Judy Christie – Lisa Wingate: Megtalált életek

Fülszöveg:

Az ​1920-as évektől 1950-ig Georgia Tann gyerekeket bocsátott áruba a memphisbeli Tenessee Árvaházban. Több mint 5000 gyereket ajánlott fel örökbe fogadó szülőknek, eltitkolva előlük a tényt, hogy a gyerekek egy része egyáltalán nem árva, hanem erőszakkal vették el őket szegény családoktól, bajba került egyedülálló anyáktól, vagy egyszerűen olyan nőktől, akiknek azt hazudták, hogy gyermekük a szülés során meghalt.
Lisa Wingate valós eseményeken alapuló regénye, a világszerte több mint 2 millió példányban elkelt Elrabolt életek hívta fel a közvélemény figyelmét Tann szörnyűséges vállalkozására. Voltak, akik addig keveset vagy semmit nem tudtak örökbefogadásuk körülményeiről, és a regény révén döbbentek rá a megrázó valóságra. A kötet hatására sokan döntöttek úgy, hogy utánajárnak a gyökereiknek, és megkeresik a családjukat.
Judy Christie és Lisa Wingate ebben a kötetben tizenöt örökbefogadott történetét mutatja be. Megtudjuk, hogy a gyerekeket hogyan szakították el a családjuktól, és tanúi lehetünk, ahogy az addig testvér nélkül élő felnőttek életük utolsó éveiben találkozhatnak vér szerinti testvéreikkel. A legmegindítóbb pedig talán az, amikor a szereplők visszatérnek a tragikusan korrupt Tenessee Árvaházba, hogy együtt idézzék fel közös sorsukat.

---

Lisa Wingate nagy sikerű regénye, az Elrabolt életek 2018-ban hazánkban is nagy sikert aratott, ami nem is véletlen, hiszen az írónő egy szívszaggató, valós eseményeken alapuló történetet tárt az olvasók elé. A könyv akkor engem is lenyűgözött, olyannyira, hogy még a regény hátterében álló vlós történéseknek, a gyermekkereskedelemnek, és az azért felelős személynek, Gergia Tann életének is utánanéztem. (Ezt a bejegyzést itt olvashatjátok el, ebben írtam a Tennessee-i Gyermekotthonok Egyesületéről és a valós eseményekről, melyekről most nem írok részletesen.) Úgy tűnik azonban, hogy nem én voltam az egyetlen, akit érdekelt, hogy mi is történet a Tennessee-i Gyermekotthonok Egyesületének memphisi árvaházában a valóságban, hiszen nem rég megjelent a regény folytatásának is tekinthető Megtalált életek. A kötet az írónő, Lisa Wingate és barátnője, Judy Christie közös munkája (bár az elbeszélő Judy), és a hátterében egy olyan esemény áll, mely ismét felhívta a figyelmet a memphisi árvákra, és a Georgia Tann okozta szenvedésekre.

Lisa és Judy néhány egykori örökbefogadott segítségével ugyanis nagy vállalkozásba fogtak: egy találkozót hoztak össze a memphisi árvaház egykori károsultjainak, az örökbefogadottaknak és családjuknak. Az itt, illetve az eseményt megelőzően készült interjúk kaptak helyet ebben a könyvben: azok az emberek, akik hosszú éveken át keresték a családjukat, az elvesztett szüleiket és testvéreiket, most végre megszólalhatnak. Bár a kötet önálló, valós történeteket tartalmaz, meglepő, hogy mennyire hasonló tapasztalatokat szereztek Georgia Tann ténykedéseinek áldozatai. Még maga Judy is meglepődik, hogy a történetek annak ellenére, hogy különböző személyektől származnak, milyen sok ponton kapcsolódnak: minden örökbefogadottnál megjelent például a hiány, a sehová sem tartozás, és a vágy, hogy olyan emberekkel találkozzanak, akik hasonlítanak rájuk.

A történetek ugyanakkor sok dologban különböztek: vannak olyan örökbefogadottak, akik szerető új családra leltek, míg másoknak kevésbé volt jó dolguk, mert örökbefogadó szüleik elváltak, gyakran veszekedtek, elhanyagolták őket, vagy épp elvárták tőlük, hogy hálásak legyenek azért, mert befogadták őket. Mégis, szinte minden mesélő azt gondolja, hogy van pozitív oldala is annak, hogy új családba kerültek: egyesek tényleg olyan szülőktől menekültek meg, akiknek nem kellettek, míg mások a szegénységből szabadultak. A hiányt azonban, melyet csak a vér szerinti szülők pótolhattak volna, mind érezték. A legtöbben még ennél is jobban vágytak a testvéreikre, nem csoda, ha szinte minden örökbefogadott először őket akarta megkeresni. A könyv ezért tele van megható találkozások történetével, melyek során rég elveszett testvérek találkoztak, akik talán nem is tudtak a másik létezéséről.

