Kemese Fanni: A viharszívű Mya Mavis
Fülszöveg:
Pippa Kenn egész életében hús-vér embereket akart megismerni, és döbbenetes élmény számára a kolónia. Átkelt a Vörös erdőn, de vajon megérte, ha súlyos árat fizet érte? Új családja szeretete körbeveszi, de elég ez?
Mya Mavis életét gyökeresen felforgatja Pippa és a két fiú, akik a sápadtak hordája elől menekültek. Mya ismeri az egyik idegent, ezt a különös, sárga szemű lányt, akiről már az érkezése előtt álmodott. Tudja, hogy a lány olyan események sorozatát indítja el, amelyek az utolsó emberi menedék bukásához vezetnek. Az összeomlást egyedül Mya akadályozhatja meg, ha megfejti az álmai rejtélyét, és időben figyelmezteti az embereket a veszélyre.
A sápadt horda megérkezik, és elzárja a kolóniát a külvilágtól. Egyre több feszültség tör a felszínre. Amikor évtizedek óta először gyilkosság történik, az emberek ráébrednek, hogy nem attól kell igazán félniük, ami a falakon kívül vár rájuk.
A napszemű Pippa Kenn néhány hónapja nagyon kellemes meglepetést okozott, mert egy sablonos YA helyett egy nagyon izgalmas könyvet kaptam egyedi, különös világgal, és szuper ötletekkel. Így aztán biztos volt, hogy beszerzem a folytatást is, viszont eddig még nem olvastam el, mert abban bíztam, hogy előbb-utóbb lesz valami hír a harmadik, és egyben záró részről, melynek középpontjában ezúttal a titokzatos Mack-fivér, Gage fog állni. Ám az új könyv egyelőre még várat magára, így végül csak elővettem a kötetet egy olyan estémen, amikor egy jó disztópiára vágytam. És elöljáróban elég azt elmondanom, hogy most már még jobban várom a trilógia befejező részét.
Az olvasás előtt kissé tartottam attól, hogy az előző részből megismert szereplők, Pippa és Ruben túlságosan is háttérbe fognak szorulni, mivel a regény címszereplője ezúttal Mya Mavis, aki ráadásul egészen különleges képességek birtokában van: képes előre látni a jövőt, legalábbis pillanatképeket belőle. De nem ez az egyetlen izgalmas dolog Mya karakterében, ugyanis ő – ellentétben a többi főhősünkkel – nem a vadonban, hanem viszonylag biztonságban, a városfalak között nevelkedett. Így aztán Mya nem annyira badass hősnő, mint Pippa, viszont lelkileg komoly próbákat kell kiállnia neki is, hiszen a képességei olyan titkok birtokába juttatják, melyek óriási terhet rónak a lányra egészen kiskorától. Mya tehát igazán érdekes új hős, viszont nem nyomta el a többi szereplőnket, sőt, épp ellenkezőleg, szerintem több teret is kaphatott volna, mint amennyit végül kapott. Sokszor éreztem ugyanis azt, hogy Pippa és Ruben se veled-se nélküled kapcsolatának problémái helyett inkább Myáról olvasnék.
„Hidd el, az első állomás nem biztos, hogy a végállomás. A boldogságunkat valaki tartogatja nekünk, csak meg kell találnunk őt. Rögös út vezet odáig.”
Ezzel persze nem vagyok igazságos a másik két szereplővel szemben, hiszen bekerülni egy összeszokott, teljesen új közegbe nagyon nehéz lehetett nekik, ráadásul hőseinknek el kell kezdeniük elengedi az odakint megtanult szabályokat, melyek eddig a túlélésüket jelentették, a városban viszont csak hátráltatja a beilleszkedésüket. Így aztán nem véletlen, hogy róluk is sok szó esett. Az első kötetben Pippa és Ruben szerelmével kapcsolatban voltak még kétségeim, hiszen úgy jöttek össze, hogy nem is ismertek egymáson kívül más idegent, így esélyük sem volt másba szeretni bele, és ebben a részben be is bizonyosodott, hogy igazam volt, és egészen új problémákkal kell szembesülniük. Mindezt összevetve azt hiszem, már látható, hogy nagyon komoly lélektani vonulata is van a könyvnek – nyilván nem szépirodalmi szintű, de mindenképpen fontos dilemmák jelennek meg.
Emellett a cselekmény sem szorul háttérbe, bár tény, hogy egy kicsit lassabban indulnak be az események, mint az első rész esetében, de a végére brutálisan izgalmas lett a történet, még úgy is, hogy Mya előre látta a jövőt! Ez pedig azért meglehetősen erős írói kvalitásokra vall. Az izgalmas történetvezetés pedig a könnyen olvasható, mégis színes nyelvezettel párosulva azt eredményezte, hogy nagyon gyorsan haladtam a könyvvel, különösen az utolsó harmadával, ekkor ugyanis le se tudtam már tenni a regényt.
„A felszín alatt sokakat talán csak egy szikra választott el attól, hogy megtorolják régi sérelmeiket, bántsák a feleségüket, a haragosukat.”
Külön öröm volt, hogy az előző könyvhöz képest merőben más helyre csöppenünk, hiszen a vadonból városi környezetbe kerülünk, így egy új részét ismerhetjük meg a Kemese Fanni által létrehozott világnak. A jelen mellett, pedig egészen sokat tudunk meg a múltról is. Bár Pippa őseinek feljegyzése már tartalmazta a család történetét, most a kör kitágul, és a városlakók a saját múltjukkal is megismertetik a szereplőinket. Külön örömet okozott, hogy egy kicsit a politika is megjelent a könyvben, ahogy a társadalom működésének kérdései is előtérbe kerültek, hiszen egy ilyen közösségben már ezek a problémák is fontossá válnak. Amit viszont kicsit hiányoltam, az egy picivel több információ a kötet legfőbb negatív karakteréről, és az ő múltjáról.
Átgondolva tehát a könyv minden aspektusát, egy igazán jó YA-fantasy és disztópia kerekedett ki a Szárnyaszegettek trilógia második részéből, és szerencsére nemcsak az izgalmas cselekményen volt a hangsúly, hanem a jellemek is komoly szerepet kaptak. Ráadásul azok számára is megfelelő lehet ez a kötet, akik nem kedvelik a túl romantikus történeteket, hiszen ebben a részben már alig volt romantika. Titok viszont annál több, ami egyrészt üdvözítő, hiszen a befejező kötetre is bőven maradt még alapanyag, másrészt kissé elkeserítő is, hiszen nem tudhatjuk, hogy mikor olvashatjuk az utolsó könyvet. Ennek ellenére mindenkit arra bíztatok, aki kedvelte A napszemű Pippa Kennt, hogy olvassa el A viharszívű Mya Mavist – nem fog csalódni Kemese Fanni újabb regényében sem.
Értékelés:
Olvasd el Kemese Fanni kiegészítő történeteit is a regényekhez:
Elveszettek (előzménytörténet)
Szárnyaszegettek (karácsonyi történet)
