Alice Broadway: Spark

Fülszöveg:

Miután Leora engedetlensége miatt mindent felforgat maga közül, olyan események sorát indítja el, amelyek a következtében meg kell tudnia az kegyetlen igazságot a családjáról. Így nincs más választása, mint hogy végre szembenézzen a múltjával. Mindent megkérdőjelez, amit eddig szeretteiről és önmagáról tudott. Félig tetováltként, félig üresbőrűként melyik közösséghez tartozhat? Lázadó tettéért Longsight polgármester fegyverként szeretné felhasználni őt, és elküldi Featherstone-ba, hogy épüljön be az üresek közé, és így szállítsa neki az információkat. Leorában sok kérdés maradt rejtélyes vér szerinti anyjáról, amelyekre talán megtalálja a feleletet. De vajon megnyugvást és békét lelhet-e a válaszokban, vagy újabb kétségekkel kell szembenéznie? És meg tudja majd különböztetni, hogy ki barát és ki nem?

---

A Maxim Könyvkiadó jelenteti meg Alice Broadway Ink sorozatának második részét Spark címmel. A meglehetősen megosztó témájú disztópikus sorozat új részéről öt bloggerünk fejti ki a véleményét. Kövesd végig a blogturné állomásait, és nyerd meg a kiadó által felajánlott három nyereménykönyv egyikét!

Meglehetősen kettős volt a viszonyom Alice Broadway regényével, az Inkkel, mert sokszor nagyon kiszámíthatónak és idegesítőnek éreztem a könyvet, mégis remek ötletnek tartottam azt, hogy a disztópikus város lakói tetoválásokkal jelölik meg magukat, és így a tetteik – a jók éppen úgy, mint a rosszak – örökre nyomot hagynak a bőrükön. Úgy gondoltam, hogy ebből az alapötletből nagyon sokat ki lehetett volna hozni, épp ezért olvastam el a második részt is, melynek ugyan szintén megvoltak a maga hibái, de a történet határozottan túlszárnyalta az első részt.

Az Ink után azt gondoltam, hogy a Spark kezdetére Leorának sikerül kiválasztania azt az oldalt, amelyhez tartozni szeretne, de ez még mindig nem történt meg, így amikor Leora útra kel, hogy Featherstone-ban kémkedjen a polgármesternek, még mindig tele van kételyekkel. Csak tovább fokozza a zavarát, amikor kiderül, hogy az üresek, azaz a tetoválások nélkül élők valójában nem félelmetesek, csupán szegény emberek, akik gyakran éheznek, és a legkevésbé sincsenek felkészülve a háborúra. Ezt a másik világot is érdekes volt megismerni, mert Featherstone gyakorlatilag Saintstone tükörképe, ahol az emberek ugyanúgy ápolják a történeteiket, melyek nagyon hasonlítanak a Leora által eddig megismert mesékre, de épp ellenkező a mondanivalójuk. A városban sok érdekes hagyomány is van, és Leora azonnal megkedveli az embereket, így attól tartottam, hogy a könyv Featherstone-t emeli piedesztára, míg vele szemben Saintstone értékeit elveti, a regény második felében azonban Leora kezdi belátni, hogy mindkét világban vannak jó és rossz dolgok egyaránt, ezzel pedig egészen valóságossá válnak ezek a miniállamok.

„A hatalmon lévő emberek nem úgy kerülnek hatalomra, hogy ijesztően rosszak, hanem úgy, hogy ijesztően jók. Méghozzá abban jók, hogy meggyőzzenek mindenkit. Remekül tudják csűrni-csavarni a szót, és elérni, hogy mindenki egyetértsen velük, még ha először nem is akart.”

A világépítés tehát egészen jó volt ebben a regényben, azzal, hogy Leora kilépett a kis buborékból, amiben korábban élt, az olvasó is rengeteg új, értékes információhoz jutott a dolgok működésével kapcsolatban. A karaktereket azonban nem találtam ennyire érdekesnek, Leorán kívül gyakorlatilag senkit nem ismerünk meg igazán, sőt, Leorát is csak a vívódásain keresztül. Ez persze nem véletlen, hiszen ha jobban belegondolunk, Leorának gyakorlatilag mindennek hátat kellett fordítania, amiben hitt, és el kellett volna engednie mindent, amit fontosnak tartott, mindezt csak azért, hogy befogadják az üresbőrűek. A döntéseivel azonban nem tudtam mindig egyetérteni, mert bár a regény végére talán elkezdte megtalálni az útját, előtte sok furcsa és meggondolatlan dolgot csinált, kezdve a hazugságokkal, melyeknek azért komoly következménye is lehetett volna – sőt, annak is kellett volna lennie. Nem egyszer éreztem azt a regény során, hogy Leora egyszerűen buta, hogy nemhogy nincs felkészülve arra a szerepre, amit neki szánnak, de még csak tisztában sincs azzal, hogy vállalnia kellene valamilyen szerepet azon túl, hogy a saját boldogságát megtalálja. Ez az önzés gyakran szerepet kapott az emberi kapcsolataiban is, például akkor, amikor hazugsággal akarta elfogadtatni magát a közösséggel.

Érdekes, hogy míg a legtöbb hasonló fantasyban a cselekmény szokta elvinni a történetet, és az tereli el a figyelmet az esetleges hiányosságokról, addig a Spark esetében – de így volt az első résznél is – egyáltalán nem olyan jó a történet. Persze vannak fordulatok, de nagy meglepetéseket ezek sem hoznak, egyetlen egy alkalommal sincs igazi veszélyben a főhősünk, és az egész cselekményt le tudnám írni néhány bővített mondattal, sokszor pedig csak azért nem tudtak egyről a kettőre jutni a karakterek, mert nem voltak őszinték – bár az előző részhez képest jóval kevesebb ilyen pillanat volt. Ennek ellenére a Spark olvastatja magát, hiszen Leora érdekes világban barangol,  a mesék, amelyeket elmondanak neki, fantasztikusak, és van egy-két tényleg erős jelenet, amelyek azért hozzáadtak Leora karakteréhez.

„Egy séta az erdőben soha nem csupán egyszerű séta az erdőben. A mesékben legalábbis nem az. Eltéved egy testvérpár. Egy piros szoknyás kislány rossz irányba fordul, és összetalálkozik egy farkassal. Vagy egy gyönyörű lány rátalál a kastélyra, ahol egy szörnyeteg lakik. Az erdőben rengeteg csoda történhet. Az még kérdéses, hogy az én mesém vajon hogyan végződik majd.”

Összességében úgy érzem, hogy az Ink csak egy bevezetés volt, és igazából ebben a kötetben kezdődött el a történet, amelyet el akar mesélni Alice Broadway, viszont korántsem értünk még a csúcsra, mert valamiért az az érzésem, hogy a harmadik részre bontakoznak ki az igazán érdekes dolgok. Ha tetszett az Ink, akkor mindenképpen olvasd el a Sparkot is, ha pedig hozzám hasonlóan inkább csak a világ fogott meg, akkor is érdemes lehet megpróbálkoznod a második résszel, mert nekem egyértelműen jobban tetszett ez a könyv, nem is beszélve arról, hogy micsoda ékei lesznek a polcomnak Broadway kötetei. És természetesen a harmadik részt is el fogom majd olvasni!

Értékelés:

Ha kedvet kaptál a könyvhöz, itt beszerezheted!

NYEREMÉNYJÁTÉK

Igaz-hamis játékot játszunk a blogturnén, minden állomáson kaptok egy mondatot a tetoválással kapcsolatban, el kell döntenetek, valós-e az állítás. A rafflecopter doboz megfelelő sorába írjátok be az “igaz” vagy “hamis” szót.

Az értesítő levél megküldése után a nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésre válaszolni az e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz!

Feladat:

A tetoválás gyógyulási ideje kb. két hét.

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai:

12.16. Kelly és Lupi olvas
12.18. Csak olvass!
12.20. Utószó
12.22. Sorok között
12.27. Hagyjatok! Olvasok!

A könyv adatai:

ISBN szám: 9789634992233
Oldalszám: 432 oldal
Fordította: Sárossy-Beck Anita