E. Lockhart: A hazudósok

A hazudósok fülszövege:

Egy gyönyörű és előkelő család.
Egy magánsziget.
Egy ragyogó lány, akinek baja esett; egy szenvedélyes fiú, aki a társadalmi igazságot keresi.
Egy négyfős baráti kör – a Hazudósok, akiknek a barátsága pusztító fordulatot vesz.
Egy forradalom. Egy baleset. Egy titok.
Hazugságok hazugságok hátán.
Igaz szerelem.
Az igazság.

A hazudósok a többszörös díjnyertes író, E. Lockhart új, modern, intelligens, titokzatos regénye.
Olvasd el!
És ha valaki megkérdezi, mi történik a végén, csak HAZUDJ!

---

A hazudósok nagyon régóta szerepelt a radaromon, bár a történetéről semmit nem tudtam, csak azt, hogy van benne egy nagy fordulat, ami miatt szinte mindenki ódákat zengett a regényről. A hazudósok tipikus nyári olvasmánynak tűnt, így augusztus végén erre esett a választásom – ráadásul a könyv meglehetősen rövid és nagybetűs, így biztos voltam benne, hogy jól fogok vele haladni. A pozitív kritikák miatt pedig bíztam benne, hogy jó olvasmányélményt ad – és hát meg is döbbentett, az biztos.

Sok helyen olvastam, hogy úgy érdemes belemenni a könyvbe, hogy semmit nem tudsz róla, és abból a szempontból egyetértek ezekkel a hangokkal, hogy ha el szeretnéd olvasni a könyvet, akkor mindenáron kerüld a spoilereket – a könyv végi csavar adja ugyanis a történet sava-borsát. A regény első fele – kb. az első száz oldal – meglehetősen lassú folyású, ugyanis a főszereplőnk viszonylag hosszasan beszél az előzményekről. A könyv közepétől azonban kezd kibontakozni egy rejtély, ami elképesztően izgalmas, és sok lehetőséget ad arra, hogy az elbeszélőnkkel, Cadyvel együtt gondolkodjunk.

„Aki olyan helyen akar élni, ahol nem félnek az egerektől, annak le kell mondania arról, hogy palotában lakjék.”

A hazudósok főszereplői a Sinclaire családból kerülnek ki – mivel a nagypapa korábban megcsinálta a szerencséjét, így az egész család mocskosul gazdag, olyannyira, hogy a nyarakat egy magánszigeten töltik. Cady egyke gyerek, a szülei elváltak, azonban a jómód alapvető számára, ahogy az unokatestvéreinek is, akikkel a nyarakat töltik. A kis csapat feledhetetlen hónapokat tölt a szigeten – a vakációt egyedül csak a szülők közötti bonyolult kapcsolatrendszer és a folyamatos konfliktusok árnyékolják be. Ám egy nyáron Caddy megsérül, és nemcsak elveszti az emlékei nagy részét arról a nyárról, amikor 15 éves volt, de innentől folyamatos, erős fejfájások teszik pokollá a lány életét.

A főszereplő családban talán egy szimpatikus karakter sincs, legalábbis nagyon távol állnak az átlag olvasótól. A Sinclaire család élete kívülről elképesztő és csillogó – hiszen felveti őket a pénz, és mind szépek, okosak, – azonban ők is küzdenek problémákkal: a családtagok közül senki sem találta meg igazán a helyét a világban, és a vagyon, illetve annak öröklése miatt folyamatos harcban állnak a családok, hiszen mindenki szeretne nagyobb házat és még több pénzt. Annak ellenére, hogy a szereplők egyikét sem kedveltem, érdekes volt, ahogy a kötet bemutatta a családot, és mindazt a sötétséget, illetve azt a sok konfliktust és neheztelést, amely a csillogó szigeten rejtőzik.

„– Nem vagyok benne biztos, hogy jó ember vagyok – mondta kis idő múltán.
– Én sem vagyok bemne biztos, hogy én az vagyok – feleltem. – De próbálok improvizálni.”

A cselekményről ennél többet nem igazán tudok mondani, a könyv stílusáról azonban szót kell ejtenem, ugyanis azok, akiknek nem tetszett a könyv, általában ezt kritizálják. A szöveg írásmódja valóban nagyon furcsa, szikár, és általában rövid mondatok, tömörség jellemzi. Az elbeszélő Cady lényegretörően, naplószerűen rögzíti az eseményeket, nem titkolózik, ugyanakkor megbízhatatlan elbeszélő, hiszen a balesete miatt hiányos tudással rendelkezik a múltról – a folyamatos fájdalmai miatt pedig a depresszió sem áll távol a karakterétől, az elbeszélésmód így sokszor eléggé depresszív. Ez szerintem nagyon érdekes írói fogás, hiszen a sötét hangulatú szöveg éles ellentétben áll a csodálatos környezettel, ahol a történet játszódik.

A hazudósok összességében egy nagyon jól összerakott kötet, tudatos és izgalmas írói döntésekkel, amelyek egyedivé teszik az egész kötetet. Ugyanakkor mégiscsak a fordulat az, amiért érdemes elolvasni a könyvet – kíváncsi vagyok, hogy van-e valaki, aki kitalálja a történet végét.

Értékelés: