Kathrine Kressmann Taylor: Címzett ismeretlen

A Címzett ismeretlen fülszövege:

Az itt olvasható történet először az amerikai Story magazinban jelent meg 1938-ban, majd hamarosan átvette a Reader’s Digest, hogy aztán következő évben a Simon & Schuster könyv alakban is kiadja. A fiktív levélváltás azonnal irodalmi szenzáció lett, és társadalmi vitát váltott ki. A náci Németországban betiltották, az Egyesült Államokban és egy sor európai országban a legnagyobb dicséret hangjain méltatták.
A Címzett ismeretlen egy levélváltás egy San Franciscóban élő zsidó műkereskedő és korábbi üzleti partnere között, aki visszatért Németországba. Nyomasztó történet, amely hatása alá vonja az olvasót, és nem engedi el.

A Címzett ismeretlen egy nagyon rövidke könyv, nincs 100 oldal sem, és nagyjából egy óra alatt elolvasható, a kis kötet története mégis a bőröm alá kúszott. Katherine Kressmann Taylor könyvében két barát, a német Martin Schulse és az Amerikában élő zsidó, Max Eisenstein levelezését olvashatjuk, mely röviddel azután kezdődik, hogy Martin a családjával együtt visszaköltözik a szülőföldjére, Németországba, 1932-ben. Martin és Max Amerikában közös művészeti galériát vezettek, ám nemcsak a közös üzlet, hanem a mély barátság is összeköti őket – legalábbis a könyv elején.

Az első levelek még inkább személyes hangvételű írások, melyekben a régi barátok a hétköznapjaikról mesélnek és egymást hiányolják. Ám hamar a politikára, és a Németországban egyre népszerűbbé váló Hitlerre terelődik a szó. Az egykor liberális Martin pedig egyre inkább szimpatizálni kezd a náci eszmékkel, barátja legnagyobb megdöbbenésére.

„Nem kérdőjelezem meg tevékenységünk célját. Fölösleges. Tudom, hogy helyes, mert életerő hajtja. Téves dolgokba nem ugranak bele az emberek ilyen örömmel és lelkesedéssel.”

Nem akarom lelőni, hogy hová fut ki a levelezés, de a könyv rövidsége ellenére is elképesztő látleletet ad a nácizmus működéséről, és arról, hogy hogyan vonta befolyása alá a németeket – akik egy idő után maguk is veszélyben érezhették magukat, ha bármiben is ellenálltak az uralkodó eszméknek.

A könyv cselekménye 1934-ben, azaz még a háború előtt be is fejeződik, de ami a legérdekesebb, az az, hogy a könyvet Kathrine Kressmann Taylor is azelőtt írta, hogy kitört volna a II. világháború – tehát az előtt, hogy tudta volna, mivé fajul a nácizmus. A történetnek ráadásul valós tapasztalatok adják az alapját: a szerző Németországból érkező ismerősei Amerikába visszatérvén a korábbi zsidó barátaiktól elfordították a tekintetüket az utcán.

Kathrine Kressmann Taylor levélregénye a maga egyszerűségében nagyszerű, és még azt is meg merem kockáztatni, hogy a 20. század egyik legfontosabb lélektani regénye. A főszereplőink összetett karakterek, és mindketten tesznek szörnyű dolgokat, mégis úgy érezzük, hogy a történésekért elsősorban a társadalom felelős. A világ, amely egymás ellen fordítja a barátokat és kiforgatja az emberek személyiségét.

Értékelés: