Nnedi Okorafor: A halálmegvető

Fülszöveg:

A ​posztapokaliptikus Afrika egyik vidékén népirtás zajlik, törzsek vére áztatja a földet. Egy nő, aki túlélte a faluja földig rombolását, és akit megerőszakolt az ellenség tábornoka, a halálban reménykedve a sivatagba megy. Kilenc hónappal később azonban életet ad egy dühös csecsemőnek, kinek haj- és bőrszíne a helyi törzsektől eltérően a homokra emlékeztet. A nő meg van győződve arról, hogy a lánya más – különleges –, ezért elnevezi Onyesonwunak. A név ősi nyelven azt jelenti: halálmegvető.
Onyesonwu már gyerekként rájön, hogy a fogantatása körülményei testi és társadalmi bélyeget nyomtak rá. A többiek szemében ő egy ewu, vagyis az erőszak szülötte, félfajzat és számkivetett, akiről az emberek úgy tartják, hogy erőszakos életre van kárhoztatva. Ám Onyesonwu nem átlagos ewu: már gyerekként is kezd megmutatkozni egyedülálló varázsereje. Idővel egyre jobban kiteljesednek a képességei, és amikor véletlenül látogatást tesz a szellemek birodalmába, megtudja, hogy egy nagyhatalmú varázsló próbál az életére törni.
Onyesonwu először kétségbeesetten próbál elrejtőzni leendő gyilkosa elől, ám a természete ezt nem hagyja. Így elindul végül egy olyan úton, aminek a végén harcossá válhat. Hogy beteljesítse sorsát, meg kell küzdenie a természettel, hagyományokkal és történelemmel, az igaz szerelemmel és kultúrája spirituális rejtelmeivel. Egyaránt várnak rá veszélyes kihívások egy olyan jövőbeli Afrikában, ahol látszólag soha semmi nem változott – és olyan földöntúli síkokon, melyeknek a létezéséről ugyan sokan tudnak, de csak nagyon kevesen képesek járni rajtuk.
Nnedi Okorafor 2010-ben megjelent és azóta korszakos jelentőségűvé vált regénye helyezte fel az afrikai tematikájú műveket az SFF műfajának térképére. A halálmegvető 2011-ben megkapta a rangos World Fantasy-díjat, de jelölték a Nebulára és Locusra is, az HBO pedig már dolgozik a televíziós sorozaton, aminek George R. R. Martin a vezető producere.

Amikor az Agave Kiadó azt mondta A halálmegvetőről, hogy valószínűleg az évtized egyik legfontosabb regénye, először csak reklámfogásnak hittem, de nagyon felkeltette az érdeklődésemet a fülszöveg, így elolvastam a könyvet, és most már egyet tudok érteni a kiadóval. A halálmegvető zseniális fantasy lett, minden hibájával együtt az egyik kedvenc könyvemmé vált, de az idei olvasmányaim közül biztosan az egyik legjobb Okorafor regénye.

„Ha valaki nem átlagos, az azt jelenti, hogy az átlagos embereket kell szolgálnia.”

A regény alapvetően egy fantasy történet, mely a posztapokaliptikus Afrikában játszódik, ugyanakkor komoly fejlődésregény is, mely Onyesonwu nővé válását mutatja be. Ezt a világot a hagyomány köti gúzsba: a társadalom a Nagy Könyvre épül, mely kimondja, hogy az okeke nép alsóbbrendű a nuruknál, ezért szolgaságra kárhoztattak. A hagyomány az oka Onyesonwu elnyomásának is: nem elég, hogy nő, de ráadásul egy okeke nő és egy nuru férfi gyermeke, így a bőre is más színű, mint a többieknek. Nem beszélve arról, hogy varázsló, méghozzá nagyon tehetséges – csak éppen senki nem foglalkozik vele.

Onyesonwu karakterfejlődése nagyon látványos a regényben: a kislány, aki eleinte önként veti alá magát a hagyományoknak, és csonkíttatja meg önmagát, később azzá a varázslónővé válik, aki képes kiállni az okekekékért, szembemenve minden hagyománnyal és magával a Nagy Könyvvel is. A helyszín is telitalálat volt, a mágiával átitatott jövőbeli Afrika nagyon belopta magát a szívembe, egyedül amiatt vagyok egy kicsit csalódott, hogy nem lett igazán megmagyarázva, hogy mi történt a világunkkal, és hogyan jutott idáig az emberiség. Csak egy rövid kitekintés erejéig esik szó arról, hogy a múltbeli emberek hozták létre azokat a fejlett technológiai eszközöket, amik egy kis részét még a regény jelenében is használják. A szerzőnőnek egyébként más könyve is játszódik ebben a világban, elképzelhető, hogy ott jobban megmagyarázza a világ keletkezését.

„Ó. Milyen nagy mértékben korlátozza és kiveti magából a hagyomány azokat, akik nem átlagosak!”

A történet lassú folyású volt, különösen a közepe táján, de számomra ez nem volt probléma, mert végig igazán lebilincselő a könyv hangulata, és a karaktereket is jó eltalálta az író: egyikük sem volt hibátlan, de szinte mindenki érthető motivációkkal rendelkezett, egyedül a főgonosz, Daib alakja lett egyoldalúan rossz. Ugyanakkor plusz pont a sok erős női karakterért, akik ugyan mind különböztek, de egyikük sem ijedt meg a saját árnyékától. Ráadásul Onyesonwu barátnői úgy indulnak el egy veszélyes kalandra, hogy előtte soha nem mozdultak ki a falujukból.

A regény egésze nagyon titokzatos, és rengeteg varázslattal van megfűszerezve, ami általában pozitív dolog volt, azonban a regény közepe táján egy kicsit sok lett nekem a mágia, és némileg értetlenül álltam azelőtt, hogy mi történik Onyesonwuval. Szerencsére ez a rész nem tartott sokáig, és a befejezés – bár nem volt hétköznapi – kellően kárpótolt. Nem azért, mert tökéletesen lezárta a regényt, hanem épp ellenkezőleg, azért, mert nyitva hagyott egy csomó kérdést, és gondolkodásra sarkallt.

Meg kell még említenem, hogy a könyv nagyon fontos problémákkal foglalkozik, mint a nők elleni erőszak, az elnyomás a bőrszín alapján, a szexualitás vagy a bátorság. Mindez pedig egy nagyon izgalmas történetbe van csomagolva, ezért nemcsak a fantasy műfaj rajongóinak, hanem a komoly témákat feldolgozó könyvek kedvelőinek is remek olvasmány lehet. Arra azonban fel kell készülni, hogy némi szexualitás is helyet kapott a műben!

Értékelés: