margaret Atwood: Alias Grace

Fülszöveg:

A Kanadába emigrált Grace Markot gyilkosságért ítélték el 1840-ben. Állítólagos szeretőjével együtt kegyetlenül végeztek Grace munkaadójával és annak házvezetőnőjével. Védője Grace elmeállapotára hivatkozva eléri, hogy ne kötél általi halálra, csupán életfogytiglanra ítéljék. Sokan vannak meggyőződve arról, hogy gonosz és őrült teremtés, de ugyanennyien az ellenkezőjéről is: ártatlan teremtés, aki a körülmények áldozata lett. Egy fiatal és feltörekvő orvos elhatározza, hogy kideríti az igazságot, ezért hetente leül beszélgetni a lánnyal, aki egyre inkább megnyílik neki, ám azt állítja, a gyilkosságból semmire sem emlékszik…

Abban a speciális helyzetben vagyok, hogy Margaret Atwoodtól ezt a könyvet olvastam legelőször, ugyanis A szolgálólány meséjével ekkor még csak sorozat formában találkoztam. Viszont sokat hallottam Atwoodról, és a könyv fülszövege nagyon tetszett, ezért beszereztem, és meg kell mondjam, nem csalódtam. A könyv valójában megtörtént eseményt dolgoz fel, Grace Marks ugyanis valóban létező személy volt, aki a 19. században élt, és elítélték a gazdája és szeretője meggyilkolásárért. Nem, ez nem spoiler, ugyanis a könyv kezdetén már rég túl vagyunk a gyilkosságon, Grace börtönben ül, de most, évekkel később esélyt kap a szabadulásra, mert egy fiatal orvos úgy dönt, hogy a végére jár, hogy Grace miért nem emlékszik a gyilkosságra, és hogy vajon épelméjű-e. Jordan doktort persze nem a szívjóság hajtja, valójában ezzel a nagy felfedezéssel akarja beindítani a karrierjét, nem is gondolva, hogy milyen nagy feladatot vállal.

Grace története valójában a terápiák során, a lány elbeszéléséből bontakozik ki: Grace naiv, fiatal lány, aki azonban szörnyű dolgokon ment keresztül: útját folyamatosan keresztezte a halál és a szenvedés, Grace útja egyszerre borzasztó és izgalmas, és nagyon elgondolkodtató, ahogy a világot látja, és ahogy a fontos pillanatokban reagál. Annak, hogy Grace meséli el az élményeit, van egy nagyon fontos következménye: sosem lehetünk benne biztosak, hogy igazat mond. Amikor elhinnénk, hogy ez a szegény lány áldozat, mindig történik valami, ami elbizonytalanít ebben, és ez még izgalmasabbá teszi az amúgy is letehetetlen művet. Az Alias Grace fantasztikus olvasmány, ajánlom mindenkinek, aki nem fél a komoly témáktól, amiket a mű egymás után boncolgat, és aki egy elképesztően izgalmas, itt-ott kissé ijesztő, de mindenképpen nagy hatású könyvet akar olvasni.

„gondolni valamit nem ugyanaz, mint megtenni. Ha mindenkit bíróság elé állítanának a gondolatai miatt, mindannyian akasztófán végeznénk.”

Plusz pontot érdemel, hogy a könyv gyakran megtöri a folyó szöveget levelekkel, amiket általában Jordan doktor ír vagy kap, illetve számomra nagyon megnyerő volt, hogy a mű elején a gyilkosságot hivatalos iratok, és egy vers segítségével tárta Atwood az olvasó elé. Ezen kívül az egyes alkalmak, amikor Jordan doktor és Grace találkozik, élesen el vannak választva, a regény a köztes időt is bemutatja, ami alatt a szereplők (és az olvasó is) elgondolkodhatnak azokon a kérdéseken, amelyek Grace elbeszéléseiből bontakoztak ki. Emellett bepillanthatunk a szereplők mindennapjaiba is, akikről kiderül, hogy egyáltalán nem tökéletesek.

„Nancy sírjából egy rózsa nőtt,
Kinnear sírjából meg szőlő,
Összekapaszkodtak a magasban,
Így lett egymásé a kettő.”

Értékelés: 5/5

A könyvből a Netflix sorozatot készített.