Margaret Atwood: A vak bérgyilkos

Fülszöveg:

Családi ​titkok, testvérféltékenység, politikai fondorlatok és társadalmi feszültségek, ígéretek és árulások, „veszteség és fájdalom, emlékezés és sóvárgás” kavarognak Atwood nagyszerű új regényében, amelynek egyik cselekményszála az első világháború előtt felemelkedett gyáros dinasztia hanyatlását állítja elénk. Az írónőt joggal dicsérik azért, hogy mesterien képes az egyéni sorsok összetettségét a történelem fordulataival összeszőni. A Chase család sorsára döntő befolyást gyakorolt az első világháború, a gazdasági válság és a politikai boszorkányüldözés, a végső tragédia azonban éppen ennyire az emberi gyarlóság, kapzsiság és szenvedély következménye. A nyolcvan felett járó, szívbeteg Iris Chase Griffen huszonöt esztendős, különc, nem evilági húga, Laura öngyilkosságát és a neki tulajdonított, A vak bérgyilkos című regény posztumusz kiadását követően fog hozzá a történet elbeszéléséhez. Fanyar, tekintélyromboló, gúnyos és cinikus stílusa lenyűgözően közvetlen. Külön regényt alkot a regényen belül egy harsány színekkel felvázolt fantasztikus történet, amelyet titkos szerelmi találkáik alkalmával szövöget tovább egy azonosítatlan, gazdag fiatalasszony, és szeretője, a törvény elől bujkáló, ponyvaírásból élő szocialista agitátor; és alighanem kettejük története alkotja a harmadik regényt, a Laurának tulajdonított A vak bérgyilkost. A gyanús mozzanatok ellenére csak a regény közepe táján kezdjük sejteni, hogy semmi nem az, aminek látszik, mert a történetek és személyek egészen másként kapcsolódnak egymásho.z, mint hittük. Margaret Atwood regényíró, költő és drámaíró 1939-ben született a kanadai Ottawában. Számos kitüntetés és díj birtokosa, harmincnyolcadik könyvét, A vak bérgyilkost 2000-ben Booker Prize díjjal jutalmazták.

Amikor a kezembe vettem ezt a méretes regényt, sejtettem, hogy nem akármilyen művel találkoztam, és szerencsére nem kellett csalódnom, Margaret Atwood ismét megnyert magának ezzel a különleges hangulatú és felépítésű regénnyel. A könyv számos különböző forrásból tevődik össze, alapvetően a fejezetek három csoportra bonthatóak: minden második részben a főszereplő, Iris Chase elbeszélését olvashatjuk az ő és családja életéről, egészen a nagyszüleiig visszamenőleg. Az elbeszélést azonban megszakítja egy regénybeli regény, Iris testvére, Laura könyvének, A vak bérgyilkosnak a fejezetei, mely egy titkos kapcsolatról szól, tele erotikával és vulgáris elemekkel. Emellett újságcikkeket is olvashatunk Iris családjáról, különböző időszakokból.

A különböző részek látszólag teljesen különállóak, de ahogy haladunk előre Iris emlékezésében, fokozatosan összekapcsolódnak a szálak, míg végül teljesen összeáll a kép. Nagyon élveztem a nyomozást, amelynek során megpróbáltam összekapcsolni a láncszemeket, és a mű végén kiderült, hogy részben igazam is volt. Ennek ellenére ért némi meglepetés az utolsó oldalakon.

„A franciák nagy tudorai a szomorúságnak, ismerik minden fajtáját. Ezért is van bidéjük.”

Bár a regény több mint 800 oldalas, ami azért nem kis teljesítmény, de a szerzőnő még az unalmasabb részeket is feldobja az egyedi stílusával és elmélkedéseivel, továbbá nagyon élveztem Iris humoros megszólalásait is. Ennek ellenére a könyv közepe felé kezdtem unni A vak bérgyilkosból származó részeket, melyek általában egy-egy találkozót írtak le. De aztán nagyjából a könyv felénél beindult a cselekmény minden szinten, és innentől már nagyon gyorsan a könyv végére értem.

Két dolog volt a regényben, ami nagyon tetszett: az egyik az a rövidke, beépített fantasy történet, amit A vak bérgyilkos főszereplő férfija mesél el a romantikus együttlétek után a szerelmének. A történet egy kitalált bolygón játszódik, és egy város elestéről szól, melyben idő közben egymásba szeret két különböző világból származó, szerencsétlen sorsú ember. A történet kezdetben nem kötött le maradéktalanul, de egyre izgalmasabb lett, és később fontos szerepet játszik majd a történet a főszereplő életében. A másik dolog, ami nagyon tetszett, hogy a karakterek nagyon sokoldalúak, pontosan vannak jellemezve, és mire a könyv végére értem, szinte családtagként ismertem őket, minden hibájukkal és a sötét titkaikkal együtt.

„– A szerelem rettenetes dolog – mondta, és megveregette a vállamat. – De ha nincs, az még rosszabb.”

Mindeközben a háttérben ott a két világháború minden szörnyű hozadékával együtt, melyek időről időre felszínre kerülnek. A regényben egyaránt látjuk a háborún nyerészkedőket (mint például Richard) és a háború majd a gazdasági válság áldozatait (mint a gyári munkások, és lényegében Iris apja is). Ezek a részek még sokoldalúbbá teszik a könyvet, ami azért nem hátrány egy 800+ oldalas könyv esetében.

A vak bérgyilkos ismét egy fantasztikus könyv Margaret Atwoodtól, annak ellenére, hogy nincs feszes cselekménye, ezért mindenkinek ajánlom, aki kedveli a lassú folyású, ám annál bonyolultabb felépítésű történeteket.

Értékelés:

A szerzőnő több könyvéről is írtam már értékelést, A szolgálólány meséjéről itt, az Alias Grace-ről itt olvashatsz.