A legmeghatóbb történet számomra azé a családé volt, akik komoly anyagi nehézségekbe ütköztek, így az édesapa kénytelen volt a családtól messze munkát vállalni. Az eltelt hónapok alatt, amíg távol volt, az édesanya nem tudta biztosítani a gyermekek rendes ellátását, neki is munkába kellett állnia, ezért úgy döntött, két kisfiát és egy szem kislányát néhány hónapra az árvaházban hagyja. A nő sosem akart lemondani a gyerekekről, de Tann és emberei aláíratták vele a papírt, mely szerint mégis lemond róluk. Az édesanya a férjével együtt hamarosan visszatért a gyerekekért, de a kicsiket addigra örökbe fogadták, és hiába volt kitartó a család, és hiába pereskedtek éveken át, a gyermekeiket sosem kaphatták vissza. Mindeközben a gyerekeket is elszakították egymástól: a két fiút együtt adták örökbe, de hőn szeretett kishúgukat elszakították tőlük, és Tann árvaházába vitték, ahol rossz körülmények között kellett kivárnia, hogy új szülei rátaláljanak. Ilyen szörnyű történetek zajlottak le a memphisi árvaházban. Ezek a gyerekek ráadásul még viszonylag szerencsésnek mondhatják magukat, ahogy az a kislány is, akit rossz egészségi állapota ellenére mégis hazavitt egy pár, sok gyermek ugyanis nem került ki élve Tann kezei közül.

Természetesen nem minden gyerek története ennyire tragikus, több babáról szándékosan mondtak le a szülei, és az árvaháznak köszönhetően találtak szerető otthonra. Sőt, olyan interjúalany is megszólalt, aki hálás Georgia Tann munkájáért, holott ma már ezernyi bizonyíték van rá, hogy a nő árulta a gyerekeket – egyeseket elképesztően sok pénzért. Ugyanakkor minden egyes riport borzasztóan érdekes volt, és a történetek mindegyike képes volt egy egészen új momentumot megmutatni az eseményekből, sőt, az emberi természetből. Egy ilyen könyv után azt hiszem, hálás lehetek, amiért a rokonaim vesznek körül, és ismerem a gyökereimet. Az örökbefogadott gyerekeknek ugyanis ez hiányzott a legjobban. Hiszen mindannyiuknak voltak jellegzetes tulajdonságaik, amiket nem tudni, honnan örököltek, és bizonyára mind hordozták a felmenőik traumáját is, akiket nem ismerhettek.

Szerencsére a könyvben megszólaló szereplők nagy része megtalálta a vér szerinti családjának legalább egy részét, de a találkozások nem mindig voltak sikeresek, és néhányszor más késő volt, mire eredményre jutottak az örökbefogadottak kutatásai. Egyesek nem találkozhattak már a szüleikkel, másoknak rossz élmény volt az, de olyan is előfordult, hogy a rokonok visszautasították őket. De a történetek nem értek itt véget, és a könyv mindent összevetve pozitív hangulatú, hiszen Lisa és Judy találkozója segített egymásra találni a hasonló sorsú embereknek, akik így támaszt, és a traumák feldolgozásának lehetőségét nyújthattak egymásnak – olyasmit, amire csak ők képesek.

Röviden megemlítem azt is – ha már egy értékelést írok -, hogy a kötet felépítése is nagyon jó, az egyes interjúk nem hosszúak, de minden lényeges rész szerepet kap bennük, és nagyon feltűnő, hogy ezek még nem lezárt eseménysorok, gyakran nemcsak a vér szerinti rokonok egyre mélyebb megismerése, de még az utánuk való kutatás sem zárult le addigra, mire az interjúk elkészültek. Számomra mindegyik örökbefogadott mondanivalója fontos volt, de Judy folyamatos közbevágásai gyakran soknak bizonyultak számomra. Nem igazán fogott meg a találkozó szervezésének folyamata sem, mely a fejezetek közötti kisebb részekből állt össze, ezekből kevesebb is elég lett volna. A háttérsztorit ugyan, mely összefogja az egyes elbeszéléseket, természetesen nem hagynám el, mindössze azt akarom mondani, hogy néhol visszavettem volna a személyes sztorizgatásból.

Egyetértek a könyv azon alaptételével, hogy az emberek személyes története fontos, és hogy az elmesélésük nemcsak nekik nyújthat gyógyírt, de az olvasók számára is fontos üzeneteket hordoznak. A TGYE örökbefogadottjainak története legalábbis mindenki számára tanulságos, nem mellesleg pedig a beszámolókból egy olyan súlyos történelmi esemény képe bontakozik ki, mely emberek ezreinek életét változtatta meg. És ebben az esetben az sem számít, hogy mindez – földrajzilag – milyen messze történt tőlünk, hiszen a gyerekkereskedelem valamilyen szinten a világon mindenhol jelen van, még ma is. De a kötet nemcsak fontos, hanem rendkívül érdekes is, és különösen az Elrabolt életek kedvelőinek nagyon ajánlom, hogy olvassanak bele ebbe a második részbe is, mely valamilyen szinten folytatása is a regénynek, hiszen a történetekből azt ismerhetjük meg, hogy hogyan találták meg a szereplők azt az életet, melyet Georgia Tann és szövetségesei gyermekkorukban elraboltak tőlük.

Értékelés: