és boldogan éltek? – Mesés novellák felnőtteknek

Fülszöveg:

Gondoltak már arra, mi történt gyerekkorunk mesehősnőivel, miután jól ismert kalandjaik véget értek? Tényleg boldogan éltek, míg meg nem haltak? Mi várt például Piroskára, miután kiszabadult a farkas gyomrából? Vagy milyen élete lett Hamupipőkének, miután férjhez ment a herceghez? És mi történt Pöttyös Pannival, miután kijárta az iskolát? 
Most 15+1 neves, kortárs írónő folytatja ezeket a történeteket. A kötetben olvashatjuk Csipkerózsika, Hófehérke, Aranyhaj, Alice, Seherezádé, Holle anyó, Dorothy, Mulan, a Hókirálynő, a halász nagyravágyó felesége, a kis hableány és Sárbogárdi Jolán utóéletét. A novellák, vagyis felnőttmesék ott kezdődnek, ahol a gyerekmesék véget értek.

Rendhagyó értékeléssel készültem most nektek, nemcsak azért, mert egy novelláskötetről írok, hanem azért is, mert kivételesen eltekintek a kötet pontozásától, mert úgy érzem, hogy nagyon különböző novellák kerültek a könyvbe, különböző színvonalon. A könyv külső megjelenése azonban végig nagyon színvonalas, gyönyörű illusztrációk és feliratok kaptak helyet benne, így az egész kötet nagyon profi munkának látszik. Azonban meg kell említenem, hogy a fülszöveg, de különösen a Mesehősnők utóélete alcím nagyon félrevezető, mert nemcsak folytatásokat olvashatunk, hanem átiratokat, és a mese által inspirált, de ahhoz közvetlenül nem kapcsolódó novellákat is.

Ezek alapján több csoportba oszthatók ezek az írások: van néhány szöveg, amely közvetlenül a mese vége után, vagy nem sokkal később játszódik, ilyen például Szvoren Edina: A múlt, a jelen és megint a múlt című novellája, mely A halász nagyravágyó feleségét folytatja, vagy Berg Judit Hófehérke-folytatása, az Ő és én. Olyan novellák is megjelentek a könyvben, melyek ugyan egy mesét folytatnak, de csak sok évvel a történet befejezése után. Ide tartozik a kötet első novellája, Rakovszky Zsuzsa: A hazug tükör című írása, mely Alice történetet folytatja, és az ehhez nagyon hasonló A forgószél című novella Halász Ritától, mely az idős Dorothyhoz tér vissza. És ezek mellett ott vannak az átiratok is, mint Kiss Noémi: A város alatt című, Holle anyó inspirálta műve, vagy Szécsi Noémi: #mimagyarnők című novellája, mely a Mulan modern átirata.

A kicsit talán unalmas áttekintő után szeretnék kiemelni néhány novellát, amik különösen nagy hatást tettek rám, az ugyanis lehetetlen volna, hogy minden szöveget egyesével értékeljek. Nyilván nem mehetek el a legelső novella mellett, hiszen kötetkezdő novellaként erősen megmaradt az emlékezetemben. Rakovszky Zsuzsa: A hazug tükör című írásában az idős Alice tűnik fel, aki egy otthonban él, de mindeközben teljesen biztos benne, hogy még mindig kislány, csupán öreggé változtatták a csodaországbeli ismerősei. Szomorú látni, ahogy a csodálatos kalandokat átélt Alice később képtelen visszailleszkedni az emberek közé, és talán ez az oka annak is, hogy beteggé vált. Alice-hoz nagyon hasonlít Dorothy is Halász Rita novellájában, ő szintén nem találja többé a helyét a világban, miután egy elképesztő kalandban volt része. Hasonlóan jár Kai és Gerda, akik Kemény Zsófi: Lábnyomok a korai hóban című novellájában szintén nem tudnak továbblépni azután, ami történt velük a Hókirálynő meséjében.

„Valahol messze, valahol nagyon-nagyon messze pedig még élt a Hókirálynő, és távolról figyelte Gerdát és Kait. Gerda és Kai pedig távolról, nagyon-nagyon távolról figyelték őt.”

Volt néhány elég morbid szöveg is a könyvben, melyek tényleg csak a felnőtteknek szóltak. Ilyen például Berg Judit novellája, mely egy sötét, morbid csattanót ad a Hófehérkének. A mese főszereplőjével már a palotában találkozunk, a herceg feleségeként, azonban Hófehérke észreveszi, hogy férje valamit rejteget előtte, ráadásul a törpék is segítik. Bevallom, ahogy kiderült a titok, egyszerre kellett nevetnem és sírnom. A másik novella, amiről szót kell ejtenem, A kis hableány folytatása Hernyák Zsóka tollából. A Vonalak című elbeszélés gyakorlatilag azt írja le, ahogyan kedvenc hableányunk megkínoz egy kis állatot, és ezzel darabokra töri a gyerekkori elképzeléseinket.

Bár sok történet tetszett, de a kedvencem mégis Karafiáth Orsolya novellája volt, a Nagyi. A történetben Pöttyös Panni és gyerekkori barátja, Péterke idézték fel a nagyi halála után a csodálatos dolgokat, amiket az idő hölgy tett értük. Meghatóra sikerült a történet, és szép a lezárása is, ezért ez a történet tette rám a legmélyebb benyomást. A végére még ki kell emelnem Selyem Zsuzsa novelláját Múról, a menekülő kis csillagról, mely nagyon aktuális témát dolgoz fel Sahrazád történetén keresztül. Egyszerre lett komoly és megható történet.

„Sahrazád nem tétovázott. Ha képes volt az ezer lányt módszeresen kivégző Sahrijának mesélni, annak tudatában, hogy a király, miután éjszaka kedvét töltötte rajta, reggel akár le is fejezheti, hát akkor ebben a kis sátorban is mesélni fog, ahová Aszad és Putyin bombái elől menekültek húgával és annak két gyermekével, miközben Sahrazád mindhárom fia a lázadók táborában van, híre róluk semmi, egyetlen reménye, hogy nem kerülnek élve sem az ISIS, sem a kormányerők kezébe.”

Az egész kötetet figyelembe véve mindenképpen elégedett vagyok, mert rengeteg érdekes történettel gazdagodtam, és érdekes volt a megismert szereplők későbbi életébe is bepillantást nyerni. Több olyan magyar íróra is rátaláltam ebben a könyvben, akiktől eddig még nem olvastam, de a jövőben mindenképpen szeretnék, ezért szintén érdemes volt a kezembe venni a kötetet. Ajánlani is tudom nagyjából mindenkinek, aki szereti/szerette a meséket, és szeretné kicsit más szemszögből megismerni a régi történeteket.

Ha tetszett a bejegyzés, kövess a Facebookon is!