Ajánló,  Egyéb

Júniusi összegzés – 2024

Hihetetlen, de máris eltelt a nyár első fele, bár szinte még csak most indult az év. A június minden tekintetben igazán jól sikerült, és olvasás szempontjából is az év második legjobb hónapja lett, ami az oldalszámokat illeti. Könyvvásárlás terén viszont szerencsére sikerült tartanom magam, és bár júniusban volt a Könyvhét, nekem az esemény idén nem a vásárlásról, hanem az ismerősökkel való találkozásról szólt, így magamnak nem is vettem semmit. Ennek ellenére szuper program volt, és nagyon jól éreztem magam a könyvmolyok között.

Ebben a hónapban összesen 9 könyvet olvastam el, amelyek nagyrészt recenziók voltak, és talán ezért a hónap végére már úgy éreztem, hogy kezd hiányozni az az érzés, amikor a polcomról választok, szabadon. Nem beszélve arról, hogy rengeteg az olvasatlan könyvem itthon, ezért megfogadtam, hogy a következő hónapokban igyekszem elsősorban a polcomról olvasni. De nézzük, hogy mi is volt az a 9 könyv, amit ebben a hónapban sikerült befejeznem.


Shannon Hale: Holnemvolt Csodaország

Minden ​a feje tetejére állt. De kinek a feje tetejére?

Az Ever After High diákjai eddig kötelességtudóan aláírták a Mesehősök Végzetkönyvét, ezzel megfogadták, hogy eljátsszák a mesében előre megírt szerepüket. A suliba azonban betoppant Raven Queen, és már az elején mindent felbolygatott! Az örökség napján szembeszegült a sorsával, s azóta senki meséje nincs biztonságban, még az előkelő Apple White-é sem!

A világ azonban akkor áll csak igazán a feje tetejére, amikor egy különös csodaországi lény beszabadul Holnemvoltországba, és kerge varázserejével mindent összezavar. Úgy tűnik, egyedül Lizzie Hearts, a Szívkirálynő lánya és Csodaország trónörököse nem bolondult meg teljesen. És persze a fából faragott Cedar Wood, Pinokkió lánya, na meg és Madeline Hatter, a Bolond Kalapos lánya sem. (Vagy legalább nem lett bolondabb, mint volt.) Most rajtuk áll, hogy megmentsék barátaikat a csodaországi varázslattól, ami megfosztaná őket és Holnemvoltország összes meséjét a boldog fusselvélétől.

Az Ever After High sorozat utolsó része régóta áll már a polcomon, de amikor június utolsó napjaiban nem tudtam eldönteni, hogy mit olvassak, ezt kaptam le. Az utolsó rész talán még az előzőeknél is jobban tetszett, és bár a könyvekről külön nem írtam bejegyzéseket, júniusban készítettem a sorozatról egy bővebb ajánlót. Kár, hogy már nehezen lehet csak beszerezni a könyveket, mert igazán szuper ki middle grade sorozat kerekedett ki belőlük.

Cassandra Clare: Sword Catcher – A kardfogó

A ​tiltott szerelem romba dönthet egy királyságot?

Kel árva, akit azért szakítottak ki megszokott életéből, hogy kardfogó legyen – a királyi trónörökös, Conor Aurelian herceg dublőre. A herceggel együtt nevelkedett, remek kiképzést kapott harcművészetekből és az államvezetés művészetéből. Olyan közel állnak egymáshoz Conorral, mintha fivérek lennének, ám Kel tudja, az a végzete, hogy meghaljon Conorért…

Lin Caster az ashkarok közül való, így mágikus képességekkel bír, és titokban folyamatosan ellátja Castellane betegeit. Képességei ellenére sem tudja meggyógyítani a legjobb barátnőjét anélkül, hogy hozzáférne a tiltott tudáshoz. Miután egy sikertelen gyilkossági kísérlet összehozza Lint és Kelt, bekerülnek a rejtélyes Guberáló Király hálójába, aki a castellane-i alvilág vezéreként mindkettőjüknek felajánlja azt, amire a legjobban vágynak, de magas árat kér a tudásért…

Ahogy a régóta őrzött titkok kezdenek kiderülni, fel kell tenniük maguknak a kérdést: megéri a tudásért árulónak lenni? A tiltott szerelem romba dönthet egy királyságot? A felfedezéseik vajon háborúba taszítják az országot, és káoszba a világot?

A #1 New York Times bestsellerszerző Cassandra Clare új sorozata az árulás, a veszélyes mágia és a sötét titkok pompásan felépített világába enged betekintést.

Olvasd el, ha egy igazán felejthetetlen kalandra vágysz!

Cassandra Clare, A végzet ereklyéi sorozat szerzője ezúttal egy nagyívű felnőtt fantasy regénnyel jelentkezett, melyet a Könyvmolyképző Kiadó gyorsan el is hozott számunkra. A Csontvárost és két folytatását annak idején olvastam, és szerettem is őket, de picit tartottam az új sorozattól, és nem is volt alaptalan a félelmem, mert bár a szerző fantasztikus részletességgel építi fel a világot, a Kardfogó cselekménye némiképp laposra sikerült. Ne hagyjátok azt sem, hogy a fülszöveg megtévesszen titeket, ugyanis a sorozat nyitókötetében még szinte semmi romantika nincs. Ha pedig szeretnél bővebben olvasni a könyvről, akkor ajánlom a hosszabb bejegyzésemet is róla.

Mohsin Hamid: Az utolsó fehér ember

Anders egy reggel megdöbbenve látja a tükörben, hogy fehér bőre mélybarnára sötétedett az éjszaka. Felfoghatatlan titkát először csak barátnőjével, Oonával osztja meg, lassan azonban egyre több emberről derül ki, hogy Andershez hasonlóan egyik napról a másikra sötét bőrűek lettek. A névtelen kisváros lakóin úrrá lesz a bizonytalanság. Egyesek a fennálló rend régóta fenyegető megbomlásaként értelmezik az eseményeket, és félnek, vajon elfogadja-e új külsejüket a közösség, mások minden előítéletüket feledve egyre közelebb kerülnek egymáshoz.

Az utolsó fehér ember lebilincselő regény arról, mire képes az ember szélsőséges helyzetekben, hogyan határozza meg a másokról és önmagunkról alkotott képünket az etnikai hovatartozás, és miként kerekedhetünk felül a fajgyűlöleten, a félelmen és az erőszakon. Költői és provokatív mű, amely olyan szerzők klasszikusait idézi meg, mint Franz Kafka, Albert Camus vagy José Saramago.

Még májusban kaptam egy szuper ki pakkot a Libri Kiadói Csoporttól, és az első könyv, és júniusban sikerült mindhárom könyvet elolvasnom belőle. Az első Az utolsó fehér ember volt, mely rövid terjedelme ellenére egy nagyon izgalmas és elgondolkodtató disztópikus regény. A történet főszereplője, Anders, egy napon úgy ébred, hogy a bőre fehérről feketére változott. A férfi kétségbe esik, de hamar kiderül, hogy a jelenég nem egyedi, és szép lassan egyre többen ébrednek színesbőrű emberként. A könyv igazán érdekes része pedig az, ahogyan bemutatja, hogy hogyan reagál erre a jelenségre a társadalom, és az egyes emberek – az érintettek és a körülöttük élők.

Peter Wohlleben: Értsük meg a fákat

„Minden ​egyes fa ezer történetet mesél arról, hogy mi formálta a karakterét, mi sebezte meg a kérgét és a lényét, mi tette egyedivé.”

A fák látszólag némán állnak a kertünkben, a parkban, az erdőben, pedig nem csak egymással kommunikálnak, felénk is jelzéseket küldenek. Ha odafigyelünk. Ha értjük a „nyelvüket”. Bizonyos jelekkel értésünkre adják, milyen állapotban vannak, mire van szükségük. Milyen színűek a levelek? Foltosak-e? Mitől vastagszik meg a törzs egy része palack formájúra? Honnan tudjuk, hogy egy fa „szomjas” vagy „napszúrást” kapott? Aki értelmezni tudja a jeleket, az nemcsak egy számára eddig ismeretlen világba pillanthat be, de az is tudatosul benne, milyen sokat tehet a természet e csodálatos lényeinek egészségéért, a környezet- és természetvédelemért.

Peter Wohlleben most sem tudott hibázni, és ismét egy nagyon izgalmas kis kötetet írt, mely bemutatja a fák biológiai felépítését és működését, illetve segíti az olvasót, hogy felismerjék azokat a jeleket, amelyek a fa betegségeiről, vagy valamilyen korábbi problémájától árulkodnak. Ha legközelebb kirándultok az erdőben, ne hagyjátok otthon ezt a könyvet sem, melyről már bővebb értékelést is olvashattok a blogon.

