Tomi Adeyemi: Vér és csont gyermekei

Fülszöveg:

Megölték ​az anyámat.
Elvették a mágiánkat.
El akartak temetni bennünket.
Itt az ideje a felkelésnek.
Zélie Adebola még emlékszik arra az időre, amikor Orisa földje zsongott a mágiától. Égetők gyújtottak tüzet, Árasztók terelték a vizet, és Zélie anyja, aki Arató volt, a lelkeket idézte. Ám minden megváltozott azon az éjszakán, amikor eltűnt a varázslat. Saran király hatalomvágyból megölette a mágusokat, megfosztva Zélie-t az anyjától és a népét a reménytől. A mágusok sötét bőrű, fehér hajú leszármazottait azóta is könyörtelenül elnyomják, de most lett okuk a reményre. Hála a király lányától, Amaritól megtudott titoknak, Zélie kap egy esélyt, hogy visszahozza Orisába a varázslatot, és felélessze a mágusok új nemzedékét. Ám tervének megvalósításában útját állja a kegyetlen trónörökös, Inan herceg, aki mindenáron be akarja fejezni, amit az apja elkezdett, és örökre el akarja tüntetni a mágiát. Zélie, bátyja, Tzain és Amari együtt menekülnek Orisa félelmetes vidékein. Ám a legnagyobb veszélyt nem Inan vagy a zord vadon jelenti, hanem maga Zélie, akinek nehéz megtanulnia, miként fegyelmezze az erejét – és egyre erősebb vonzalmát egy ellenség iránt.

Mióta megjelent a Vér és csont gyermekei magyarul, azóta mindenhol ezt a borító jön szembe velem, és egyre erősebb vágyat éreztem rá, hogy elolvassam a történetet. Mivel a fülszöveg is izgalmasnak tűnt, ezért idén végre kézbe vettem a Vér és csont gyermekeit. A könyv tele van mágiával, vonzalommal és fordulatokkal – kell ennél több egy jó olvasmányhoz? A válaszom egyértelműen nem, ugyanis imádtam Tomi Adeyemi könyvét.

Mostanában szerencsére sok jó könyvvel találkoztam, és ilyen volt a Vér és csont gyermekei is, ugyanis szinte az első oldalaktól tele van izgalmakkal. Nyilván kell egy kis idő, hogy beleszokjunk ebbe a különleges világba, és megszokjuk a környezetet és a neveket – ebben nekem nagy segítségemre volt a könyv elején lévő térkép és a mágusklánok felsorolása – de nagyon hamar beleszerettem ebbe a mágiával átitatott történetbe. Tetszett, hogy a regényben valós háborút ábrázolt az író, és ennek megfelelően nem fél a vérontástól és az átható gyűlölet megmutatásától sem. Viszont nem ez az egyetlen érzelem, ami hangsúlyos a műben: fontos szerepe van a szeretetnek, a hűségnek, a bánatnak és a gyásznak, és ezek mindegyikét nagyon szépen mutatja be a szerző.

A történetben lényegében 4 főszereplőt kapunk, különböző személyiséggel és motivációkkal, és bizony szövődik egy kis szerelmi szál is, de nem kap igazán nagy hangsúlyt a műben, ezért azok is olvassák el nyugodtan, akik rosszul vannak a romantikától. Igazából nem is tudnék kedvenc szereplőt választani, annyira jól eltalálták mindegyiket: Zélie igazi lázadó, nem tud a fenekén ülni, és bizony sokszor bajba kerül, de a mű során meg kell tanulnia felelősséget vállalni. Az ő bátyja Tzain, aki sajnos nem kapott külön szólamot a könyvben, pedig nagyon érdekes, ahogy vigyázni próbál a húgára, és helyretenni mindent, amit ő elrontott. Tipikus kisebb testvér-nagyobb testvér kapcsolat az övéké.

„A Lerohanást követő legsötétebb napokban a mágia beköltözött a képzeletembe, mint egy arc nélküli szörnyeteg. De Binta kezében a mágia elbűvölő, páratlan csoda volt. A nyári nap öröme, ahogy beleolvad az alkonyba. Az élet lelke és lényege.”

Ezenkívül imádtam még Amari karakterét, hiszen egy kedves barát elvesztése olyan erős elhatározást szült benne, ami gyakorlatilag bármire képessé tette a jó ügy érdekében. Azt hiszem, hogy ő az egyetlen szereplő, aki egy pillanatra sem bizonytalanodik el abban, hogy helyes, amit tesz, annak ellenére, hogy Zélie sokáig nem bízik benne. Egyedül Inant nem kedveltem, de az ő karakterét is remekül formálta meg az írónő: eszméletlenül vívódó figura, aki mindig amellé áll, aki épp ott van vele. A regény egyetlen negatívuma épp Inan karakteréhez kötődik: úgy éreztem ugyanis, hogy a regény közepén – bármennyire vívódó személyiség is – nem voltak egyértelműek a motivációi, nem értettem, hogy mégis miért változik meg gyökeresen a véleménye egyik pillanatról a másikra.

„Van kötelességed és van szíved. Ha az egyiket választod, a másiknak szenvednie kell.”

A legfőbb erőssége a történetnek azonban egyértelműen a cselekményvezetés volt számomra: egy pillanatig sem unatkoztam, mert egyik izgalmas fordulat követte a másikat, és folyamatosan izgulnom kellett, hogy sikerrel jár-e a kis csapat küldetése. Bár az alapvető probléma megoldódik a mű végére, elég nyitott maradt a befejezés, ezért már most nagyon várom a második részt. Tényleg mindenkinek nagyon ajánlom ezt a regényt, különösen a fiatalabb korosztálynak, mert Tomi Adeyemi regénye nagyon fontos témákat pedzeget, többek között az elfogadás problémáját, ami sosem volt még annyira aktuális, mint ma.

Értékelés:

A regény előzetese: