Könyvajánló: a legjobb disztópiák

A disztópiák már jó ideje divatos műfajnak számítanak, és a kritikusan gondolkodó emberek általában kedveli ezt a műfajt, mert képes egy saját, kitalált világon keresztül rávilágítani a saját társadalmunk visszásságaira. Összegyűjtöttem az én kedvenc disztópiáimat, amiket szerintem mindenkinek érdemes elolvasnia, aki kedveli a műfajt! Szerintem az alábbiak a legjobb disztópiák!

1. George Orwell: 1984

Kezdjük a legklasszikusabbal, az 1984-gyel! Azt gondolom, hogy Orwell egy látnok volt, vagy csak nagyon értett a társadalmak működéséhez, mert mióta olvastam a könyvet, egyfolytában az 1984 sokkoló mintáit fedezem fel a különböző elnyomó rendszerekben. A könyv egyszerre elborzasztó és nagyon ismerős is. Aki még nem olvasta ezt a könyvet, annak mindenképp nagyon ajánlom, mert egy kaput nyit a saját társadalmunkhoz is, és mindemellett nagyon érdekfeszítően mutat be egy olyan társadalmat, ahol nemhogy a tetteid nem lehetnek szabadok, de még a gondolataid sem. Azt hiszem, hogy mindenkinek el kellene olvasnia az 1984-et, nem hiszem, hogy lesz olyan kor, amikor nem lesz aktuális!

+ Ha olvastad a könyvet, mindenképp hasonlítsd össze a világát Észak-Korea világával, például A lány hét névvel című könyvben! Elképesztő látni, hogy Orwell disztópiája a valóságban is mennyire jól működik…

2. Margaret Atwood: A szolgálólány meséje

Azt hiszem, hogy eleget ömlengtem már a blogon Margaret Atwood könyveiről, elsősorban A szolgálólány meséjéről. A könyv az utóbbi évek egyik legfelkapottabb regénye lett, ami nem véletlen, mert amellett, hogy nagyon fontos és elgondolkodtató témát választott a szerző, remekül meg is írta! A szolgálólány meséje a nők elnyomásáról szól egy olyan társadalomban, ahol már csak kevés a termékeny nő, ezért az ő egyetlen feladatuk: minél több gyereket szülni! Ebben a társadalomban a nők (akár termékenyek, akár nem) csupán tárgyak, akik nem is álmodhatnak a szabadságról, ami néhány évvel korábban még adott volt számukra. A szolgálólány meséje szintén egy olyan könyv, amit mindenkinek érdemes lenne elolvasnia, de legalább a műből készült sorozatot érdemes követni!

A könyvről készült korábbi értékelésemet itt tudod elolvasni!

3. Suzanne Collins: Az éhezők viadala trilógia

Ha egy kicsit könnyedebb vizekre evezünk, mindenképpen meg kell említenem az egyik régi kedvencemet, Az éhezők viadalát. Valamikor gimis koromban találkoztam először a filmmel, és onnantól nem volt megállás afelé, hogy én is hatalmas rajongó legyek, pláne, miután elolvastam a könyveket is. Akkoriban hatalmas biznisz volt mindenre rátenni a fecsegő poszátás jelképet, és én sem voltam mentes az ilyen ékszerektől. 😛

Függetlenül attól, hogy ez a mű YA könyvként lett besorolva, nagyon kegyetlen világot ábrázol, ahol azzal tartják sakkban az embereket, hogy minden évben kisorsolnak néhány gyereket, akiket gyakorlatilag kivégeznek, de úgy, hogy az állam kivonja magát a vérontásból, és a gyerekeket kényszeríti harcra. A könyv cselekménye nagyon izgalmas, de lehetőséget mélyebb elmerülésre is, ezért minden korosztálynak ajánlom! Ugyanakkor a fiatalabbaknak jó belépő lehet a könyv a komolyabb disztópiák világába, de csak akkor, ha bírják a brutalitást, ami olykor felüti a fejét a regényben.

4. Kazuo Ishiguro: Ne engedj el…

Ha valami másra vágysz, nem a megszokott disztópiákra, akkor a Ne engedj el… a te könyved lesz. Már írtam róla részletesen korábban a blogon, ezért csak annyit mondok el, hogy a könyv teljesen újraértelmezi a disztópia műfaját azzal, hogy nem ismertet meg az első oldalon a világgal, amibe belecsöppentél, hanem egy csapat gyerek életén keresztül kell összeraknod, hogy hogyan is működik ez a világ és egyáltalán kik ezek a fiatalok. A könyv egyébként nagyon aktuális témát dolgoz fel, ami akár a közeljövőben meg is valósulhat, ezért fokozottan érdemes elolvasni. Amellett, hogy nagyon elgondolkodtató olvasmány, izgalmat is találhatunk benne.

Ha érdekel a könyv részletesebben is, akkor itt tudod elolvasni az értékelésemet róla.

5. Rick Yancey: Az ötödik hullám trilógia

Annyi jó könyv van, hogy nehezen választottam ki az 5. kedvenc disztópiámat, de végül Az ötödik hullámra esett a választásom, részben azért is, mert a film megjelenése nem tett jót a könyv megítélésének. Tipikusan az az eset állt elő, amikor az adaptáció kifejezetten gyengére sikerül, ami aztán negatívan hat az addig ismeretlen könyvre. Én szerencsére azok közé tartozom, akik jóval a film előtt elolvasták Az ötödik hullámot, és a történet rögtön elnyerte a tetszésemet. Ez a könyv kilóg a sorból, ugyanis itt nem társadalomkritikával találkozunk, hanem egy űrlények által megszállt bolygóval, a Földdel, ahol mindenkit ki akarnak irtani, több hullámban. A történet kezdetére ez már majdnem sikerült is, a 16 éves Cassie egyedül menekül, a szüleit már rég elvesztette, a kisöccsét elválasztották tőle. Ahogy haladunk előre, Cassie számtalan sorsfordító és erkölcsileg kétséges szituációba kerül, ráadásul a könyv folyamatosan tartogat meglepetéseket mind a főszereplőknek, mind az olvasóknak. Nekem különösen az első rész tetszett, de a trilógia másik két darabjában is bőven találunk izgalmakat.

(A könyv a film megjelenésekor egy másik borítóval is kijött, ma már szinte csak azzal lehet kapni, de szerintem ez az eredeti sokkal-sokkal szebb.)