Alice Oseman: Nick és Charlie

A hiánytól jobban szeret a szív, igaz?

Mindenki tudja, hogy Nick és Charlie a tökéletes pár, és elválaszthatatlanok. De Nick most egyetemre megy, Charlie pedig végzősként a suliban marad. Ahogy közeledik a búcsú ideje, mindkét fiúban felmerül a kérdés: vajon elég erős a szerelmük ahhoz, hogy túléljék a különválást? Elvégre az első szerelem ritkán tart örökké…

Gyere, és olvasd el Nick és Charlie történetének újabb fejezetét!

Mivel júniusban volt a blogturném a Nick és Charlie-val, ráadásul a könyv nagyon rövidke, ezért az egyik este újraolvastam a Heartstopperből megismert fiúk történetének utolsó fejezetét. És azt kell mondanom, hogy másodjára jobban tetszett a könyv. Még mindig idegesített, hogy ebben a részben a konfliktus fő forrása, hogy nem kommunikál a két főszereplő, de most valahogy érzékenyebb hangulatban voltam, és sokkal jobban meg tudott érinteni a problémájuk. A könyvről itt írtam bővebb értékelést.

Judy I. Lin: Sötét, édes bájital

Egy ​királyság hanyatlása – feltámad az ősi gonosz.

Dáxi királyságba betette a lábát a gonosz – a száműzött herceg visszatért, hogy magához ragadja a hatalmat. Tömeges mérgezések híre terjed, a nép retteg, mindenki bizalmatlan. Ning fiatal kora dacára máris nagy tudású teafőző mester, aki elkíséri Zhen hercegnőt a száműzetésbe. Velük tart Ruyi, a hercegnő hű testőre, és Ning testvére, Shu, aki nemrég épült fel betegségéből. A négy fiatal nő együtt útra kel, és a királyság szerte szövetségeseket keres, akikkel együtt eltávolíthatnák a betolakodókat, és visszavívhatnák a Zhent jogosan megillető trónt.

Ninget továbbra is rémálmok kísértik, amelyekben az aranykígyó háború és vérontás látomásait bocsátja rá. Ősi gonosz ébredezik, sokkal pusztítóbb, mint az emberek jelenkori, kicsinyes viszályai, talán az ország összes mágiája sem lesz elég ahhoz, hogy megakadályozza a pusztítást, és gondoskodhasson a világ fennmaradásáról.

Elolvastam a Teák könyve duológia második, és egyben utolsó kötetét is. Bár az első rész nem vett le a lábamról, magát a világot és a mágiát nagyon érdekesnek találtam, és végül ez vett rá arra, hogy folytassam a sorozatot. A második rész most jobban betalált nálam – jobbra is értékeltem az elsőnél –, bár sajnos az első felét nagyon vontatottnak éreztem, és összességében úgy érzem, hogy ebben a sorozatban egy nagyon jó ötlet lett közepesen kivitelezve. A kiadónak viszont minden elismerésem ezért a nagyon szép és igényes kiadásért.

Jón Kalman Stefánsson: Árkok az esőben

Jón Kalman Stefánsson már az első, 1996-ban megjelent prózakötetében is Izland nyugati fjordjainak tájaira vezet bennünket. Lazán összefüggő novellái a helyiek valószerűtlen, a technológia és a csodák határvidékén játszódó hétköznapjait mutatja be. Errefelé eseményszámba megy, ha a horizonton feltűnik egy autó, vagy megérkezik Björn új bálázógépe; a szomszédok távcsövön át követik az elszabadult bikát; a magányosan gyászoló gazda a nappal paripává változó trollasszonnyal hál; vagy ha egy gazda a fjordok csendjének súlya alatt hallani kezdi, ahogy susognak a felhők, mint a száraz széna, és csikorognak, mikor kettészeli őket a hegycsúcs.

Stefánsson cinkos mosollyal el-eltűnődve forgatja kezében a valóság legjellemzőbb kicsiségeit, míg ki nem bomlanak belőlük a mindannyiunknak ismerős fájdalmak és drámák. És akkor megállunk, és mi is feltesszük a kérdést: „van-e szomorúbb, mint az árkok az esőben?”

