A. T. Qureshi: The ​Baby Dragon Cafe

A The Baby Dragon Cafe (magyar nyelvű) fülszövege:

Amikor Saphira megnyitja a sárkánybébiket is szívesen látó kávézóját, nem számít arra, hogy mennyire nehéz lesz életben tartani a tüzet. Fiatal sárkányvendégei újra meg újra felgyújtják a bútorait, ami azt jelenti, hogy a kávé eladásából nem tudja fedezni az összes költségét.
Aiden, a helyi szívtipró kertészként dolgozik, de az engedetlen sárkánybébije elvonja a figyelmét szeretett növényeiről. Viszont Saphira kávézója ötletet ad neki – megkéri a lányt, hogy nevelje meg a sárkányát, ő pedig annyit fizet neki, amennyiből fenn tudja tartani a kávézót.
Mindketten tudják, hogy a problémájukra a másik a válasz, de a mindig vidám és szerencsés Saphira és az elragadó, ám mogorva Aiden nem különbözhetne jobban egymástól. Megtalálják a módját a közös munkának? És talán a tűz is feléled köztük?

---

Idén elhatároztam, hogy feltornázom az angol nyelvtudásomat, és ennek egy szórakoztató formájával, az angol nyelvű olvasással is többet fogok foglalkozni, mint a korábbi években. Emiatt iratkoztam fel a FairyLoot havi adult előfizetéses csomagjára is, ám mielőtt beleugrottam a sokszáz oldalas fantasy regényekbe, amelyek ezzel az előfizetéssel érkeznek, szerettem volna néhány könnyedebb regényt is elolvasni, hogy visszaázódjak az angol nyelvű olvasásba.

A The Baby Dragon Cafét Londonban vettem, amikor áprilisban életemben először eljutottam oda. Szinte ötletszerűen választottam ki, elsősorban azért, mert viszonylag rövid a terjedelme, műfajilag pedig cozy fantasy, amelyet általában nagyon szeretek. Végül azonban sokkal inkább bizonyult romantikus regénynek, mint fantasynak, és bevallom, hogy ha nem Londonból jött volna velem haza a kötet, akkor nagy eséllyel félbe is hagytam volna.

A történet főszereplője Saphira, aki egy különleges kávézót üzemeltet, ahová beengedi a gazdikkal együtt a sárkánybébiket is. Abban a világban, ahol a történet játszódik, ezeket a misztikus állatokat gyakorlatilag háziállatként tartják és edzik őket, hogy amikor felnőnek, repülhessenek rajtuk. Ám nem mindenki tarthat sárkányokat, csak a kiválasztott, úgynevezett Drakkon családok tagjai. Saphirának ezért hiába az álma egy sárkány, esélye sincs rá, hogy tartson egyet – Aiden azonban kihagyhatatlan lehetőséget kínál neki: nemcsak rábízná a sárkánya edzését, de még fizetne is neki ezért. Márpedig a kávézónak nagy szüksége van a pénzre.

Az alapötlet nagyon tetszett, de a világépítésből nagyon keveset kapunk, a sárkányok pedig a legtöbb jelenetben akár kiskutyák is lehettek volna. Még csak nem is a romantikus szál tölti ki a szöveg nagyobbik részét, hanem Aiden és Saphira szakadatlan vágyódása a másik iránt, és annak leírása, hogy mennyire szép, okos, kedves, stb. a másik. Mindeközben pedig alig látjuk őket beszélgetni, az érzelmi intelligenciájuk pedig legfeljebb egy középiskoláséval ér fel, de egészen biztosan nem komoly felnőttekével, akik elvileg lennének. Ráadásul az élet más területein sem remekelnek: Saphira kávézója például folyamatosan anyagi problémákkal küzd, ám a lány általában csak addig jut az ezzel való foglalkozásban, hogy nem szereti a matekot, ezért nem is számol utána a lehetőségeknek.

A könyv második felében kicsit erősödik a romantikus mellett a fantasy szál is, és előkerül pár olyan érdekes momentuma ennek a világnak, amiről szívesebben olvastam volna többet is, de igazán semmi nem lett kibontva, és elképesztően gyorsan túllendülünk minden olyan eseményen, ami nem a romantikus szálhoz tartozik. Miután a főszereplőink összejönnek, végre meg is könnyebbülhettem, hiszen elmaradtak a parttalan vágyakozásról szóló jelenetek, és be kell ismernem, hogy egészen aranyos pár lettek, bár továbbra sem sikerült megkedvelnem őket. Ráadásul a könyv végén Saphira olyasmit tett, ami szerintem teljességgel karakteridegen tőle.

Volt viszont valami, amit tagadhatatlanul jó lett a könyvben: a cozy hangulatot nagyon jól hozza az író. A legtöbb jelenet a kávézóban játszódik, a kis udvaron vagy a kandalló előtti kényelmes székekben, és ezek nagyon hangulatosak, a leírások pedig elég jók ahhoz, hogy magam előtt lássam ezeket a meghitt helyeket. Ha kimondottan a cozy hangulatot keresed, akkor valószínűleg tetszeni fog neked ez a könyv.

Bár én angolul olvastam a The Baby Dragon Cafét, de hamarosan magyarul is megjelenik a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából, és már volt szerencsém a fordításba is beleolvasni, ami első ránézésre jól hozza a kötet hangulatát, miközben könnyed és olvasmányos. Ha szereted az olyan cozy romantikus regényeket, ahol jól elhúzzák a szerelmespár egymásra találását, akkor ajánlom neked a könyvet. Ha azonban hozzám hasonlóan cozy fantasyt keresel, inkább másfelé érdemes figyelned: a Legendás latték például sokkal jobb kávézós cozy fantasy. Ezt a könyvet pedig csak azért tartom meg, mert magához a példányhoz kellemes londoni emlékek kötődnek.

Értékelés: