Jón Kalman Stefánsson: Árkok az esőben

Az Árkok az esőben fülszövege:

Jón Kalman Stefánsson már az első, 1996-ban megjelent prózakötetében is Izland nyugati fjordjainak tájaira vezet bennünket. Lazán összefüggő novellái a helyiek valószerűtlen, a technológia és a csodák határvidékén játszódó hétköznapjait mutatja be. Errefelé eseményszámba megy, ha a horizonton feltűnik egy autó, vagy megérkezik Björn új bálázógépe; a szomszédok távcsövön át követik az elszabadult bikát; a magányosan gyászoló gazda a nappal paripává változó trollasszonnyal hál; vagy ha egy gazda a fjordok csendjének súlya alatt hallani kezdi, ahogy susognak a felhők, mint a száraz széna, és csikorognak, mikor kettészeli őket a hegycsúcs.

Stefánsson cinkos mosollyal el-eltűnődve forgatja kezében a valóság legjellemzőbb kicsiségeit, míg ki nem bomlanak belőlük a mindannyiunknak ismerős fájdalmak és drámák. És akkor megállunk, és mi is feltesszük a kérdést: „van-e szomorúbb, mint az árkok az esőben?”

---

A Jelenkor Kiadónak köszönhetően újabb Jón Kalman Stefánsson kötetet tarthatunk a kezünkben, ráadásul egy régi/új darabot, ugyanis az Árkok az esőben az izlandi szerző első megjelent prózája. A rövid, ám annál tartalmasabb kötetnek köszönhetően ismét elmerülhetünk az izlandi vidék és az emberi lélek végtelen változatosságában és szépségében. Tartsatok három bloggerünkkel, válaszoljátok meg a kérdéseket, és nyerjétek meg a Kiadó által felajánlott példányt!

Jón Kalman Stefánssonttól már több könyv is van a várólistámon, de nem igazán tudtam eldönteni, hogy melyik kötettel kezdjem az ismerkedést a népszerű izlandi íróval. Az Árkok az esőben jó választásnak tűnt, mert egy viszonylag rövid kötet, ráadásul az író első prózakötete, amely az értékelések alapján azonban már jól közvetíti Stefánsson későbbi könyveinek a stílusát is. És bár ezt egyelőre nem tudom sem megerősíteni, sem cáfolni, az biztos, hogy nagyon különleges olvasmány volt ez a rövidke kötet, és ha a szerző többi műve is hasonló, akkor biztos, hogy vevő leszek rájuk.

Szinte már el is felejtettem, hogy mennyire élvezem olvasni az olyan lassan építkező, lírai köteteket, amelyeknek minden mondata többet mond önmagánál. Az Árkok az esőben pontosan ilyen kötet: Stefánsson csodálatosan bánik a nyelvvel, és minden szó, amelyet leírt a könyvben, jelentőséggel bír. Miközben fantasztikusan érzékelteti az izlandi vidéken élő emberek végtelen elszigeteltségét, közben olyan alapvető igazságokra világít rá, amelyek végső soron minden embert mozgatnak.

„Nem arra teremtettetek, hogy bőr ülőgarnitúráért robotoljatok, amire aztán sosem lesz időtök leülni; elég, ha időnként van pénzetek buszjegyre, hogy kimenjetek vidékre, ahol lehet mezítláb vagy akár meztelenül járni a fűben, és jóízűen, teli hasból nevetni, nem csak torokból.”

Ha össze kellene foglalnom, hogy miről szól ez a könyv, akkor viszont nagy bajban lennék, mert a regény több, lazán összefonódó történetből alakul ki, melyekben gyakran fellelhető a mágikus realizmus is. Van itt udvarló tinédzser fiú, egy férfi, aki megérzi az izlandi vidék hívását, pletyka, ünnepség, viszály, zajos felhők és egy váratlanul felbukkanó munkagép – egyszóval minden, ami ezen a tájon csak előfordulhat. Alapvetően jobban szeretem az összefüggőbb cselekménnyel rendelkező regényeket – a szerző többi kötete elvileg már koherensebb történetet mesél el –, és kicsit itt is hiányzott ez, de a kisebb történetek is nagyon érdekesek voltak, és sokat elárultak az izlandi emberek lelkéről, hiedelemvilágáról, és a mindennapi életéről.

Az Árkok az esőben egy olyan különleges kötet, amelyben jó igazán elmerülni, és vissza-vissza olvasni az egyes mondatokat, így igényel egy kis lelassulást az olvasótól is. Bár alig több kétszáz oldalnál, mégis több napig olvastam, és amit végül igazán magammal vittem belőle, az a könyv hangulata: a végtelen tér, az elszigeteltség érzése, és a helyé, amely mintha kívül esne a világunk határain, és ahol ezért szinte bármi megtörténhet. Bennem felidézte a Száz év magányt is, így azoknak akik szeretik ezt a könyvet, mindenképp ajánlom Jón Kalman Stefánsson könyvét is.

„Az első két hétben jobb felől látszott az istálló ablakából, én pedig elbűvölten néztem a töredezett rovartetemek között a bivalyerős kart, amint lemerül a föld sebébe, és rég elmúlt évekkel teli kanállal merül fel ismét.”

Értékelés:

Ha kedvet kaptál a könyvhöz, itt beszerezheted!

NYEREMÉNYJÁTÉK

Mostani nyereményjátékunkban Jón Kalman Stefánsson további köteteinek nyomába eredünk. Minden állomáson találtok egy-egy idézetet, a ti feladatotok pedig, hogy a könyv címét beírjátok a rafflecopter-doboz megfelelő helyére!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Feladat:

“Olyan fontos, hogy az emberek becsben tartsák az élet kis dolgait is. Hogy felismerjék, hogy mindennek a léte ugyanolyan joggal bír: a nőké, a férfiaké, a földigilisztáké és a királyoké. Hogy nincs más hatalmasabb, mint maga az élet.”

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai:

07.02. Könyv és más 
07.04. Utószó
07.06. Szembetűnő

A könyv adatai:

Kiadó: Jelenkor
Kiadó székhelye: Budapest
Kiadás éve: 2024
Oldalszám: 180
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789635182879
Fordította: Egyed Veronika
Megjelenés időpontja: 2024. április 1.