Bár még sosem olvastam korábban Jón Kalman Stefánssontól, szinte biztos voltam benne, hogy nem véletlenül olyan népszerű az izlandi szerző, aki komolyabb irodalmi körökben is nagy elismerést vívott ki. Az Árkok az esőben egy igazán különleges könyv, tele nagyon fontos gondolatokkal és érzésekkel, valamint szívet melengetően szép mondatokkal. A könyvről már írtam értékelést, és biztos, hogy fogok is még olvasni a jövőben a szerzőtől.

T. Kingfisher: Varázslókalauz önvédelmi sütéshez

A tizennégy éves Mona más, mint a város védelmével megbízott mágusok: nem tudja uralni a villámlást, nem tud beszélni a vízhez. Familiárisa egy kovászkeltető, mágiája pedig kizárólag kenyéren működik. Kényelmes életet él a nénikéje pékségében, ahol mézeskalács embereket bír táncra.

Élete azonban fenekestül felfordul, amikor egy holttestet talál a pékségben. Egy orgyilkos járja a város utcáit, varázsnépekre vadászik, és úgy tűnik, Mona a következő célpontja. Ráadásul a hirtelen mágusok nélkül maradt, káoszba zuhant városban talán még az orgyilkos lesz Mona legkisebb problémája…

Nagyon sokoldalú volt ez a hónap az olvasmányok tekintetében, mert Stefánsson komolyabb könyve után ismét valami könnyedebb regényre vágytam, egészen pontosan egy olyan cozy fantasyra, ami teljesen magával ragad, és akár meg is nevettet. A Varázslókalauz önvédelmi sütéshez pontosan ilyen volt: a főszereplő nagyon szimpatikus és talpraesett volt, aki egy kicsit ki is forgatta a klasszikus trópusokat, a cselekmény pedig végig izgalmas és pörgős maradt, hogy még csak véletlenül se tudjam letenni a könyvet. Ha csak egy könyvet olvastok el erről a listámról, ez legyen az!

Amber Smith: Amilyen most vagyok

Az ​Amilyen akkor voltam folytatásában Eden és Josh úgy határoznak, adnak még egy esélyt a kapcsolatuknak. Történetük azt vizsgálja, hogyan lehet továbblépni egy trauma után – mind az életben, mind a szerelemben.

Edennek és Joshnak sosem volt valós esélye egy egészséges kapcsolatra. Amikor a gimiben randizni kezdtek, mindkettejüknek megvolt a saját problémája, mely útjában állt az egymás iránt táplált mély érzelmeknek: Eden egy pusztító szexuális bántalmazás terhét cipelte magával, Josh pedig alkoholista édesapja miatt küzdött súlyos magánéleti problémákkal.

Hónapokkal azután, hogy Eden és két másik társa nyilvánosan megvádolja az erőszaktevőjüket, a lány elkezdi az egyetemet, miközben az ügye bíróság elé kerül. Amikor Joshsal újra közelebb kerülnek egymáshoz, úgy tűnik, végre minden adott ahhoz, hogy működjön a kapcsolatuk. De vajon elég erős-e a szerelmük ahhoz, hogy kiállja az egyetem megpróbáltatásait, valamint a tárgyalás nyomasztó valóságát, mely eldönti, Eden megkapja-e a megérdemelt igazságtételt?

A Magnólia Kiadó nagyon gyorsan elhozta nekünk az Amilyen akkor voltam második részét, melyben egy néhány hónapos ugrás után folytatjuk Eden történetét. Ez a regény már sokkal inkább egy romantikus történet, mint az első rész, de ez semmit nem von le az értékéből, és az Amilyen most vagyok is nagyon fontos kérdésekkel foglalkozik. Ilyen többek között a traumák utáni gyógyulás témaköre, de számos párkapcsolati dilemmát is elővett a szerző. Nagyon megszerettem mind a két főszereplőnket, ezért szívből tudtam drukkolni a boldogságuknak.

Májusban elolvasott könyvek száma: 9
Elolvasott oldalak száma: 2733

A júliusom valószínűleg sokkal sűrűbb lesz, mint a június volt, ezért erre a hónapra nincsenek terveim azon túl, hogy a még nálam lévő reciket elolvassam. Tartalom ettől függetlenül bőven lesz az oldalon, ezért mindenképpen nézzetek vissza! Ha pedig nem szeretnél semmiről lemaradni, akkor kövess engem a Facebookon vagy az Instagramon!